Budapest, 2011. (34. évfolyam)
4. szám április - Rokob Tibor: Mesterek galériája
Ritkán találkozni olyan emberrel, aki a nap huszonnégy órájából huszonnégyet hasznosan tölt el. Mindig tele van tervekkel, s ezeket többnyire sikerül is megvalósítania. Ilyen embernek ismertem meg a 65 éves Winkler Barnabást, a Kós Károly-, Ybl Mik lós-, és Simon Wiesenthal-díjas építészt, aki a Margit körút 24. szám alatt működő HAP Galéria létrehozója, tulajdonosa és működtetője egy személyben. Neve voltaképpen egyet jelent Budapest egyetlen építészeti galériájával. Pályaválasztása – Sopronban élő és dolgozó édesapjának, Winkler Osz kárnak köszönhetően – nem volt kétséges. A négy évtizede a pályán lévő szakember olyan építészektől tanult, mint Molnár Pé ter, Mináry Olga vagy Arnóth Lajos . Húsz éven át az IPARTERV munkaközösségének volt aktív tagja. Nagy álma volt, hogy egyszer egy olyan bemutató teret hozzon létre, ahol a nagy mesterek, méltatlanul hamar feledésre ítélt építőművészek életútját szemléltetheti. Felidézve szellemüket, ellesve szakmai igényességüket, tartásukat. Mindez 24 évvel ezelőtt kezdődött. Ekkor hozta létre saját irodáját, a HAP Tervezőiroda Kft-t a később kilépett IPARTERV-vel és egy utóbb csődbe ment osztrák céggel közösen. Rövid Huba utcai „albérletezés” után az iroda 1993-ban már mai helyén működött. Minden egy totálisan beázott tetőtéri lakás megvásárlásával kezdődött. Hosszú évek során ebből nőtte ki magát a Honos János építész bérházának tetőterébe tervezett többszintes tervezőiroda. A 92 négyzetméteres galéria területének nagyját az 1995-ben megvásárolt házmesterlakás adta. Akkoriban nagyon jól ment a tervező cégnek. A háztól bérelt egykori fodrászat helyiségét a kirakattal együtt vette át. Ezért ma is háromszázezer forintot kell fizetnie havonta. A kukatároló megszüntetése után össze lehetett nyitni a helyiségeket. A logójukkal díszített utcai bejárat kialakítása nagyjából egy időben történt a ház Winkler Barnabáshoz köthető tatarozásával. A belső udvar is szerves része a galéria életének. A tűzfalakkal körbevett kicsi kert közepén alakították ki a megnyitóknak helyet adó színpadot. Itt legtöbbször a tulajdonos zenész gyermekei lépnek föl. Vadszőlő körben mindenütt. Két hatalmas fa között vetítésre alkalmas, fehérre meszelt felület. A terasz fölött napernyő. Kint és bent hangosítás, az asztalokon minden megnyitón vörösbor és pogácsa. Az első kiállítás 2003-ban nyílt. Ki is lett volna más az első felidézett építész, mint a kiállítóterem megálmodójának édesapja? Nagy volt a kockázat, hogy lesz-e érdeklődés. A sajtótájékoztatón alig voltak, ám a megnyitón már alig fértek be. Az építész szakma mindig jelen van minden új, többnyire másfél hónapig tartó kiállítás első napján. És sok a visszajáró látogató is: a környéken lakó értekmiségiek, orvosok, képzőművészek, muzsikusok. Winkler úgy véli, hogy a fiatal generációk számára az egyetem nem alkalmas idősebb mesterek megismerésére. Életművük bemutatására végképp nem kerül sor. A középpontban mindig az egyetemes építészettörténet áll, példaként szinte kizárólag külföldi építészek munkái kerülnek elő. Idén március elején már a 68. kiállítást nyitották meg a HAP-ban. Ez most – kivételesen – nem építészeti témájú. Egy kedves barátra, a tavaly elhunyt Vígh Tamás szobrászra emlékeznek a hófehér falapokkal és posztamensekkel zsúfolt teremben. Egy-egy kiállítást hat-nyolc hónapos előkészítés előz meg, de nem ritka, hogy a kutatás egy évig is eltart. Minden eddig bemutatott életműről fotókkal, ismerte-Mesterek galériája szöveg: Rokob Tibor, fotó: Albertini Balázs 34 BUDAPEST 2011 április
