Budapest, 2010. (33. évfolyam)
7. szám július - Serfőző Melinda: A beszélgetés reneszánsza - Zappe László: Nem vicces
Az egyik új sorozatot Bagics Bence egyetemi hallgató indította Hogy is volt ez? címmel a Pilinszky Irodalmi Kávéházban. – Tavaly színházi interjúkat készítettem, és a sok érdekes művésszel beszélgetve azt gondoltam, jó lenne, ha mások is jobban megismerhetnék őket – meséli. Szerette volna visszahozni a kabarék, a minőségi tévéműsorok hangulatát is. Első vendége Gálvölgyi János volt, és nemcsak a közönséget vonták be a „műsorba”: Reviczky Balázs zongorajátéka éppúgy fontos része volt az estének, mint az indító vers, a Jó kedvet adj. Minden beszélgetés egy dallal, verssel, monológgal zárul, amelyet a vendég választ ki és ad elő, s minden alkalommal bemutatkozik egy énekes vagy humorista is. Nemrég új sorozat indult a lágymányosi Fonóban is. – Szerettünk volna túllépni a magyar jazz szokott keretein. Túlságosan zárt világban élünk, nincs párbeszéd a műfajok, művészeti ágak között – magyarázza Dés András, miért is határozták el Szandai Mátyással, hogy beszélgetés-sorozatot indí tanak. Bacsó Kristóf fal, Ávéd János sal, Szabó Dániellel, Oláh Szabolcc sal és Lukács Mik lóssal létrehozták a Konzervnyitó Akciócso portot. Első, Budapest című estjük vendége Bojár Iván András volt. Vágó István nal a szemfényvesztőkről beszélgettek, majd a Művészet és szakralitás a XXI. században című diskurzusra Varga Mátyás bencés szerzetest és költőt hívták meg. A zenészek az adott témához írnak, rögtönöznek darabokat, és a közönség aktív részvételére is számítanak. – Úgy tűnik, jó úton járunk. Volt hallgató, aki bevallotta: attól került közelebb a jazzhez, hogy a szerző elmesélte, mi inspirálta munka közben... Az őszre provokatív témákkal készülnek, mint a trendek, a hazaszeretet, a keleti filozófiák összeegyeztethetősége a közép-európai élettel, sőt a boksz. A Gondolat Kiadó GondolatOlvasó címmel indított sorozatot májusban a margitszigeti Holdudvarban. Kötetlen beszélgetős, együtt gondolkodós, az élet nagy dolgait megfejtő irodalmi estek ezek, félúton a könyvbemutató és a sörözős traccsparti között. Először Havasréti József Széteső dichotómiák – Színterek és diskurzusok a magyar neoavantgárdban című könyvéről társalogtak Para-Kovács Imre (punk basszusgitáros, író, kortárs), Pálinkás János (kiugrott szo ciológus, punkénekes, miegymás), Császár Norbert (képzőművész, designer és közhelymanipulátor), Zarubay Bence (rockzenész, képzőművész, anarchista-hedonista) és a moderátor: K. Kabai Lóránt költő segítségé vel. A beszélgetéseket ustreamen és twitteren is közvetítik. Augusztus 19-én Mátyás Győző A látszat birodalma. David Fincher mozija című kötete lesz terítéken, a tervek közt pedig szerepel Szorokin Jég-trilógiája és egy Pelevin est is. A Képzett társítások – Aegon-estek májusban a negyedik évadát zárta. Az ötlet Eszéki Erzsébet kulturális újságírótól származik, aki korábban jazzkoncerteket is szervezett. – Azt láttam, hogy rengeteg kulturális esemény van Budapesten, de hiányzik a személyesség, a lehetőség, hogy a közönség valóban megismerhesse a művészeket, belelásson az alkotás folyamatába – mondja. Az egyik főszereplő író vagy költő, aki valamiért épp „aktuális”, a másik pedig más művészeti ágban alkot. A beszélgetést felolvasás, arra reflektáló zenei improvizáció vagy képzőművészeti „bemutató”, vetítés tagolja, így a néző egyszeri produkciók tanúja lehet. Eszéki Erzsébet jól ismeri a művészvilágot, tudta, hogy LackfiJános költő, Harcsa Veronika jazzénekesnő és Gyémánt Bálint, Mihalik Ábel zenész, vagy épp Tóth Krisztina költő, Müller Péter Sziá mi és Szakcsi Lakatos Béla hamar megtalálja a közös hangot: van bennük valami hasonló. Legutóbb kerek születésnapos művészeket hívott egy asztalhoz: Esterházy Péter író a 60., M. Tóth Géza animációs rendező és Oláh Kálmán zongorista-zeneszerző pedig a 40. születésnapját ünnepelte az idén. Minden est telt házzal zajlott, a lépcsőkön is ültek – eddig úgy hétezer nézőjük volt. Arra is akad példa, hogy egy tévéműsor valódi színpadon folytatódik: Lévai Balázs Dob + Basszus című műsora nemrég a Bárka Színházba költözött. Újdonság, hogy a zenészek feladatot kapnak: pl. meghívott költők írnak nekik szöveget, s helyben kell dallá formálniuk. Itt is fontos az együttműködés másféle művészekkel – megfordult már a színpadon színésznő és képregényrajzoló is. Olyan zenekarokról és zenészekről nem is beszélve, mint a KFT, a Kiscsillag vagy Ákos. A siker? A legutóbb már az udvaron, sátrakban, kivetítők előtt is ültek. ● A beszélgetés reneszánsza Serfőző Melinda Reneszánszukat élik Budapesten a beszélgetős-kulturális műsorok, „összművészeti” estek – egy (vagy több) ismert emberrel beszélgetnek úgy, hogy a zene, az irodalom vagy a képzőművészet nem puszta háttér, hanem szerves része a programnak. 24 BUDAPEST 2010 július Kiskamasz korban lévő unokám szokta mondani könnyes fölháborodással, amikor valamilyen élcelődést méltatlannak, sérelmesnek érez: – Ez nem vicces. Az Örkény színház Kihagyhatatlan címmel talán kissé önironikusan is hivalkodó nyár eleji kabaréjának már az első perceiben megsértettek. Azt még csak laposnak és unalmasnak találtam, amikor a színre óvakodó játékosok azzal próbáltak földeríteni, hogy vajon sikerül-e egyszerre köszönniük. Bár kétségtelenül volt némi báj abban, ahogyan profi színészek igyekeztek elfogódottan bizonytalankodó amatőröknek látszani, majd a látogatás a sztárok öltözőjében paródiának mindössze kevés, előreutalásnak meg fölösleges volt. Ám amikor Má csai Pál direktor video-bejátszáson eljátszotta, mintha a kórházból jelentkezne, ahol éppen második gyermeke születésénél szerencsétlenkedik, az minden morális és ízlésbeli érzékemet felhorzsolta. Bár ősi humorcélpont a szüléskor izguló apa szenvedése, de csak ha mintegy kívülről ábrázolva játsszák el. Dokumentumként, valóságként csöppet sem vicces. A jelenet kitalálói megkerülhetetlen csapdát állítottak maguknak. Ha a tréfálkozás a szokott kereteken belül marad, érdektelen, ha túllép rajta, akkor már a játékos gúnyolódás, a kötözködő ironizálás határain is túllép. Amikor pedig végül az új jövevény érkezésének torokszorító élményébe fordítanák a félszeg humorizálást, elkerülhetetlen az érzelgősség. Mácsai újszülöttet köszöntő dala egyébként bizonyára színészi remeklés lenne illőbb körülmények között. Nem vicces Zappe László
