Budapest, 2011. (34. évfolyam)
5. szám május - Rokob Tibor: Hagyaték egy családi házban
lehet modern értelemben vett művészetünket fejleszteni.” Medgyaszay István 1915-ben vette feleségül Martinovich Gabriellá t. Három leá nyuk született: Margit (1909), Ilona (1920) és Gabriella (1925). Unokái szerint rengeteget dolgozott, mégis igazi társasági ember volt. Sok időt töltött gyermekeivel is. Margit Kanadában él, hosszú éveken át batikművészként tevékenykedett. Ilona a házban lakó két testvér édesanyja. A ma is látható Medgyaszay-gyűjtemény létrehozásának igazi motorja Medgyaszay Ilona veje, az 1955-ben a családba nősült, 2009-ben elhunyt Bartha Zoltán volt. Az 1915-ben Mezőkövesden született festőművész és tanár Rudnay Gyula tanítványaként végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Az átlagon felüli rendszerező képességű és kitartású Bartha először csupán egykori tanítómesterének életművét és levelezését kutatatta, miközben – mezőkövesdi születésűként – zömmel matyó témájú festményeket készített. Megírt egy csaknem tíz kötetes monográfiát Rudnayról, amelynek minden könyve több száz oldal. Ez volt élete fő műve. Kiadni azonban sosem tudta. Bartha Zoltán mindössze négy évig élt együtt a Ménesi úti házban Medgyaszay Istvánnal. Ám akkoriban még mindketten dolgozni jártak. Csupán a hétvégeken tudtak hosszabban beszélgetni a mindenki számára oly kedves teraszon. Mégis erős kapocs alakult ki közöttük. Bartha Zoltán Rudnay-tanulmánya megírása után már főleg a Medgyaszay-hagyaték feldolgozása foglalkoztatta – egy forint támogatás nélkül. Gyakorlatilag a fizetése felét a ma látható emlékhely kialakítására költötte. Fotókat nagyított, terveket tisztított meg a ragasztószalagtól, az állagmegóvás érdekében savmentes papírt vásárolt és helyezett el közöttük. Utánaolvasott a témának, és amit lehetett, megmentett. Hosszan perlekedett, ha bármelyik védetté nyilvánított Medgyaszay-épületet át akarták alakítani. Munkájának jelentőségét csak növeli, hogy a huszadik század első feléből vagy korábbról egyetlen jelentős alkotó építész hagyatéka sem maradt fenn ilyen teljességben és ehhez hasonló, rendszerezett gyűjteményben. A villa kimaradt az államosításból, de lakókat költöztettek a családi házba, szintenként többet is. Az örökösök csak hosz szú évek múlva tudtak megszabadulni az idegenektől. Akkoriban a mai emlékhely famennyezetű hallját is téglafal választotta ketté. A mostani vörös szőnyeggel borított falépcső is le volt zárva. A kéretlen lakótársak kiköltözése, majd a férje szeretett tárgyaihoz és az állandósághoz ragaszkodó nagymama halála után kezdtek bele az emlékhely kialakításába. Múzeumról – az avval járó kötöttségek 12 BUDAPEST 2011 május Bartha Gabriella az emlékszobában Az épület homlokzata ma, az emléktáblával
