Budapest, 2010. (33. évfolyam)
9. szám szeptember - Buzás Kálmán: Identity Card, avagy van-e még valami fontos Kőbányán?
Gyerekekkel, máskor főiskolásokkal beszélgetve meghökkenve tapasztalom: nem tudják, kik voltak a dédszüleik, mi volt a foglalkozásuk. Nem járnak ki szüleikkel a temetőbe, nem ismerik rokonaikat. Már nincsenek a falainkon családi festmények, de még fotók sem. Nem azért, mert kicsi a lakás. Nem. Így szocializáltak minket. Az esküvői vacsorákon vetített divatos slide show-kon láthatjuk a vőlegényt pelenkában és a menyasszonyt 16 évesen a Bahamákon monokiniben, de szinte soha nincs egy régi kép, ahol anyuval kézen fogva vagy a nagyi ölében lenne látható a felcseperedett gyerek. Természetesen azt sem tudják ki a szomszédjuk, legfeljebb azt, hogy „piál”, vagy hangosan hallgatja a Joshi barát show-t. Az otthon e fiatalok számára már csak egy hálóhely, ahova az ember „suli, meló vagy buli után” visszahúzódhat, sőt az is mindegy, hogy a barátjánál alszik-e, vagy viszont. Ezért aztán nem beszélget otthon a családjával (de az is lehetséges, hogy az utóbbi jelenség megelőzi a másikat). Az ilyen, eluralkodó tendenciákat tapasztalva újra és újra meg kell erősítenünk magunkban és az általunk elérhető emberek köré ben azt a meggyőződést, hogy – bár az idő módosítja haza és nagyvilág kapcsolatát – az ember és a nemzet viszonya nem változhat, s ennek nélkülözhetetlen eleme a „talaj”. A talaj, amelyben gyökerezünk, ahonnan táplálkozunk. Boldogságunk és boldogulásunk alapvető feltétele, a valahová tartozás tudata, amely nélkül elgyengül, megbetegszik a személyiség. Olyanok vagyunk, mint a növény, mely nélkülözhetetlen gyökere jóvoltából szökken szárba, növeszt leveleket, virágot és érlel végül termést. Lássuk be, ha ezt nem vesszük tudomásul, úgy járunk, mint a vágott virág selyemszalaggal, amely gyökere nélkül egy darabig díszeleg a celofánban, de rövidesen elszárad. Mindnyájunknak szükségünk van gyökereinkre. Az otthon, a haza, az a hely, ahová tartozunk nem egy földrajzi név, hanem a benne élők történelmi közössége, kultúrája, hagyományai, érzelmi világunk harmóniája. Ez az identitás. A köznapi ember magán is megtapasztalhatja, hogy jó néha eldicsekedni a hozzá közel álló dolgokkal. Jobb családokban a gyermek szüleivel, a szülő gyermekeivel Identity Card, avagy van-e még valami fontos Kőbányán? Buzás Kálmán Sokan emlékszünk a régi, fűzött személyazonossági igazolványra. Mindig hordtuk, egymásnak mutogattuk süldő korunkban, mulattunk a benne lévő fényképen. Ha a marcona rendőr vagy szívszerelmünk lapozgatta, megtudhatta szüleink nevét, az iskolát, ahova jártunk, végzettségeinket és munkahelyeinket, a várost, a kerületet, ahol születtünk, a gyerekeink nevét, mindent, amik vagyunk. Ma már csak egy plasztikkártya jellemez minket. Név, születés, anyánk neve és a chip, amelyen valószínűleg szintén minden rajta van, csak mi nem láthatjuk. Személyiségi jogaink címén eltűnt valami az életünkből. A kis kártyán lévő információ-csökkenés jellemzi társadalmunk azonosságtudatának változását is. 2 BUDAPEST 2010 szeptember Látványterv a Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény új épületéről (Győrffy–Németh–Papp) Látványterv a Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény új épületéről (Győrffy–Németh–Papp)
