Budapest, 2010. (33. évfolyam)
9. szám szeptember - Jolsvai András: Visszajáró LXXVIII. - KALAUZ
Zugliget minden kétséget kizáróan Döbrentei Gábor legmaradandóbb alkotása. (Döbiről, ahogy kortársai a háta mögött nevezték, azt kell tudni, hogy a maga korában – a tizenkilencedik század első felében – jónevű irodalmár és irodalomszervező volt, az Erdélyi Múzeum szerkesztője, az Akadémia első főtitkára – akkor még titoknoknak mondották – Széchenyi bizalmasa és jeles fordító, a hálás utókor róla nevezte el a Döbrentei utcát és teret. Művei mára feledésbe merültek, de a budai hegység egyes részeinek magyarítása miatt – lelkes kiránduló volt, folyton jött-ment a közeli hegyekben – mégiscsak maradandót alkotott. Közöttük a kedvencemet, a Zugligetet.) Egyszóval ezt a Zugligetet én már akkor szerettem, amikor még nem is láttam. De aztán láttam igen hamar, nagyapám egyik kedvenc kirándulóhelye volt, ahogy fél Budapesté az ötvenes-hatvanas években. (A másik feléé meg a Hűvösvölgy: így alkottak egy egészet. A következő hétvégén meg cseréltek.) Az ember otthon bepakolt a hátizsákba mindent, ami egy ilyen komoly túrához kellett, vajtartót és élelmiszerdobozt, labdát, bicskát, plédet, – nagyapám még egy kis pasztillás kávéfőzőt is – aztán a derékszíjára csatolta a kulacsot, és már indulhatott is. A Moszkva téren szépen kivárta a sorát a terelőkorlátok segítségével, aztán felpattant az ötvennyolcasra, és repült ki Zugligetbe. (Mi, ujpestiek, még utaztunk egy könnyű órácskát, mire a Moszkva térre jutottunk: de ez egy másik történet, és oly messzire vezetne, hogy most bele se kezdenék.) Akkoriban (ez most legyen, mondjuk, a hatvanas évek közepe) nagy élet volt a végállomáson, az alpesi típusú állomásépület mellett törökmézárus és nyalóka- meg propellerdíler állott (ez egy hurkapálcikára rögzített forgó volt), similabdásra meg trafikra emlékszem még. Az egész végállomás erősen emlékeztetett a Városligetre, minden szülőnek komoly erőfeszítésébe került, hogy elrángassa onnan a gyerekét. De ha már elrángatta, szinte nyert ügye volt. Akkoriban még nem épült meg a Libegő, a Zugliget maga volt a vadregény. Az első kanyar után az erdő kezdődött, sőt, sőt egy komoly kaptató (gyerekkoromban koptatónak mondtam, mert azt a szót ismertem a nadrágom száráról), nyolc-tíz perc után már csodás kilátás kínálkozott a városra és magára Zugligetre is. (Azért ilyen találó a név, mert az egész nem több egy bájos kis zugnál, tényleg.) Na, itt nem jártam már vagy két évtizede. Vagy több. Határozottan csak arra emlékszem, hogy a Libegőt kipróbáltam egyszer – gyerekeim követelődző ösztönzésre. Mit mondjak, azt hittem, sosem érek élve a János-hegyre. Lefelé persze már gyalog jöttünk, megfogadva, hogy amíg élek, nem teszem a lábam oda ég és föld közé. Van még egy közvetett élményem. Nyolcvankilencben láttam a helyet a tévében doszt: akkor derült ki számomra, hogy a végállomásból camping lett. Ebben a campingben gyűltek a keletnémet menekülők – a máltaiak segítették őket – a végén már annyian voltak, hogy a közeli templom kertje is tele volt velük. Erről adott hírt a Híradó rendszeresen. Na, most meg úgy kerültem oda, hogy valahol olvastam egy hirdetést az 58-as kisvendéglő tárgyában. Hogy házias ízek, barátságos környezet, ilyenek: kép is volt, abból derült ki, hogy az egykori állomásépületből lett ottan étterem. Ezt már csak megnézem magamnak, gondoltam. Hát