Budapest, 2010. (33. évfolyam)
11. szám november - Koszorú Lajos: Mélygarázsok és a Bell’város
Az ember alkotta város együtt változik az őt létrehozó közösséggel. A társadalmak a környezetük – egyre inkább a saját maguk alakította környezet – kihívásaira kell hogy válaszoljanak. Ezeket a településeket a modern időkben az építési és technikai innovációval, valamint a tömegtársadalmak sajátos működésével és az ezekből adódó konfliktusokkal jellemezhetjük. Ennek egyik jelentős szegmense a közlekedés-technológia.. A fejlődésben a legnagyobb feszültséget a műszaki háttér fejlődésének gyorsulásával egyre sűrűbben bekövetkező paradigmaváltások okozzák. Az utóbbi harminc évben Budapest funkcionális szerkezete nagyon határozottan – de éppenséggel nem a tudatos, szervezett várospolitika nyomán – a Nyugat-Európában uralkodó nagyvárosi kulturális minták felé közelít. A bejárt út azonban – többek között a tervszerűtlenség és túlzott liberalizmus okán – igencsak kanyargós. Ezt a széles, rendezetlen fejlődési mezőt a szélsőségek felé tágította az ingatlanpiaci befektetői érdekek és az önkormányzatok gyors forrásszerzési törekvéseinek egybeesése (lásd a túlhajtott kereskedelmi kapacitások kiépítését). A másik jellegzetes karakterformáló folyamat alapja a szuburbanizációs robbanás a Kárpát-medence közepén. Ez és a közútfejlesztésre alapozott új nagytérségi logisztika Budapestet egy hárommilliós nagyvárosi régió központjává emelik. S a nem tervezett fejlődés miatt az autó még legalább tíz-tizenöt évig domináns közlekedési eszköz marad az egyre növekvő metropoliszban. Eközben nagyvárosunk – a strukturáló, szakszerű fejlesztéspolitika és az ennek szolgálatába állított ingatlanfejlesztések hatására – remélhetőleg kiépíti majd új Kárpát-medencei-dunai szerepeinek megfelelő makroregionális tematikus központrendszerét. Csak ezzel úszható meg és csillapítható a folyamatossá váló, fokozódó közlekedési krízisekből adódó szétesés, az előbb-utóbb bekövetkező működésképtelenség. Skanzen vagy otthon? A 20. század vége már Kelet-Európában is az autós civilizáció kora (1. ábra) . A vasút átmenetileg vesztett, de századunk húszas éveiben várhatóan újabb fénykorát éli majd, legalábbis az elővárosi rendszerek és a nagyvárosok közötti napi mozgások piacán. A város központi térségeiben (nagyjából a Hungária gyűrű – budai körút gyűrűjébe zárt negyedek) a személygépkocsi ekkorra már luxus lesz. A kérdés, hogy addig mi történik? Továbbra is lesz sok autó(s), mert lobbijuk nem engedi a forgalomcsillapított övezetek terjeszkedését, vagy a belső részek újra élő, lakott terekké válhatnak, és folytatódik az átmenő forgalom radikális kiszorítása a belső területekről (forgalomcsillapítással, új harántoló kapcsolatok kiépítésével, a közösségi közlekedés 21. századi eszközeivel és a kerékpárhálózat progresszív fejlesztésével). Az elmúlt húsz év legjelentősebb spontán fejlődési mozzanata, hogy Budapest a tematikus szempontból többközpontú nagyvárossá fejlődés útját járja. A történelmi, sűrűn beépült városmag fokozatosan mentesül az oda nem illő szerepektől, miközben a gépkocsival jobban megközelíthető helyekre települnek a különféle cégközpontok, de a nagyobb léptékű irodaparkok is az átmeneti zóna belső határán találtak helyet, hasonlóan a nagyobb forgalmú bevásárlóközpontokhoz. Az új, nagyvárosi funkcionális szerkezetben ezeknek a hierarchizálódása helyett átfedésük és integrációjuk fog bekövetkezni. Mindezt azért fontos felvetni, mert a parkolás kérdése szorosan összefügg a szolgáltatások központjaival és a célforgalmi mozgások tereivel. Mélygarázsok és a Bell’város Koszorú Lajos A városi lét és Budapest elkötelezett híveként keresem a helyek, terek szellemiségét, a bennük rejlő, a felhalmozott s elérhető tudást. Szeretek sétálva rejtvényt fejteni, egy-egy helyen, téren, vidéken, házban megérteni, ki, mit, miért épített, hogyan működött, milyen viszonyokat takar és jelenít meg, amit látok, és hogyan változik, működik ma. Mindezt továbbgondolni a jövőt illetően talán már szakmai ártalom. Hiszen a mában élek, s önkéntelenül összekötöm a múltat és a tervezhető – a vágyott! – jövőt. 2 BUDAPEST 2010 november Irányi utca