Budapest, 2010. (33. évfolyam)

10. szám október - Búza Péter: Lesz még szüret Budapesten?

tól Sasadig), amelyek egy vállalkozásban egyesíthetnék a lehetséges termőterületek szőlőjét a telepítéstől a gondozásig, a szü­rettől a palackozásig. (A vállalkozási for­ma lehet céges, de közösségi is, mondjuk Budapesté vagy a tárgyban társuló, érin­tett kerületeké – ez az egyeztetések és tár­gyalások során majd eldől.) Ennek során figyeltünk fel a Jókai-kertre, s kezdtük meg az egyeztetést a kezelővel, a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal, illetve a te­rületen érintett önkormányzattal. Továbbá a Petőfi Irodalmi Múzeummal, mert bár Petőfi úgy halt meg, hogy barátja, Marci­ja „botrányos” házassága miatt tartotta az örök haragot, az vitathatlan: a múzeumnak az eddiginél sokkal nagyobb szerepe vol­na abban, hogy ez a hely a fővárosnak és az országnak végül művelődéstörténeti és idegenforgalmi csúcsprodukciója legyen. Krúdy írja: a kadarka legyen a bornál borabb. Anélkül, hogy a fajtatörténetbe belemélyednénk, a Kadarka Kör főkadar­nagyaként bátran kijelenthetem: a kadarka az! Borvacsoráinkon Villány, Szekszárd, a Duna Borrégió, Eger, Ménes kadarkás bo­rászainak több mint ötven kadarkáját kós­toltuk meg, elemeztük a kínáló borászokkal együtt, megvitatva, kivesézve a fajta termé­szetrajzát a telepítéstől a palack kinyitásáig. Tud mindent valóban ez az ötszáz-hat­száz esztendeje magyar – és a modern időkben gyakorlatilag csak magyar, Kár­pát-medencei – fajta, Budapest híres sző­lője. Egyedi, fűszeres ízű, gyönyörű rubin színű, nem túl magas alkoholtartalmú, kerek savösszetételű, pompás rozé, sil­ler, vörösbor, sőt aszú készülhet belőle. S a nagyüzemi gazdálkodásból örökölt, közhelyszerű baljóslatra sincsen ok: gon­dos figyelem mellett tíz évben nem két­szer-háromszor, de akár ötször-hatszor is sikerülhet csúcsminőség, prémiumbor. Borabb a bornál. ● 6 BUDAPEST 2010 október Szüret a majorház előtt (1892) Megkezdődött a telepítés a Várhegyen forrás: PIM

Next

/
Oldalképek
Tartalom