Budapest, 2010. (33. évfolyam)
10. szám október - Búza Péter: Lesz még szüret Budapesten?
során nem vették figyelembe azt a tényt, hogy a Költő utcai költő-tuszkulánumot időközben – civil kezdeményezésre – történelmi kertté nyilvánították. Szőlőt csak egy lugasnyit telepítenek a ház közelében, s nem tesznek kísérletet arra, hogy föltámasszák magát a kultúrát is, ami itt – értelmesen és kézenfekvően – a szőlészkedés és borászkodás. Pedig megvolna rá a lehetőség: a tervezett rekonstrukció is (gyakorlatilag) szabadon hagyja a háztól délre, illetve keletre alászálló lejtőt, amely a hozzáértők egybehangzó véleménye szerint, ahogy annak idején is, kitűnően alkalmas a szőlőtelepítésre. Az irodaházban kapott egy szobát a Petőfi Irodalmi Múzeum, ahol (a szűkös térben sajnos csak igen korlátozott mértékig) megmutathatja, hogyan élt és éltetett itt Jókai. Megvan a pince is, tökéletes állapotban, s a majorház, amelynek helyiségei ugyancsak lehetnének az újraélesztési program elemei. Ezek megvalósítása, egy csokorba, programba rendezése pedig újra kulturális és idegenforgalmi búcsújáróhellyé tehetné Budapestnek ezt a kivételes adottságú pontját, olyan kínálati elemekkel, amelyek egyúttal hitelesen mentenék át a jövőnek elmúlt korok értékes örökségét. Bázis: a kadarka! A Kadarka Kört 2008 decemberében alapította e sorok szerzője, néhány barátjával összefogva. Van köztük művelődéstörténész, gasztronómiai és borszakértő, ingatlanszakértő (Saly Noémi, Bíró Gyula, Nemes Tamás, Angelus Róbert), ahogy a zártkörű klub (maximális létszám 25 fő, a 2010/11-es évadot szeptemberben huszonketten kezdtük el) tagjai között is vannak történészek, jogászok, a szőlő tudományának professzora, közigazgatási szakemberek, újságírók, közgazdászok, borszakértők. A társaság alapszabálya, alapító okirata félreérthetetlenül tűzi ki a célt: a kör tagjai azért lobbiznak, szervezkednek és dolgoznak, hogy legyen újra Budai Vörös, éspedig hiteles reinkarnációként kadarkából, amit a klasz szikus budai borvidéken, a várost körítő hegyekben szüretelnek majd. A Budapesti Városvédő Egyesület 2009 telén dolgozta ki az ehhez az elképzeléshez igazodó programot – Budapest városarculati tanácsnoka, Bojár Iván András kérte: vegyen részt a BVE a nyugati vároldal egy szakaszának történelmi szőlőskertté történő átalakításában, tető alá hozva évek óta dédelgetett elképzelését. A BVE – és a program kialakításába bekapcsolódó, szakértelmével azt segítő Kadarka Kör – világossá tette: csak akkor van értelme történelmi kertről, a hagyományok, az örökség átmentése fölépítéséről beszélni, ha ebbe a vároldali, nagyjából fél hektárba hagyományos műveléssel gondozott kadarkát telepítenek. Történelmi kert csak az itt honos történelmi fajtával lehet hiteles. A városvédők és a kör azt az elképzelésüket is megosztották a fővárost képviselő Bojárral, hogy az idegenforgalomba bevezethető, újra forgalmazható Budai Vörös a végső céljuk, s hogy ennek érdekében megkezdték Buda határának fölmérését: hol lehetne újra kadarkát telepíteni. Például itt is, a Görgey szobrával ko ronázott bástya alatt, ahol a Borfesztivál pavilonsorának szomszédságában, látványos szüreti mulatsággal fűszerezve remek kirakata lehetne ennek az egész komplex programnak – de csak ha történelmi kékszőlő-fajtákat és nem mást ültet a Főkert a vároldalba. A munka szeptember végén meg is kezdődött. A Főkert megbízta a budafoki Soós Szőlészeti és Borászati Szakközépiskolát a program végrehajtásával. A Budai Borvidék klasszikus korszakában jellemző háromféle kékszőlőt telepítenek: kékfrankost, csókaszőlőt, és végül, de a legkevésbé sem utolsósorban kadarkát. Ismert tény, hogy a 17. század végétől a 18. század végéig a Budai-hegység lankáin elsősorban, sőt szinte kizárólag ez utóbbi fajtát termesztették, s az ültetvényekben ott volt az ősi magyar csókaszőlő is – gazdag festékanyaga, intenzívebb tanninossága segített a Budai Vörös eltarthatóságát javítani, színét a korszak kereskedelmi trendjéhez igazítani. A 18. század utolsó harmadában kezdett elterjedni a kékfrankos is: az időtől fogva a híres bor még inkább cuvée, mint addig volt. Aminthogy az lesz a kadarka bázisára építő, újra megszületni remélt Budai Óvörös is. Bornál borabb A Kadarka Kör már azelőtt, hogy a BVE bekapcsolódott volna a hosszú távú szőlőtelepítési, bor-újrateremtési koncepció kidolgozásába, megkezdte annak fölmérését, hol találhatna olyan területeket (Óbudá-5 BUDAPEST 2010 október A tőkék között a nemzet költője
