Budapest, 2011. (34. évfolyam)
5. szám május - FÉNYÍRDA - Zsazsi Chaillet: A lélek fénye
tatva a modell lényegét. „Én nem az arcot fényképezem, hanem azt a valamit, ami előtte lebeg” – mondta. Mindenkit pontos pózba állítva fényképezett, de az igazi munka ezután következett. A retusálás nagymestere volt: eltüntette a ráncokat, a tokákat, fényt varázsolt a hajfürtökre. 18x24-es üveglemez negatívra dolgozott, amelynek gyakran mindkét oldalán korrigált, illetve retusált a kívánt eredmény elérése érdekében. A kész portré szó szerint csodálatos volt. Ugo Ojetti író zseninek ti tulálta, és meggyőzte Zsófia görög királynőt, hogy készíttesse el Carellnél a portréját. A királynő ajánlására aztán az olasz uralkodó család hivatalos udvari fényképésze lett. Maria-José di Savoia hercegnőről, az utol só olasz királynéről készített képei különös gondossággal készültek. A hercegnő vele készíttette el minden hivatalos portréját, ugyanúgy, mint a családi fotókat. Több hivatalos és privát portrét készített III. Vik tor Emanuel olasz király lányáról, Mafal da hercegnőről, akit később, a háború alatt deportáltak, és tragikus módon a buchenwaldi koncentrációs táborban halt meg. Maria-José hercegnő vöröskeresztes uniformisában készült képe egy történelmi kor szimbólumává vált. Különösen vonzódott a szimbólumokhoz, nagy hangsúlyt helyezve ezek felhasználásával portréiban a személyiség kihangsúlyozására. Szívesen fényképezett művészeket „alkotás” közben, például Walt Disney-t rajzolás közben, zenészeket hangszerükkel, de ugyanúgy felhasználta a királyi vagy egyházi szimbólumok kifejező erejét is. Rövid időt Milánóban töltött, ahol a pénzügyi világ fontos személyiségeit fotózta. Ezt követően Rómába költözött, hogy – a firenzeit ugyan megtartva – a fővárosban is nyisson egy műtermet, már mint híres, elismert művész. Felvett egy olasz titkárnőt és két magyar lányt asszisztensnek. Időpontot kapni Carellnél ekkor már csak hosszas várakozás után lehetett. Mindenki elkészíttette vele a portréját, aki csak megfordult Rómában: királyok, hercegnők, pápák, kardinálisok, nagykövetek, színészek, írók, zeneszerzők. Megrendelői elsősorban az olasz társadalom felső rétegéből kerültek ki, de nagyon sok külföldit is fényképezett, főleg művészeket és arisztokratákat. A magyaroké közül talán a Körmendi Ferenc et ábrázoló fotója a legismertebb, de lefényképezte Bethlen Margit grófnét, Lehel Má ria festőnőt, Horthyné t vagy a filmrendező Korda feleségét. Összesen három fotó maradt fenn archívumából, amelyek nem megrendelésre készült képek: két pillanatfelvétel egy Capri szigetén töltött vakációról, valamint az „Attila, a boxoló” című portréja. Bizonyítéka ez annak, hogy megragadott minden alkalmat honfitársai megörökítésére. 1936-ban kiállítása nyílt Milánóban, elérte karrierje hivatalos csúcsát. Az 1938-as faji törvények azonban őt is érintették. A műtermében megforduló politikai vezetők látogatását szakmailag megtisztelőnek érezte, ám ugyanakkor rettegett klienseitől, 18 BUDAPEST 2011 május A brit királyi család (1950) III. Viktor Emanuel (1930) Neville Chamberlain (1930-as évek)
