Budapest, 2010. (33. évfolyam)
9. szám szeptember - Kirschner Péter: Itt élünk. De hogyan?
38 BUDAPEST 2010 szeptember A III. kerületben tevékenykedő egyesület a múlt évben nagyszabású várostakarításon vett részt. A civil szervezetek azon versengtek, hogy melyik városrészt kapják meg, mert nem mindenütt lehet egyformán látványos eredményeket produkálni. Nekünk jutott a Kaszásdűlő. A HÉV megállónál azt láttuk, hogy minden takarítás, a festések kijavítása ellenére borzalmas állapotban van. Egy szempillantás alatt mindent tönkretesznek a graffitizők. Akkor jött az ötlet, hogy mi tegyünk fel egy olyan festményt, ami művészi értékkel rendelkezik, és talán tiszteletben tartják. Ezért gondoltuk, hogy hasonlítson a graffitire. Sőt úgy véltük titokban fogjuk kifesteni, azután mégis a törvényes utat választottuk. Egy bonyolult engedélyezési eljárás során teljesítettük a BKV által előírt műszaki feltételeket. A helyi önkormányzattal közösen pályázatot írtunk ki a „festmények” témáira. Ekkor bukkantak fel azok a graffitizők, akik már művésznek tartják magukat. Gondolati tartalommal és kiforrott művészi kifejező eszközökkel rendelkeznek. Azt azonban nem mindenki vállalja, hogy feladja anonimitását, a titokban festés örömét. Három éjszakát töltöttünk együtt a festőkkel. Így jobban megismertük egymást, mint ahogy a graffitisek között is létezik informális kapcsolat; odajöttek, nézték a munkát. Ők már biztosan nem fogják elcsúfítani. Mi azért védekezünk egy anti-graffiti bevonattal, és folyamatosan figyeljük az alkotásokat. Munkánkra egy év garanciát vállaltunk. Már gondolkodunk, hogy az Aquincum-Mocsáros Egyesülettel közösen az ottani megállót is kifestjük. A Sziget szervezőivel pedig a Filatorigát is megszépülhet. Ez a történet tette ismertté városszerte az Itt Élünk Egyesületet. Munkájuknak természetesen vannak kevésbé „színes” napjai is, amelyek azonban legalább ilyen fontosak Óbuda-Békásmegyer lakói számára. Az egyik legnagyobb kerület földrajzilag is nagyon széttagolt, egyes városrészeinek azonban van lokális közösségi összetartása, léteznek helyi érdekeket kifejező közösségek is; mint például az Aquincum-Mocsárosi Egyesület. Az Itt Élünk Egyesület éppen azt a hiányt kívánja betölteni, hogy bizonyos tevékenységeket, a közös problémák megoldását integrálja, kapcsolatot teremtsen az egyes városrészek közösségei és az önkormányzat között. A tagjai is az egész kerületből verbuválódtak. Egy hálózat építése volt a cél, hogy a jó kezdeményezések, ötletek ne álljanak meg egy-egy városrész vagy lakótelep „határánál”. Sok mindenbe belefogtak, amiről úgy gondolták, hogy képes az emberek aktivitását, segítőkészségét és együttműködését fokozni. Programot indítottak a zöld felületek gondozására, bővítésére. Mert hiába vannak szép kertvárosi részek, ha az ott élők figyelme, gondoskodása, szépérzéke csak saját kerítésükig terjed. A III. kerületben demokratikus hagyománya van annak, hogy a díszpolgári címre bárki tehet javaslatot, ha ahhoz száz polgár aláírását meg tudja szerezni. Az egyesület aláírásgyűjtést indított dr. Pintér Jenő , a Margit Kórház volt főorvosa díszpolgárságáért. A civil javaslatra elindult kezdeményezés sikerrel zárult. De mindennél fontosabbak azok az apró ügyek, – egészíti ki a beszámolót Borbély László – amelyekben a kissé tájékozatlanabb emberek helyett eljárunk; kéréseket, panaszokat közvetítünk. Nem akarjuk elhitetni, hogy mindenre képesek vagyunk, de olyan a partneri kapcsolat az önkormányzattal, hogy komolyan vesznek bennünket. Ugyanakkor azt szeretnénk, ha az emberek is nagyobb bizalommal fordulnának egymás felé, és a szomszéd előtt sem csuknák be az ajtót. ● Itt élünk. De hogyan? Kirschner Péter Az egyszerű kijelentő mondat nem sokat árul el, sem a helyről, sem a közösség tevékenységéről. A figyelmet egy művészeti akcióval hívták fel magukra; graffitikkel díszítették a HÉV Kaszásdűlő megállóját. A falfestmények eme formájára a BUDAPEST törzsolvasói bizonyára felkapják a fejüket. Próbáljuk tehát az Itt Élünk Egyesület kezdeményezését jobb színben feltüntetni, mint az elterjedt rongálásokat. Ebben Borbély László elnök volt segítségünkre. CIVILIÁDA
