Budapest, 2010. (33. évfolyam)
12. szám december - Csontó Sándor: Szekrénysors
gyár (Budafoki út 59-63.), melyet az akkori Kereskedelemügyi Minisztérium építtetett. Az építész akkor már a minisztérium Dohányjövedék Műszaki osztályának magas rangú tisztviselője, miniszteri főtanácsos volt. Datált műve a tokaji neoromán katolikus templom és a soproni pénzügyi palota is. Munkássága mindemellett szinte ismeretlen korunk építészettörténészei előtt, pedig külön tanulmányt érdemelne. Kempelen Béla Magyar nemes csalá dok című művéből tudható, hogy Zobel 1916-ban már mint okleveles műépítész kapott nemességet, „nagyszentmihályi” előnévvel. (A helyi evangélikus templom anyakönyvében meg is található neve.) Az adományozott címerben coboly (Zobel = coboly) lépked. Nagyszentmihály – 1899-ig Nagy-Német-Szentmihály, németül Großpetersdorf – mezőváros Ausztria Burgenland tartományában, a Felsőőri járásban. 1921-ig Vas vármegyéhez tartozott. De most kanyarodjunk vissza eredeti főszereplőnkhöz, a műteremszekrényhez, amely a húszas évektől dr. nagyszentmi hályi Zobel Lajos Béla Adolf (Budapest, 1888 – Budapest, 1964) pénzügyminisztériumi titkár budai, Tárnok utcai lakását díszítette. Lajos Béla hivatása mellett igen tehetséges festő és grafikus volt, művei kiállításokon is szerepeltek. A bútordarabot a családtagok olyany nyira megbecsülték, hogy a bombázások alatt a vár pincéjében tartották. A politikai helyzet változásával az addig folyamatosan fejlődő polgári életforma összeomlott, ennek a családnak az élete is gyökeresen megváltozott. Zobel Lajost egy fillér nyugdíj nélkül elbocsátották a pénzügyminisztériumból, „népellenes cselekmény” és „valutaüzérkedés” miatt többször folyt ellene eljárás. Végül 1951. júniusában családjával együtt kitiltották Budapest területéről, vagyonát elkobozták, és a Szabolcs megyei Kék települést jelölték ki kényszerlakhelyéül. A műteremszekrény fiának, Zobel An dornak (Budapest, 1916 – Budapest, 1999) a feleségéhez, Zsókához került az Ipar utcába, egy hat négyzetméteres alkóvba. Andor szintén a pénzügyminisztériumban volt tisztviselő, innen rántották be 1939-től 1945-ig több alkalommal katonának, a szovjet hadifogságból 1946 őszén tért vissza. Osztályidegenként soha nem lehetett normális munkája, Budapestre visszatérve a Gyújtógyertyagyárban kerámiaégetőként lapátolta a kohósalakot nyugdíjazásáig. Zobelék halálukig őrizték Horti Pál műalkotását egy lipótvárosi szoba-konyhában. Ez a nagyszerű iparművészeti emlékünk száztíz év elteltével most Erdőkertesen várja, hogy egyszer újra megmutathassa magát a közönségnek, tisztelegve azok emléke előtt, akiknek születését és megmaradását köszönheti. ● 34 BUDAPEST 2010 december A Millenniumi kiállítás dohánycsarnoka (1896) fotók: Csontó Sándor forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
