Budapest, 2010. (33. évfolyam)
12. szám december - Zappe László: Aranykulcs és Csipkerózsa
Ifjú koromban pedagógiai szakemberek óvták a szülőket attól, hogy gügyögjenek, selypegjenek az apró gyermekeknek, merthogy akkor nehezebben tanulnak meg rendesen, artikuláltan beszélni. Mellesleg ugyanazon korszerű pedagógiai elvek jegyében tették ezt, amelyek szerint nem szabad a kicsiket kis felnőttnek tekinteni, tekintettel kell lenni életkori sajátosságaikra. Természetesen csak a rosszindulatú kajánság sejthet itt valamiféle ellentmondást, s ha van is, az legalábbis dialektikus: nem árt nekik, ha a saját nyelvükön szólnak hozzájuk, de az se, ha lehetőleg értelmesen. A Stúdió „K”-ban Fodor Tamás jó ideje ha lad ezen az úton. Előadásai nem gügyögnek, kerülik az egykor beidegzett gyerekszínházi közhelyeket, mégis a gyerekek nyelvén szólnak. Főképp eredeti szépségű, kissé szürkéskopottas, mégis játékos, bensőséges, meghitt otthonosságot sugárzó látványviláguk kerüli a szépelgő hatásvadászatot, a túlságosan nyilvánvaló, szájbarágós ábrázolást. Évről évre jelentkezik egy-egy kis remekművel, mint amilyen volt a Rózsa és Ibolya, A kíváncsi kiselefánt, a Diótörő Ferenc és a nagy szalonnaháború, a Varázsfuvola, a Csipkerózsika, a Rettentő görög vitéz. Most ősszel Alekszej Tolsztoj ismerős meséje került sor ra, mégpedig címéről levágva a gügyögő-kicsinyítő becézést, Az aranykulcs címmel. A változtatás egyébként is teljesen jogos: miért nyitná egy alighanem kincset rejtő pince Ráadásul ő maga az átmenetet képviselte, hiszen a bezárásra ítélt Ifjúsági Park utolsó koncertjén is fellépett a Kontroll csoporttal. Az ottani kötöttségekhez képest a PECSA a szabadság illúzióját nyújtotta. De amikor Bódy Gábor gyászszertartását és az emlék koncertet „A gyilkosok köztünk járnak” dal címével hirdették meg, akkor csak Lehel László kiállása és a plakátok átragasztása után adta meg a BM az engedélyt. A Mahlerféle Gyermekgyászdalokkal kezdődő koncert Bódy Gábor összes filmjének hajnalig tartó vetítésével zárult. A Petőfi Csarnok már kezdettől több volt népszerű ifjúsági szórakozóhelynél. Különböző kluboknak, ifjúsági csoportoknak, közművelődési programoknak adott helyet. Bár a művelődési ház-koncepciót a piac szorításában lassan fel kellett adni, számos elemét ma is őrzik, újakkal is kísérleteznek. A szaporodó klubok, zenés helyek és koncerthelyszínek versenyében talpon maradni az igényes, színvonalas programmal, a külföldi sztárok meghívásával és a még ma is elfogadhatónak tekintett jegyárakkal, komoly kihívás – mondja Fogarasi Lajos, aki máig büszke arra, hogy Lehel László örökébe léphetett. A tartós közösségeket a rajongói klubok jelentik. Változatlanul fontosak az egészségmegőrző és környezettudatos magatartást népszerűsítő családi programok, ásványbörzék, kiállítások, iskolai rendezvények. No és a városszerte ismert bolhapiac, amely itt talált állandó helyet. Vannak programok, amelyekhez minden nehézség ellenére ragaszkodnak. Ilyen a Szünidödő ingyenes nyári programsorozat, amelyet húsz éve szerveznek meg a Budapest több pontján, mindazoknak, akik nem tudnak nyaralni, táborozni. A Városliget sokféle kulturális intézményét összefogva rendezik meg a kezdeményező Herminamező Polgári Körével – az egyesület 1990-ben alakult – az Évadnyitó Fesztivált, amelyen nevelőotthoni gyerekeket látnak vendégül. A PECSA adott otthont egy évtizeden keresztül a Kapocs Önsegítő Ifjúsági Szolgálatnak is. A Szabó András vezette önsegítő csoportot a szük ség hívta életre, hiszen a támasz nélküli, gyakran problémásnak tekintett fiatalok egyetlen találkozóhelye volt a Csarnok. Sokan tőlük kaptak a jó zene, a bulizás, a sör mellé végre megértő baráti és segítő szavakat. A PECSA mára konszolidált szórakozóhellyé szelídült, ahová a szülők is készek gyermekeiket elhozni egy kis nosztalgiázásra. Van is miért: hiszen visszajár ide a magyar rockzene színe-java. ● 26 BUDAPEST 2010 december Aranykulcs és Csipkerózsa Zappe László
