Budapest, 2010. (33. évfolyam)
7. szám július - Ráday Mihály: Élt 142 évet
nevűek is. 1884-ben már 129 állású kocsiosztállyal dolgozott a mozdony- és kocsifelszerelési műhely, önálló famegmunkáló és kárpitosműhelyekkel is. Volt alváz- és szekrény-javító, 60 kocsiállású fényező és mázoló. 50 állás mozdonyok, 30 állás szerkocsik javítására szolgált a mozdonyjavító műhelyben. Volt úgy, hogy már a 20. század elején egy időben 90 mozdonyon és 455 kocsin lehetett tető alatt dolgozni a telepen, és további 48 mozdonyon és 280 kocsin a szabadban. Érdekes adat, hogy 1909-ben a MÁV több mint háromezer darabos mozdonyállományából ezerötszáz darabot javítottak itt. 1905-ben, 1907-ben, 1913-ban, 1922-ben volt jelentősebb tűzvész. Az első világháború alatt volt a telepen katonai kórház, ahol aztán a második világháború jelentős pusztításokat végzett. 1944 szeptemberében érte az Északi Főműhelyt az első légitámadás, amikor már több mint 2600 ember dolgozott itt, s 1945. január 2-án gyújtóbomba-találatot kapott a motorműhely. Csak az üvegkár több mint 50 ezer négyzetméter volt – olvasom a visszaemlékezésekben. Január 17-én 180-an kezdték meg a romeltakarítást, melyre májusig közel 175 ezer munkaórát fordítottak. Június 15-én már a századik újjáépített gőzmozdonyt adták át, s nemcsak Gerő Ernő közlekedési mi niszter vett részt az ünnepségen, de köszöntötte a munkásokat Major Tamás és Gobbi Hilda is. A Törekvés Művelődési Központ 20 évvel fiatalabb, mint maga az Északi Főműhely: 1887 végén fogalmazták meg a „Törekvés Dal- és Önképző Egylet” első alapszabályát. 1889-ben az Egyletnek már volt könyvtára, jelvénye, jeligéje és Kap pesz Károly főfelügyelő, egyesületi elnök feleségének személyében zászlóanyja is. A ház a vasutasok számára épült, százhuszadik évfordulóját két éve ünnepelték egy nagy kiállítással, amely az emeleten most is látható. A színház eredeti nézőteréről maradtak régi képek. A mai nagyterembe lépve jól látszik az átalakítás, mégis működőképes, és – szerintem – ha elérkezne egy jobb kor, helyreállítható is lenne a ház eredeti stílusú bája. Sok későbbi kor lenyomata megtalálható itt a neoncsövektől a műanyag lambériáig, de a lényeg az, hogy ma is van benne táncstúdió, dalkör és sakk-kör, képzőművészeti kiállításokat rendeznek, szóval az intézmény a megszorított körülmények között is működik. A MÁV különböző helyeken működő 28 művelődési házának ez volt a központja. A Vasutasok Szakszervezete tartotta fenn, de tulajdonképpen a MÁV-é, amely mostanság egy fillért sem fordít rá, és komoly gondban vannak, hogyan tovább. Különös tekintettel arra, hogy a szomszéd, mármint az Északi Járműjavító szinte teljesen ki van ürítve. A terület 1867-től belgáké és svájciaké volt. A lápos, nádas területről csatornával vezették el a fölösleges talajvizet. Később a magyar állam átvette a területet, és több csarnokot épített rá, melyek közül az elmúlt időszakban néhány épületet műemlékké is nyilvánítottak. Sajnos az, hogy gondoznák is, nem nagyon látszik, de hát a hibák még mind kijavíthatóak. A főműhely Kőbánya felőli vége közelében az egyik stadionnyi méretű csarnok öntőminta-raktár volt, 1900 körül épült. A hatalmas ablakok felső szárnyait nyitották a szellőzés kedvéért, mégpedig a régi WC-lehúzókhoz hasonló, porcelánfogantyúban végződő láncszerűség segítségével. A második szintre márványlépcső vezet, kovácsoltvas korlát, és fönt a területen – bár az elmúlt időszakban több részre osztották – látszik, hogy a födém erős. Jól hasznosítható ház ez, vagy jól hasznosítható lenne, ha megtartanák. Az ilyen típusú csarnokokat, ipari épületeket nevezik új hasznosításukkor „loft”nak. Nálunk az ilyen ipari jellegű házakat általában lebontják, és csak a külső falaikat tartják meg, díszletszerűen. A szomszéd csarnok-óriást, a forgóvázműhelyt az 1970-es években építették, ’76-ban fejezték be. Jó nagy ez is, egy másik kor jellegzetes darabja. A legnagyobbat, a legszebbet, amit a köznyelv egyszerűen csak Eiffel-csarnoknak nevez, Feketeházy János tervezte, aki az Eiffel-irodában dolgozott, és számtalan fontos épületünknek (köztük a Keleti és Nyugati pályaudvar tetőszerkezetének) s több hidunknak (például a Szabadság híd vasszerkezetének) tervező mérnöke volt. Ez a mozdonyjavító csarnok 1886-ban épült, 220 méter hosszú, azaz két futball-29 BUDAPEST 2010 július A Törekvés Művelődési Központ színházterme
