Budapest, 2010. (33. évfolyam)
1. szám január - Tarján Balázs: Szilveszter után, tavaszi kitelepülés előtt
A másik különbség már érdekesebb: a rendelet hatálya alá nem tartozó melegkonyhás vendéglátó helyek bizony a legtöbb esetben lakott épületben találhatók. Ebben az esetben feltételezhető, hogy a XI. kerületi önkormányzat véleménye szerint az I. és II. kategóriájú vendéglátó helyek vendégei csak csendes viselkedésű, szolid emberek, akik még esküvő vagy bankett esetén sem mernek gondolni zajongásra, hangos éneklésre, esetleg nyugalmat zavaró zenére. Ezt a vélekedést erősíti, hogy a melegkonyhás III. és IV. kategóriába sorolt, valamint az egyéb, nem melegkonyhás vendéglátó helyek minden kivételezés nélkül nem tarthatnak nyitva 0 és 5, illetve 22 és 5 óra között. Azaz a „zajveszély” innen várható! Mindkét kerületben feloldják a tilalmat december 31-én és január 1-jén, az időtartamban viszont már nem egyeznek: a VI. kerület csak az általános tiltás időszakára, 22 órától 06 óráig teremti meg a nyitva tartás lehetőségét, a XI. kerületben az engedély a teljes 48 órára szól. Vannak további könnyítések is, de azok már teljesen eltérő alapokon – filozófián, ha van ilyen egyáltalán – nyugszanak. Újbudán a zenés szórakozó helyek – vajon miért? – pénteken és szombaton korlátozás nélkül tarthatnak nyitva, a Terézváros ilyet nem ismer. A XI. kerület általános lehetőséget ad a kereskedelmi üzletek nyitva tartására a tiltott időben is, ha azok a szeszes italok forgalmazását – a jegyzőnek is bejelentve – szüneteltetik. A VI. kerület más módon nyúl a nyitvatartási tilalomtól való eltérés engedélyezéséhez. Az üzlettel egy épületben lévő lakásokban lakók (tulajdonos, használó, haszonélvező, bérlő) 2/3-ának hozzájárulásával:- vendéglátó üzleteknél legfeljebb a következő nap 01 óráig,- vendéglátó üzletek terasza legfeljebb 24 óráig,- kereskedelmi üzleteknél a következő nap 06 óráig (azaz nonstop) engedélyezhető a nyitva tartás. E feltételt sem kell teljesíteni, azaz nem kell a lakók hozzájárulását kérni, ha „a rendelet hatálybalépését megelőző 1 évben e tevékenységgel kapcsolatban hatósági eljárás nem folyt, illetve hatósági szankció alkalmazására nem került sor”. (Teréz város Önkormányzat Képviselő-testületének 20/2009. (VI. 29.) rendelete 8.§ a) pont.) Meghökkentő módon a 8.§ b) pontja viszont azt mondja, hogy „csak a lakók 50%-ának írásbeli hozzájárulása szükséges, ha az a) ponttól eltérően, ugyan hatósági eljárás folyt, de az hatósági szankció nélkül jogerősen lezárult.” A meglepetés oka az önkormányzati jogalkotó slendriánsága, hiszen hatósági szankció csak hatósági eljárás során jöhet létre, azaz az a) pont második mondatrésze a b) ponttal azonos esetet szabályoz, teljesen eltérő módon. Bizony, nem a jogbiztonságot erősítő megoldás! A VI. kerületi szabályozás szigorúságát azonban jelzi, hogy az eltérő nyitva tartás engedélyezése nem ad jogot az alkoholtartalmú italok forgalmazására. Kölcsönös tolerancia kívántatna A két rendelet tartalmának részletes megismerése már lehetőséget ad néhány konklúzió levonására. Először is a két önkormányzati testület – akárcsak a régi korok városvezetése – a lakosság éjszakai nyugalmának megzavarásáért elsősorban az alkoholtartalmú italok árusítását és fogyasztását teszi felelőssé. Ezen „elvi” megfontolásból kiindulva az üzletek és vendéglátó helyek éjszakai (22 órától másnap 5 vagy 6 óráig tartó) bezárását rendeli el. A rendeletek megkülönböztetést tartalmaznak a szeszesitalt árusító egységekre vonatkozóan, egyrészt elhelyezkedésük, másrészt besorolási kategóriájuk szerint. Amint azt kimutattam, a kivételezés alapjául szolgáló feltételek bizonyos fokig védhetőek, de éppúgy támadhatók is. A rendeletek előkészítő, egyeztetési és testületi tárgyalási hátterét nem ismerve megállapítható, hogy a VI. kerület szabályozása szigorúbb, a XI. kerületiéről pedig diplomatikusan elmondható, hogy nyomatékosabban veszi figyelembe a kereskedői és fogyasztói érdekeket. Ugyancsak érdekes különbség, hogy az éjszakai nyitvatartási tilalom részleges vagy teljes oldását a VI. kerület az üzlettel azonos épületben élő lakók – és csak az ő – véleményükhöz köti, de a szeszes italok árusítását ezen megengedő hozzájárulás birtokában sem teszi lehetővé. Ezzel szemben Újbuda a rendelet hatályba léptetése után a lakók véleménynyilvánítására már nem ad lehetőséget (sem pro, sem kontra). Újbuda hatályos rendelete az alaprendelet megjelenése óta már módosult, így került bele egyes vendéglátó egységek kategória szerinti alanyi mentessége, a VI. kerületben viszont a sajtóinformációk szerint az érintett üzlettulajdonosok, üzemeltetők és az önkormányzat között egyeztetés kezdődött, amelynek eredménytelensége miatt „engedetlenségi mozgalom” szerveződik. A múlt példáit tanulmányozva úgy vélem: születnek még hasonló rendeletek a jövőben is és másutt is, s e két kerületben is. A probléma megoldását azonban csak a kölcsönös és ésszerű tolerancia, az együttélés ősi emberi normáinak betartása adhatja. Amihez szabályozási eszközeivel a hatóság hozzájárulhat. De rendeletet alkotni: kevés. ● 5 BUDAPEST 2010 január
