Budapest, 2011. (34. évfolyam)
5. szám május - Zsigmond Gábor: Remíz a Bosnyák téren
A zuglói forgalmi telepet 1899-ben létesítette a BKVT. A cég már akkor komoly múlttal rendelkezett a budapesti tömegközlekedésben: az 1866. augusztus 1-jén megnyílt első pesti lóvasút (a Széna – ma Kálvin – tér és Újpest között) is hozzájuk kötődik. A másfél évvel később a Lánchíd és Újlak közötti budai lóvasúti vonalat kiépítő Budai Közúti Vaspálya Társaságot a „Pesti” 1878-ban felvásárolta, ekkor vette fel a „Budapesti” nevet. 1887-ben jelent meg az első villamos a magyar fővárosban, amelyet a Balázs Mór nevével fémjelzett Budapesti Városi Vasút (BVV) vett üzemébe. A konkurensre persze a BKVT is felfigyelt, mégis, 1894-ig fel sem merült a cégvezetésben a lóvasúti vonalak korszerűsítése, esetleg új vonalak kiépítése. Végül a főváros noszogatására és a Közmunkatanács támogatásával a BKVT elkezdte kidolgozni saját terveit. A beruházások finanszírozása mögé beállt a Magyar Ipari és Kereskedelmi Bank is Így a cég végül a millenniumi ünnepségek idején, 1896. május 30-án megnyithatta első villamosvonalát a Nyugati pályaudvar és Újpest között. Alig pár héttel csúsztak le Ferenc József május 8-i budapesti látogatásáról, amikor az uralkodó a május elején átadott kisföldalattin kiutazott a városligeti ünnepségekre. Igaz, a BKVT feltehetően éppen a földalatti befejezésének utolsó simításaival foglalkozott ekkoriban: a kontinens első ilyen létesítményének megalkotására a cég összefogott versenytársával, a Budapesti Villamos Városi Vasút Rt.-vel. Ezért is lett a kisföldalatti kocsik fele sárga, fele pedig barna. A BVVV villamosai ugyanis az előbbi, a BKVT kocsijai pedig az utóbbi festéssel járták a fővárosi síneket. A BKVT 1896-tól látványos fejlődésnek indult. Alig két és fél év alatt nem kevesebb mint 283 villamoskocsit szereztek be, főként a budapesti Schlick és Ganz gyárakból, illetve kisebb tételekben az aradi Weitzertől. A meglévő lóvasúti kocsik egy részét is átalakítottak a villamosvágányokon való közlekedtetésre. A cég járművei egyre több helyen jelentek meg Budapesten: a század végére már 125 kilométernyi vágánnyal rendelkeztek, 18 fővonalon és 9 összekötő-, valamint szárnyvonalon mintegy negyvenmillió utast szállítottak évente. A lóvasút korából örökölt, toldozgatottfoltozgatott, lelakott kocsiszínek mellett szükségszerűen újabbakra volt szükség. A régiek amúgy is inkább istállókkal és itatókkal, nem pedig vizsgálóaknákkal vagy gépi berendezésekkel voltak felszerelve. Rövid időn belül világossá vált, hogy kell egy teljesen új remíz a pesti oldalra, hogy a megnövekedett forgalmat gazdaságosan el lehessen látni. A vadonatúj telephelyet végül éppen a századfordulóra, a mai Thököly út mentén, messze a külvárosban, a Bosnyák térnél jelölték ki. A ma is itt álló kezelőépület és két kocsiszín már a századforduló után született meg. A 4383 négyzetméteres nagyobbikat 1907-ben emelték. A terveket a BKVT magasépítési osztálya, Peterek és Wagner építőmesterek, egyes munkákét pedig dr. Zielinski Szilárd (1860−1924) mérnök és műegyetemi tanár vasvázas betonépítményeket tervező irodája jegyzi. A ma is „kiskocsiszínnek” nevezett 1584 négyzetméteres épület rajzait szintén BKVT említett osztálya készítette 1910-ben. Ugyanitt készültek el két évvel később a Bosnyák térre néző kétemeletes, úgynevezett kezelőépület tervei is. A tér arculatát ma is meghatározó házat vasbetétes beton elemek egymásra helyezésével húzták fel. A kocsiszínekben a villamosok, a kezelőépületben a kiszolgáló személyzet kapott helyet. Utóbbi lett az állomásfőnök, a telepvezető, az adminisztrációt ellátó irodai személyzet székhelye, de volt itt jegypénztár, konyha, ebédlők, öltözők is. A második világháború alatt az alagsorban légoltalmi raktárat, telefonközpontot, sőt hálótermet is berendeztek. Ezeket a helyiségeket a háború után csak tárolásra használták, az emeleteken pedig szolgálati lakásokat alakítottak ki, de a falak közt még óvoda is működött. Az épület falán két emléktábla is látható. Annak a 114 hősi halottnak a nevét őrzik, akik valaha kocsiszíni munkájukat hátrahagyva indultak az első világháború frontjaira. A táblákat még a húszas években a BSzKRt avatta fel. A kezelőépület előtt álló, már az 1915-ös rajzokon is üzletháznak nevezett épületrészt (valójában egy alig több mint ötven négyzetméteres földszintes üzlethelyi-Remíz a Bosnyák téren Zsigmond Gábor A villamosközlekedés hajnalán, még a 19. század végén nyílt meg a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) zuglói telephelye. Később, a villamosok tárolására, karbantartására szánt épületek a BSzKRt (Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt.), az FVV (Fővárosi Villamos Vasút, egy ideig Fővárosi Villamos Vasút Községi Vállalat), majd a BKV tulajdonába kerültek. A Bosnyák tér immár több mint 110 éve ad otthont a villamosoknak. 27 BUDAPEST 2011 május A 67-es hátterében a kocsiszín tömbje (1970 körül)
