Budapest, 2011. (34. évfolyam)
5. szám május - Rokob Tibor: Hagyaték egy családi házban
meg Budapesten a napvilágot. Anyja, Kolbenheyer Kornélia három fiúgyermeknek adott életet. Ödön fiatalon elhunyt, míg bátyja, Gyula Istvánhoz hasonlóan épí tészként dolgozott. Apja korai halála után (1893) Istvánnak kellett átvenni a családfenntartó szerepet. Tanulmányai folytatását a Magyar Mérnök és Építész Egylet anyagi támogatása tette lehetővé. Személyiségére jellemző, hogy az akkor kapott ötvenezer forintot 1913-ban visszafizette. Vezetéknevét 1906-ban anyai nagyanyja, Medgyaszay Kornélia után, a név ki halását meggátolandó változtatta meg. Tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte. Otto Wagner tanítványa volt. Több alkalommal is járt Erdélyben gyűjtőúton. A néprajzi munka során megismert motívumvilág, az ott készült illusztrációk és az azokhoz tartozó írások meghatározóak voltak életpályáján, csaknem valamennyi későbbi munkájában. Párizsban François Hennebique – a ne ves vasbetontervező – tanítványa volt. A vasbeton mint új építőanyag művészi felhasználása, a hatalmas fesztávok oszlopok nélküli áthidalása Medgyaszay építészetében jelenik meg nálunk először. Munkáiban egyesítette a vasbeton adta lehetőségeket a népi, nemzeti építészet törekvéseivel. A rendkívül sokoldalú alkotó nevéhez több szabadalom kötődik (foglalat nélküli izzólámpa, színházi ajtózár). Sokat utazott. 1911-ben Egyiptomban és Szudánban tanulmányozta a Nílus-menti ókori kulturális emlékeket. Ezt követően egyre több épületén jelentek meg a keleti motívumok. (Baár-Madas Református Líceum, 1929, Mátraházi turistaszálló, 1927) 1930-tól Zajti Ferenc mellett a Magyar-Indiai Társaság társelnöke lett. 1932-ben indiai tanulmányútja során bőven merített az ősi keleti építészet motívumaiból. Útja után így fogalmazott: „Nekünk magyaroknak csak az ázsiai kultúrák formakincséből 11 BUDAPEST 2011 május A Baár-Madas református leánynevelő intézet A rárosmulyadi templom
