Budapest, 2011. (34. évfolyam)
4. szám április - Rokob Tibor: Mesterek galériája
tőkkel, tervekkel teli, 16 oldalas füzetecske készült. Az egységes barna szürke, fekete színekben nyomott kiadványokon a művészek szignója szerepel. Ezekhez jelképes, száz forintos áron hozzá lehet jutni. Számtalan hasonló színvilágban kiadott értékmentő építészeti könyv kiadása mögött ugyancsak a HAP Galéria áll. Ilyen például a 2010-ben posztumusz Ybl díjat kapott 17 építészről összeállított album is. E művek külső megjelenése Hübner Teodóra tervezőgrafikus munkáját dicséri. A hétfőtől péntekig ingyenesen látogatható HAP Galéria egy-egy kiállításának költsége egymillió forint körül mozog. Szakmai partnere, a Magyar Építészeti Múzeum bontás után tárolja is a felkutatott eredeti, többnyire restaurált terveket, a felnagyított és kasírozott fotókat, az értékes relikviákat. Természetesen a HAP Galéria mögött a hosszú évek során mindig ott állt a többnyire prosperáló HAP Tervezőiroda Kft., munkáiból elő tudta teremteni az értékmentő funkciót betöltő kiállítóterem kevésnek semmiképpen sem mondható költségeit. Ám a maga nemében nagynak mondható iroda tervezett beruházásait már a gazdasági válság első hullámában, 2008 karácsonya táján leállították. Az első pofon az volt, amikor a TESCO fél éven át nem fizette ki a számláikat. A korábban 55 fővel működő irodának ma már csupán hét fizetett alkalmazottja van. A kilépők megpróbáltak önállósodni, kisebb munkákat vállalnak. Ehhez a cég itt ma is teret, lehetőséget biztosít számukra. Múlt és jelen különbségét jól mutatja, hogy amíg délutánonként mindig más és más jött le az irodából, hogy a vendégeket fogadja a földszinti galériában, addig három éve egy nyugdíjas kolléganő ingyen jár be minden nap. – Még tudjuk finanszírozni a galériát, de egyre nőnek az adósságaim. Egy munkatársunk megsegítésekor egy negyvenmilliós szentendrei házat vettünk át, eladása nagy segítség lenne, de egyelőre áll az ingatlanpiac. Ráadásul a ház egy jelentős részét már ledolgoztuk – mondja a kiállítóterem megálmodója. – Csalódottnak nem érzem magam. Tudom, hogy az életben nehezebb és könnyebb időszakok váltják egymást. Az egyik ember az irodájáért küzd, nekem a galéria a fontos. Születési hiba. Ha én megszűnök, az iroda tovább fog működni, ebben biztos vagyok, de a galériát nem fogja továbbvinni senki sem! Az egyetlen reális pénzszerzési lehetőség a Nemzeti Kulturális Alap Építészeti kollégiumának pályázata. Ez a lehetőség nyitva áll. Winkler Barnabás reálisan végig sem akarja gondolni a helyzetét, mert ez egyet jelentene a feladással. A tervezőirodai munkák felhajtása embertelen energiát emészt fel. – Megnézzük, hogy kik azok, akiktől bármilyen támogatást lehet kapni! De egy biztos! Nem fogok befizetős alapítványt létrehozni, nem fogok pénzt kérni a belépőkért, semmi olyat nem fogok tenni, ami azoknak az embereknek a pénztárcájára apellál, akik idejönnek. Mert az megölné a kiállításokat, s tönkretenné az én eddigi elképzeléseimet. Belülről érzem, hogy nekem értéket kell mentenem. Ehhez van is adottságom, érzékem, kapcsolatrendszerem, de csak a tisztesség határain belül. Nincs bennem egy grammnyi ügyeskedés sem – mondja az ősz építész, s hozzáteszi: tekintélyes díjait, elismeréseit most mind odaadná, ha tovább tudna vinni életművének ezt az értékőrző vonulatát. ● 35 BUDAPEST 2011 április
