Budapest, 2010. (33. évfolyam)
9. szám szeptember - A címlapon: Sebestyén László: Olvasósziget
BUDAPEST 2010 szeptember BUDAPEST hídjairól gondolkodni és írni ma is éppoly időszerű feladat, mint volt évszázadok óta mindig, amióta az itt lakók azon kapták magukat, hogy az egyik partról a másikra átkelve ugyanabban a városban maradnak. Ma is álló hídjaink, miközben huszonnégy órás szolgálatban karmolják egybe a kósza partokat, a város történetének emlékjelei is. Szinte mindegyik később épült meg, mint amikortól szükség lett volna rá, ám mégis koruk leghűbb tárgyi lenyomataként. A Lánchíd, a Margit-híd, a Ferenc József (csúfnevén: a Szabadság) híd, az Erzsébet hidak, a Petőfi és az Árpád, valamint újabban a Megyeri híd (amely közigazgatásilag nem is Budapesté), megannyi könnyed fogantyú, melyekbe kapaszkodva felnyithatjuk a város történetének óriáskönyvét. Mondd meg, melyik hidat kedveled, s megmondom, ki vagy! – fordíthatnánk javukra a szólást. Boruljon most el a kedélyünk, mint ama zseniális grófé 1848-ban – a hídját jelentéses módon bő három hónappal Világos után, 1849. november 20-án adták át a forgalomnak –, és tárjuk elő aggodalmainkat és várakozásainkat! Budapest hídjai roppant terhet viselnek. Megtudhatnánk, de nem tudjuk, hány jármű és tonna és férfi és donna megy át rajtuk nap mint nap, az dobálózzék a számokkal, aki el is tudja kapni őket. Látnivalóan tele vannak naphosszat, örökkévalónak tetszik a terheléspróba, mintha a pestieknek meggyőződésük volna, hogy Budán, a budaiaknak meg épp ellenkezőleg, hogy Pesten boldogulhatnak inkább. Ezen fölül rengeteg vasat, fát, lapockát és piperecikket szállítanak át szakadatlan Pestről Budára és Budáról Pestre, semmit sem konyítunk a közgazdaságtanhoz, ezért nem kérdezzük meg, miért nem lehet megoldani az életet Pesten és Budán a helyi vassal, fával, lapockával és piperecikkekkel. Szépen kérjük azért Budát és az érintett városkörnyéki községek és városok önkormányzatát, béküljenek meg mihamarabb a körgyűrű rájuk eső felének megépítésével és viselésével, hogy a budai és pesti (és kínai) nyersanyagok és késztermékek mohó ide-oda szállítgatása mellett ne kelljen Dél- és Nyugat-Európa összes termékét is átpaszírozni a város testén. Ugyanígy és ugyanezért kérjük a város leendő vezetését, valamimód építsen további hidakat a Dunán! Pénz nincs, ezt tudjuk, azonban sosem volt elég pénz, valahogyan mégis megépültek hídjaink. Gyalogoshidunk sincsen még, ez is érthetetlen. Pedig úgy kívánkozik a maga idejében szép és reménykedő Kossuth-híd helyére, a Batthyány és a Kossuth tér közé, mint segédmunkás a népbüfébe. És a valahai Manci híd helyén is jól mutatna valami ilyesmi. Legyen végre legalább egy olyan hidunk is, melyen a négykerekű vadaktól nem háborgatva álldogálhatunk, turisták és helybeliek, gyermekek és aggok, bankárok és öngyilkosjelöltek. És azt is elvárnánk, legyen végre emléktábla az Északi Összekötő Vasúti hídon: innen vetette a mélybe magát 1929. április 21-én Cholnoky László, a csillagok és a pálinkamérések szerelmese. És derüljön most fel kedélyünk, mint ama zseniális grófé az alapkőletételkor. Tessenek csak elrepülni Budapest felett, és nézzenek le, mint az angyalok; még mindig szép a város, gyönyörűek a hídjaink. Tessenek visszanézni a villamosból a Ferenc József-híd vagy még inkább a Petőfi-híd közepéről napsütésben vagy mustszín alkonyatban, a világegyetem évmilliárdokat ismétlő hallgatói roppant messzeségből álmodnak velünk. (E helyt köszönjük meg a városvezetésnek, hogy érdeke ellenére sem engedte Coca-Cola-maskarába öltöztetni a Lánchidat.) Tessenek csak végiggyalogolni a Margit-hídon (most könnyeden tehetik), és ráfordulni a szigetre vezető szárnyhídra, az ősiség örvénye fogja magával ragadni Önöket. És tessenek áthajózni évenként legalább egyszer a városon, a rakpartok tüdőszín és hermelinfehér kövei lelassítják a szívverésüket, a Parlament kőcsipkés anyahajója megnyugtatón horgonyoz, a hidak bordaívei lassan távolodnak, a budai hegyek zöld paplanbuckái pedig elvonják figyelmüket a vízben úszó hűtőládákról, plasztikmocsokról. Igaz is, a Margit-híd! A kivitelezőnek a napokban, augusztus 23-án kellett volna átadnia a forgalomnak a felújítás után. Nem lephet meg bennünket, hogy késedelmes teljesítést jelentett be. Az efféle munkálatok tetemes csúszására jó hatvan éve éppoly bizonyosan számíthatunk városunkban, mint részegségeink után a másnaposságra. A dolognak azontúl jó oldala is van. Hentesünk a híd budai oldalán egykedvűen újságolja, hogy amióta leállt a közlekedés, sokkal tisztább a levegő, nem kell már reggel hétkor letörölniük konzervjeikről a fekete port, és könnyebb a levegővétel is. Kevesebben fordulnak meg azonban azóta erre, és a tőkehús eladása visszaesett. Odakint sétálnak az emberek, még most sem hiszik el, hogy az úton átmenet semerre sem kell nézniük. A hajdan gépkocsiktól zsúfolt hídon egy éve nem gurulhatott át két-, négy- (vagy több) kerekű jármű, mégsem állt meg az élet. Némi nyugalom – ez is BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXIII. évfolyam, 9. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter E szám szerkesztője: Hidvégi Violetta Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó) Török András (Simplicissimus Budapestje), Vargha Mihály (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a Fôvárosi Közgyûlés Kulturális Bizottsága és az támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Olvasósziget (13. oldal) A hátsó borítón: Ég a város, ég a ház is... (8. oldal)
