Budapest, 2010. (33. évfolyam)
7. szám július - Ráday Mihály: Élt 142 évet
pálya méretű, 100 méter széles, szerkezete az öthajós bazilikákéra emlékeztet. Eredetileg fakockákkal burkolták, csak később kapta meg jellegzetes keramitburkolatát, amelyre bizony itt-ott már beesik az eső! Az ablakokat néhol már – hogy úgy mondjam – korszerűsítették, vagyis bár a régi osztások megmaradtak, a T idomú ablakosztások helyett laposvasból készítették el az újakat. Jól látszik a különbség az új és a régi ablakok között. A ház a hazai ipari építészet egyik csúcsteljesítménye. A szegecselt tartóelemeket, amikor tatarozásra volt szükség, csak nagyfeszültségű csavarokkal lehetett pótolni. Milyen világos ez a csarnok, és milyen világos lenne, ha folyamatosan karban és tisztán tartanák! Az Eiffel-csarnok üres, ki tudja, mi lesz a sorsa? Egy biztos: műemléki védettséget élvez (bár ez Magyarországon, ahogy ezt újabban példák igazolják, nem sokat jelent). Az épület külső megjelenése is látványos, téglaarchitektúrával díszített falak határolják. Két éve írták: Feketeházy „... előrelátóan tudott alkotni, a csarnok a későbbi használatok jelentősen megnövekedett igényeinek ma is kiválóan megfelel...”! Áll a telepen egy, az osztrák-magyar monarchia tipikus vasútállomásaira emlékeztető ház. Ez a fűtőházi irodaépület, 1901 az építés éve. Benövi a borostyán az egyik oldalát gazdagon. A mérlegháznak ma már nincs szerepe. És vannak olyan csarnokok is, amelyeket vagy tizenöt éve kiürítettek, és hagyják folyamatosan elpusztulni. Természetesen ezek is helyreállíthatók lennének, ha valakit ez érdekelne. Kovácsműhely és targoncatároló fentről és oldalról is ablakozott, világos csarnokában megvan még a kemencékből is egy, a másiknak már csak a romjai. A sorban a következő hatalmas, hosz szú épület később, 1959-60 között épült, tehát mindössze ötven éves. Használaton kívüli ez is, kivéve – mondjuk – azt a szemcseszóró csarnokot, amelybe a legnagyobb mozdony is befért. Az 1900 körül épült – műemlék és üres – szertárépületben tartották korábban, évszázad-hosszan a javításhoz szükséges alkatrészeket. A romlandó állagú épületek után következzék egy örökéletű, amit úgy hívnak, hogy BGA bunker. Bomba-, gáz- és atombiztos. Nem hiszem, hogy valaha is járt benne valaki kamerával! Hatszáz fő fér(hetet)t el benne, s éppen húsz éve nem törődnek vele. 1959-62-ben épült. Nyilván nem atombiztos ma már – más korszakot élünk –, de gáz- és bombabiztosnak ma is nevezhető. Húsz év alatt talajvízzel telítődött a mélye, tehát oda, ahová a szálláshelyeket tervezték, nem lehet lemenni. Parancsnoki szoba is van a legfölső szinten, s oktatási terem, a falakon táblákon a tudnivalók, mit kell tenni veszély idején a másfél méter vastag falak között. Egy szerencsétlen, valamikor bennszorult, s azóta mumifikálódott macska kivételével itt valóban nem járt senki az elmúlt években. Azt hiszem, ha másra nem, de pedagógiai szempontból, oktatási célból mindenképpen használni kellene: karbantartani és megmutatni, hogy hogyan készült Magyarország az atomháborúra... A terület Könyves Kálmán körút felőli végében a kis raktárak sora is műemlékvédelmet kapott. Szemben ott, a kerítésen túl magasodik a Törekvés Művelődési Központ épülete. Az Északi Járműjavító már nagy százalékában üres, a gépeket leszerelték, a csarnokokat – akár régiek, akár újak, akár műemlékek, akár nem – kiürítették, s ma már rebesgetik, hogy megszüntetik, felszedetik azt a sínpárt, amely a legendás telepet összeköti a vasút budapesti, illetve országos sínhálózatával. Vagyis nem lesz olyan „jó út”, ami összeköti a várossal, a világgal. Vajon milyen az a jó út, amin az Északi halad, vajon milyen – a vasúttársaságtól független – további sikeres évtizedekre gondolt Kamarás elnök úr? A 140 éves jubileumra kiadott kötetben a MÁV Északi Járműjavító Kft vezetői mind mosolyognak a kis színes fényképeken. ● 30 BUDAPEST 2010 július BGA bunker, oktatási/eligazítási terem Az Eiffel csarnok
