Budapest, 2010. (33. évfolyam)
1. szám január - Tarján Balázs: Szilveszter után, tavaszi kitelepülés előtt
Végezetül Győr 1747-ben kiadott rendelete alapos eligazítást ad, a lényegét idézem, igen eredeti fogalmazásában: „az éjcakákon való éjjeli kóborlások és mind az becsületes jó rendet, mind pedig ... főképpen az közönséges békességet és nyugalmat megzavaró és eddig is sok, ezen magistrátus által tiltott alkalmatlanság ... s akármely emberek megzaboláztassanak, ezért ... senki ezentúl 10 óra után ne járjon se korcsmára, se korkundzliba avagy kávéházba ne menjen, ... úgy szintén az ilyetén házak gazdái is keményen tiltatnak és szorosan intetnek, hogy olyatén kóborló és éjcakai kalézoló és flangérozó akármely személyeknek ételt, italt pénzekért adni ne merjenek az írt 10 óra után, sőt be se bocsássák, ha már benn volnának, azon óra eltelvén mindjárt kiadjanak rajtuk”. Kivételek és regulák A példák, úgy vélem egyértelműen igazolják, hogy elődeink az éjszakai nyugalmat a kocsmák időben történő bezárásától, így az alkoholfogyasztás megakadályozásától várták. Sajnos az is világos, hogy a regulák nem hozták meg a várt eredményt, a szabályokat sokan, sokszor vehették semmibe. A régi idők szabályozását és elődeink gondolkodását megismerve, most már érdemes a jelen hivatkozott rendeleteinek további tartalmát megvizsgálni. Az előzőekben utaltam arra, hogy egyetlen esetben találtam a régi idők tiltó rendelkezéseiben kivételt az általános érvényű szabályozás alól. Nos tekintsük át a két fővárosi kerület rendeletét ebből a szempontból. Terézváros eleve kiveszi a rendelet hatálya alól a „kereskedelmi szálláshely-szol gáltató és annak részeként, valamint az üzemanyag-kereskedelmi töltőállomásokon üzemeltetett kereskedelmi és vendéglátó egységeket”, ha azok megfelelnek a környezeti zaj- és rezgés elleni védelem szabályairól szóló kormányrendeletben meghatározott, még engedélyezett zajszintnek. Újbuda jóval tovább megy, igaz, a jelenlegi szabályozás már az eredeti rendelet módosítása utáni hatályos állapotot tükrözi, azaz diplomatikusan fogalmazva a testület engedett a társadalmi nyomásnak. Így tehát a rendelet nem terjed ki: „a szál láshely-szolgáltató épületekben üzemeltetett vendéglátóhelyekre; az üzemanyagtöltő állomások területén működő vendéglátó és élelmiszerkereskedelmi üzletekre”. Eddig azonosnak vehető a két rendelet, de a XI. kerület folytatja: „az üzletközpon tokban, bevásárló központokban lévő üzletekre; kulturális- és sportlétesítményekben, strandokon, ipari parkokban üzemeltetett üzletekre; azon hagyományos üzemeltetésű rendszerben működő vendéglátó üzletekre, melyek működési engedélye melegkonyha üzemeltetésére jogosít és a vendéglátó üzlettel szemben támasztott helyi szabályozási követelmények szerint I. vagy II. kategóriának felel meg.” A különbség több szempontból feltűnő. Egyrészt a kivétek száma jóval nagyobb, de hozzá kell tenni, hogy az utolsó pontot leszámítva, a felsorolt üzletek, vendéglátóhelyek általában nem lakók által is lakott épületekben vannak, sőt egyes esetekben azoktól még távol is esnek. Ez azt jelenti, hogy a polgárok éjszakai nyugalmának megzavarása nem közvetlenül, az azonos helyszín miatt kapcsolható össze az üzletekkel. Azért ehhez a logikához hozzáteszem: miután ezeken a helyeken hozzá lehet jutni alkoholtartalmú italhoz, azt helyben vagy távozás után elfogyasztva, bárhol lehet „csendháborítani”. 4 BUDAPEST 2010 január