így kerültem a Zugligetbe. A hajdani villamosnak már a sínjeit is fölszedték, most busz jár ki, van saját fordulója – még a külön őrzött amerikai követi rezidencia előtt. (Tudom én, hogy olyan a világ, amilyen, az ember mégis elkedvetlenedik ezektől a lezárt terektől a Szabadság téren, a Vörösmarty téren vagy itt a Zugligetben: dehát nemigen tehetünk mit.) A camping bejáratának két oldalát – mint Lánchidat az oroszlánok – két egykori villamoskocsi őrzi. Az egyikben volt a recepció, a másikban van a büfé. Aztán jön maga a sátortábor, voltaképpen az egykori úttesten, meg a híd alatt: nem vagyok egy kimondott campingbarát, de láttam már szépet ebben a műfajban. Ez itt nem tartozik közéjük semmiképpen. Az étterem (tkp. a hajdani állomásépület) a tábor közepén található, aki tehát ide kívánkozik, annak végig kell menni a táboron, megcsodálva a sok merész sátorverőt és -bontót, aztán, amikor odaér... nos, akkor visszaálmodhatja magát a hatvanas évekbe. A dizájn, a tiltó táblák, a kamra, a múzeum mind azt mutatja, hogy errefelé megállott az élet. Az étlap is szerény, s előbb-utóbb az lesz a vendég is. ● 15 BUDAPEST 2010 szeptember Visszajáró LXXVIII. Jolsvai András ● A Budapesti Honismereti Társaság Bu dapesti Históriák sorozatában október 6-án 17 órától Trianon emlékei a Magyar Nemzeti Múzeumban címmel Balahó Zoltán történész előadása a Budapest Főváros Levéltárában (XIII. Teve u. 3–5.). Utána a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület mutatkozik be. ● A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület női irodalmi turkálójában október 13-án, szerdán 19 órakor Kardos Dániel kíséri gitáron Takáts Andrea színésznő irodalmi összeállítását. (Klauzál 13. Könyvesbolt és Galéria, VII. Klauzál tér 13.) Jancsó Miklós Kövek üzenete című hatrészes filmje a Vörösmarty Art moziban (VIII. Üllői út 4.) Október 5.: Máramaros és Moldova; október 6.: Hegyalja és Kárpátalja; október 7.: Budapest. A vetítések 6 órakor kezdődnek. ● A Csepeli Gyermekbarátok Mozgalma, a Csikó Sétányi 4H Klub és a Nagycsaládosok Csepeli Egyesülete „Legyen jobb a gyerme keknek! – Családi kerti party”-ja a Gyermekek Világnapján, szeptember 18-án 10-től 4-ig, a Rákóczi Kert Civil és Közösségi Házban és parkjában, gulyásfőző versennyel. Nevezési díj kb. 2500-3000 Ft értékű ajándék a gyerekek számára. Jelentkezés a 06/20/500-7958 és a 06/70/317-7320 telefonszámokon. ● Itt vonat is járt Pesterzsébet Önkormányzata és a BVE Pesterzsébeti Városvédő Csoportja szeptember 17-én, pénteken 14.30-kor emléktáblát avat a hajdani Erzsébetfalva – Pesterzsébet MÁV-állomás helyén (Megközelíthető a Kossuth Lajos utca és a Helsinki út sarkán lévő aluljáróból.) ● A Barátság Klub szervezésében: Szeptember 19-én, vasárnap kirándulás Ipolytarnócra a megkövesült mocsári ciprusokhoz. Szeptember 29-én a Sas-hegy tanösvényén mehetnek végig szakképzett vezető irányításával. Október 6-án, szerdán a Magyar Állami Földtani Intézet várja az érdeklődőket. Október 13-án: látogatás az Országos Meteorológiai Szolgálat központjában és múzeumában. Jelentkezés a VIII. Magdolna u. 5-7 sz. alatt vagy a 210-0115-ös telefonszámon. ● A Monarchia vége A Klauzál Gábor Társaság ban október 3-án, vasárnap 19 órától Romsics Ignác az Osztrák-Magyar Monarchia bukásáról és a trianoni békeszerződésről tart előadást. (Vojnovich-Huszár villa, XXII. Művelődés u. 37/a.) KALAUZ
