Budapest, 2011. (34. évfolyam)

4. szám április - Simplicissimus Budapestje

folyó a templom előtt indul, átkel a zebrán és a villamosvágányokat védő mellvédnél tűnik el. (Igaz, a a folyásirány éppen for­dítva van...) Nagyszerű ötlet, pompásan kivitelezve. Alig várjuk a tér második fe­lének felújítását. (Koszorú Lajos és társai, www.varosteam­pannon.hu) Kép a Bazilika lanternájából Ahogy az várható volt, véglegesen és hi­vatalosan is törölték az új Városháza épí­tésének tervét. Bár teljesen PPP konst­rukcióban tervezték felhúzni, az anyagi nehézségekre hivatkoztak. Persze sok el­lenzője is volt, ők leginkább azzal érveltek, hogy magántőke csak akkor jön ide, ha sok a kereskedelmi terület, az meg túlságosan nagy autóforgalmat vonzana ide... Isten nyugosztalja a tervet – egy újabbat az elát­kozott telken meg nem valósultak hosszú sorában. Máris bekerült Simplicissimus régóta tervezett „Meg nem épült Buda­pest” (Budapest Unbuilt) című tervezett, nagyon vastag könyvébe. Amiért igazán kár, az a kilátótorony. Marad tehát a Bazilika panorámaerkélye. Ott már sokszor jártam – gyermekkel, ba­ráttal, külföldi vendéggel. Nem lehet meg­unni a városi dzsungel látványát, a „Bu­dapest, lényegében Duna nélkül” bizarr és valószerűtlen látványát. A lanternába viszont még nem sikerült feljutnom. Va­jon hol kell kérelmezni a dolgot? Addig is, kerestem a egy fényképet. Mint annyiszor, most is flickr.com fotószájt segített. (Már 1 042 476 Budapest tárgyú kép van fent!) Bokor István, a szemlátomást sokat utazó fotográfus nem árul el magáról semmit. Összesen 3875 képe van fent, ebből 368 Budapest témájú. Köszönjük, hogy hoz­zájárult a közléshez. Egy fokozatosan magára találó utca A Paulay Ede utca titkos, csendes kerü­lőút. Valaha Szerecsen, sőt Két Szerecsen utcának nevezték, talán mert olyan sötét tudott itt valaha lenni este, mint a szere­csen fenekében. Az utca elől sajnos nagy mértékben elszívja az életerőt két szom­szédja, a nekiiramodott Andrássy út és a keleti bazár-jellegű Király utca. Ide alig marad fény, vásárlóerő, ingatlan-számí­tás. Vagy mégis? A 7-es számú házban a Vakvarjú étterem (leánykori nevén Vista) nem a madárról, hanem a kenyérlángos népies nevéről nyerte 2009-ben az új nevét. Vajon folytatódik a ház kivásárlása, egy különleges szálloda kialakításához? (Vö. „A komolyzene-kedvelő, agglegény ag­rármérnök lakása szabad április végén?” ) A 31. szám alatti egyemeletes házon az „Első Pécsi Bőrgyár” kőbe vésett, szép­séges feliratát a ház belsejének neveze­tes lakója, a radikális eklektikus építész hámozta ki. A tetőtéri kertet körbevevő műterme és otthona nagy karácsony utá­ni közösségi partik helyszíne. Vajon hány ilyen hely lehet még, és hogyan lehetne egy olyan eseményt szervezni, amikor ezeket be lehetne járni? Az utca másik oldalán, a 12-ben (bizony, a számozás ilyen egyenetlen) az utca felé kidőlő, különlegesen klimatizált bank­épület, az egykori Andrássy úti holland biztosító-székház nyúlványa. Ez az épület nagyrészt kihalt, a földszintjén a világhíres magyar számítástechnikai kisvállalkozás bérel néhány irodát. Középtájon ünnepi pillanat: a 102 éves, sokszor átépített Új Színház. Most jelent meg róla érdekes monográfia. Nem írunk róla, Főszerkesztő, Úr? Csaknem pontosan átellenben a balsorsú, neoreneszánsz Drechsler palota hátsó fer­tálya áll, régóta üresen. Amikor Simplicis­simus 1987-ben bejárta, sok egzotikus lakó­nevet talált. Legszebb trófeája kétségkívül ez volt: Özv. Baán Achillesné. Tovább sétálva jobbra egy szinte teljesen üres telek, nagy potenciállal, várva az új építési boomot. De a földszintek többnyi­re kihaltak. Mintha egy világbirodalmat láttak volna el innét bőrrel, aztán a biro­dalom odalett volna. Vagy a kellő meny ­nyiségű bőr. Nagyjából innét valaha Köröm utca volt a régi név, de nagy változás nem észlel­hető. Illetve csak egy ponton, de az már a Nagymező utcához, a lélektani határhoz nagyon közel van. A 2010-ben nyílt, va­lószínűtlenül tágas és nagy kínálatú bolt neve „Sugar” – Los Angeles-i léptékű cu­korkabolt, ultra fehér belsőben tiritarka cukorkák tonnaszámra. A Nagymezőn túl már egy más, robbanás­szerűen fejlődő világ található. Emblema­tikus épülete az 55. számú ház, ennek hát­só nyúlványa a Loffice: a Zeneakadémia egykori hangjegynyomdája átalakítva dö­gös New York-i stílusú irodaházzá, a föld­szinten órára bérelhető közös irodákkal. A név a loft és az office szavak házasításának eredménye. Zöld ház, fűtés a földbe vájt csövek révén. Ablakai a Konzikertre néz­nek. A lapunkban már méltán feldicsért Zsivágó kávéház az utcai fronton működik, e hónapban lesz egy éves. Errefelé nyílik (?) a Párisi Nagy Áruház, a Divatcsarnok egyelőre halott hátsó traktusa. És itt mű­ködik az egyik legszellemesebb nevű bu­tik, az oroszos/párizsias csengésű Vasseva cég. A zseniális gyakran pofonegyszerű: Vass + Éva = Vasseva. És el is jutottunk az utca végére, a 60. szá­mú házhoz, földszintjén a Menza étterem, alagsorában a P60 művészeti galéria, benne az utcaszám. (Ne tessék összetéveszteni a Trabant-előd P70-es kisautóval.) Ez pénz hiányában csak időszakosan tart nyitva. A független képzőművészeti szcéna legen­dás műhelye, az Artpool működteti. Hát ezt csak mindenki ismeri, nem? A Liszt Ferenc tér 10-ben található. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom