Budapest, 2011. (34. évfolyam)
5. szám május - FÉNYÍRDA - Zsazsi Chaillet: A lélek fénye
Ghitta Carell Klein 1899. szeptember 22-én született Magyarországon, Klein Ignác és Sonnenberg Lotty lányaként. Budapesten ta nult fényképezni egy leányoknak szervezett tanfolyamon. Látogatta Székely Aladár fotó műhelyét, akinek az Ady ról, Bartók Bélá ról és a magyar kultúra elitjéről készült portréi egy életre inspirálták. Bécsben, majd Lipcsében fejlesztette tovább szakmai tudását. 1924 nyarán látogatóba utazott Firenzébe az itt élő Vedres Márk szobrász és felesége vendégeként. A várost már ismerte Merezskovszkij könyvéből, így Olaszországban azonnal otthon érezte magát. Gyorsan beilleszkedett a művészvilág nemzetközi társaságába. Szobát bérelt egy fiesolei panzióban a művésznegyedben, félúton Vedresék „Angyallak” és a jeles amerikai műkritikus, Bernard Berenson „I Tatti” nevű villája kö zött, és véglegesen letelepedett. Az 1902 óta Olaszországban élő Vedresék s így az ő baráti köréhez tartozott többek között a már említett Bernard Berenson, Luigi dalla Piccola zeneszerző, Marino Marini szob rász, Alberto Carocci író (aki később Alberto Moraviával együtt alapította a Nuovi Argo menti című irodalmi lapot és elvette Vedresék lányát, a festőművész Évá t). Természete sen mindannyian az angol William Somerset Maugham barátai voltak, aki novelláiban pontos képét rajzolja meg a szalmakalapos angol vénkisasszonyok agár-sétáltatós bohém post-liberty életének a Firenzét körülvevő dombok villáiban. Carocci-Vedres Éva lett a legjobb barátnője, és a legközelebbi szemtanúja Carell „felemelkedésének”. Másik nagyon jó barátnője a szintén magyar Lívia de Kuzmik szobrász, a híres építészet-történész Roberto Papini második felesége. S aki Papini portréját elkészíthette, az előtt Firenze minden ajtaja nyitva állt! Mégis a szerencséjének köszönhette igazán a karierrjét. A panzió bejáratánál találkozott egy szombat délelőtt a tulajdonos kisfiával, Ferdinánddal, akiről felvételt készített. Ez a kép az ifjúsági mozgalom plakátjaként egész Olaszország területén ismertté tette, és azonnali hírnevet szerzett számára. Firenzei műtermében tömegesen fordultak meg írók, zeneszerzők, művészek s az olasz társadalom krémje. Semmit nem bízott a véletlenre, kliensei egy bőröndnyi ruhát kellett küldjenek a fotózás előtti napon, ebből nagy gonddal választotta ki az általa elképzelt portréhoz a legmegfelelőbbet. Mindenkit megvárakoztatott a szalonjában, hogy a vendégnek legyen ideje meginni egy teát, ellazulni, elengedni magát. Ekkor Carell bocsánatkérően bevonult, mint egy jól megrendezett színdarab főszereplője, meglepődve, hogy várnak rá, és mindenkit magyarul szólított meg: „Drága!” . Cseve gés közben már a művész szemével tanulmányozta alanyát, próbálta levetkőztetni társadalmi pozícióját, túllépve a ruhán, az arcon is, a pszichológus alaposságával ku-17 BUDAPEST 2011 május Mrs Korda (1940 körül) Lehel Mária (1934) Vedres Márk (1940-es évek) Körmendi Ferenc (1940 körül) Bethlen Istvánné (1930) Horthy Miklósné (1930)
