Budapest, 2011. (34. évfolyam)
5. szám május - FÉNYÍRDA - Zsazsi Chaillet: A lélek fénye
az életével játszott. Külföldi és zsidó révén Carell nem engedhette meg magának, hogy nyilvánosan hangot adjon a véleményének, de a titkosrendőrség aktái szerint aktívan kritizálta a diktatúrát és az olasz politikát. A háború éveire visszavonult. 1950-ben az angol királyi családról készített még fontos képeket. Az anyakirálynő és Margaret hercegnő portréi remekművek. Ugyanez év nyarán nagysikerű kiállítása nyílt Rómában. 1959-ben lett olasz állampolgár, de szakmailag nem tudta újra megtalálni magát. Nem tartott lépést a technika fejlődésével, Olaszország már a paparazzik korát élte. Utolsó interjúinak egyikében mondta: „Már régen nem dolgozom, nagyon régen. Nem tudok dolgozni. Manapság az embereknek már nincs lelkük. Én viszont csak a lelket tudom fényképezni.” Egyik utolsó nagy munkájaként készítette el XXIII. János pápa portréját. A találkozás nagyon mély hatással volt rá. Magába fordulva kereste élete értelmét, önmagát. Hamarosan mindenét eladta, archívumát, a körülbelül ötvenezer negatívot a Ferrania vásárolta meg. Művészi hagyatéka válogatáson esett át, körülbelül kétezer portrét választottak ki, elsősorban olyan szempontból, hogy kit ábrázoltak a képek. A kiválasztott negatívokat 1970-ben levilágították, közben azonban a törékeny üveglemezek megsemmisültek. 1969-ben végleg elhagyta Olaszországot. Izraelbe költözött, Haifában élt rokonai és barátai között. Arról hogy mi volt a sikerének titka egyszer azt nyilatkozta, portréi megadták klienseinek azt a lehetőséget, hogy „ugyanolyan boldog sággal viselje az ember a saját arcát, mint egy pár kényelmes cipőt”. Csodálatos tehetsége gyönyörűvé varázsolta Olaszország története egy egész korszakának főszereplőit. Roland Barthes gondolatát idézve, a legnagyobb portréisták azok közül kerültek ki, akik mítoszt tudtak teremteni, mint például Nadar , a francia középosztály fényképésze, a háború előtti németeket fotózó Sander vagy a New York felső tízezrét megörökítő Richard Ave don. Ghitta Carell ebben a sorban örökre be írta nevét a fotótörténetbe mint nagy esztéta, aki minden portréján kifinomult technikával teremtette meg a tökéletesség illúzióját. Carell egy kibutzban halt meg 1972. február 12-én, emlékei írása közben. Képei kiállták az idő próbáját, nyolcvan év távlatából semmit sem veszítettek aktualitásukból. Az ízlés, a technika változott, de az emberek örök igénye hogy portréikon szépnek – szebbnek! – látszódjanak, ma is változatlan. A milánói 3M Alapítvány (Fondazione 3M) őrzi Ghitta Carell hagyatékát, ebből a több ezer képből látható most egy válogatás Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzemban. A szintén milánói székhelyű Ando Gilardi Nemzeti Történelmi Fényképtár (Fototeca Storica Nazionale Ando Gilardi) őriz néhányat a Carell által retusált üveglemez-negatívokból. A kiállításon ezek egyike is szerepel. ● 19 BUDAPEST 2011 május „A lélek fénye” címmel a Magyar Nemzeti Múzeum és a Genfi Magyar Tiszteletbeli Főkonzulátus együttműködésével létrejött kiállításon Magyarországon először láthatók Ghitta Carell portréi, 2011. május 21. és június 26. között. XXIII. János pápa (1958) Walt Disney (1935) Vittorio de Sica (1938) a fotók forrása: ©SFondazione3M
