Budapest, 2010. (33. évfolyam)
11. szám november - Zappe László: Skype-Tartuffe - DRÓTPOSTA
Tosics Iván (TI): Indításul leírom egy emlékemet. Az 1960-as évek legvégén lehetett, hogy a Blahánál felszálltam a villamosra. Sajnos otthon hagytam a diákbérletemet, és közelgett az ellenőr. Úgy emlékszem, irdatlan hosszú ideig tartott, amíg az Astoriánál sikerült lemenekülnöm a villamosról, mielőtt elkapott volna. Valószínűleg nem volt köztes megálló...? Kemény Mária (KM): Volt! Mégpedig Buda felé menet a Nyár utca és a Nagydiófa utca között. Mindennapos utas voltam. 1964 és 68 között minden nap átmentem Pestről Budára, oda jártam ugyanis iskolába. Az első két évben az 5-ös busszal a Lánchídon, utána villamossal az Erzsébet hídon. És már akkor, 14 éves koromban is hálát adtam az Istennek, hogy ezt megtehetem. Azóta is mindig, bár most száműzetésben kelek át minden alkalommal az Árpád hídon. És egy megrázó emlék, ami azt hiszem az építészet iránti érdeklődésemet meghatározta. Mivel a Rákóczi úton laktam, végignéztem a Nemzeti Színház lerombolását. Volt úgy két hét, amikor félig felrobbantva állt (hajnalonként robbantották), mintha egy építészeti metszetet látnánk, a színpad felé nyitva. Tisztán látom ma is, erős vörösek és kékek vannak a képben. Saly Noémi (SN): Amikor kiskölyök voltam, a Tabánból – az Erzsébet-híd nélkül – hatalmas kaland volt eljutni a Rákóczi útra. El kellett menni először a 63-as villamossal a Kálvin térig, és onnan gyalog az Astoriához. A fortepanos képen halványan, de kivehető a Rákóczi út 11. épülete A házat dédapám, idősb Francsek Imre építette, és 1906-tól lakott ott a család, a negyedik emeleten. Mint a mesében, pont száz évig. Akkor eladták. Megvoltak a gipszrozetták, a rézkilincsek, a redőnyök. Dédapa és nagyapa tervrajzai a pincében, egy ládában pihentek, a pincét a hatvanas években feltörték, elvittek mindent ládástól, aztán nyilván ki is dobták egy lendülettel az összes pauszpapírt. Korcsolyacsarnok, Széchenyi fürdő... Persze akkor még nem zárták a házakat, nappal az ment be, aki akart, a régi házmestert rég elcsapták, az új meg nem ismerte a lakókat, túl sokan lettek hirtelen. Még az is lehet, hogy házbeli volt a tettes. Mindenféle népeket költöztettek oda társbérletekbe. A rokonlátogatás olykor kirakatnézegetéssel is össze volt kötve, főleg, ha anyám is velünk tartott, vagy – ritkán – csak vele mentem. Ezt a programot szívből utáltam. Blúzok, ruhaanyagok, gatyák – ezekkel 13 BUDAPEST 2010 november DRÓTPOSTA Fellelkesülve a Fortepan remek akcióján – a CEU ötletéről számunk közepén bővebben is olvashatnak Simplicissimustól –, Tosics Iván kezdeményezte a Nagy Budapest Törzsasztal és a Budapest Kör levelezési listáján az alábbi játékot. Kiválasztva hozzá egyet a remek régi képek közül, s hozzátéve a mai, ötven évvel későbbi felvételét.
