Budapest, 2010. (33. évfolyam)
6. szám június - Horváth Júlia Borbála: Kőbe vájt körök (Underworld kupa)
Figyelem: nagytányérról kistányérra váltással csínján bánni (értsd: lejtmenet és hegymenet közötti váltó). Odalent töksötét, barnalencsés szempával (értsd!) indulók hátrányban, majd rodeó jobbra-balra-jobbra, azután taposás-taposás, némi driftelés (értsd: kifarolás) és fék, fék, mondom, hogy féééék... – de késő, a nyálkás kő és az éles kanyar kibékíthetetlen ellentétben áll egymással, mióta világ a világ, és a mezőnytől szökni kívánó kis csapat a földön elterülve találja magát. A gépversenyek sajátja ugyanis, hogy ha az elsőnek nem sikerül, átbuknak rajta a többiek, legföljebb egy-egy szerencsés oldalvást elslisz szol, miközben ropog a csont és a fém. De villanás az egész, nincs idő sebek nyaldosására, sajnálkozásra és főleg magyarázkodásra, talán túl csendesen is tápászkodnak a versenyzők, a bringa működik, az a lényeg, a sípcsont meg szépen beforr, az meg az ő dolga. Persze voltak idők, hogy a barlangrendszert kívülállók részére magasabb rendűnek tűnő célok elérésére használták. Először bánya volt, az alagutakat hajdani kőfejtők vájták a sziklába, hogy a budapesti Lánchíd, az Akadémia és az Andrássy úti paloták építéséhez szükséges anyagot felszínre hozhassák. Nem sokkal később a dreheri küldetés az emberiség itallal ellátását szolgálta; az állandó tizenhárom-tizenöt Celsius fok hőmérsékleten türelmesen várakoztak a söröspalackok. A világháborúban a németek fölismerték a kiváló rejtezkedési adottságokat, és a barlangrendszer ellenséges pillantásoktól óvott termeiben szerelték össze a Messerschmidteket. Állítólag. Hogy a kész harci repülőgépek miképpen jöttek a világra, vagyis a felszínre, visszatekintve már elhanyagolható körülménynek tűnik, de a végeredmény ismeretében az is valahogy megoldódott. A versenyzőknek azonban kisebb gondja is nagyobb annál, mintsem emelkedett történeti résszel foglalkozzanak, az élmezőny már az alagútrendszer legmélyén tekereg; két-két és fél méter magas, és nyolc-tíz méter széles szakaszok váltogatják egymást. Van, ahol keskenyebb a járat, sőt fejet hajtva kell átsuhanni a boltívek alatt, miután legalább másfél kerékpárnyi terület áll rendelkezésére annak, aki már ott kielőzésre hajlamos, nem megvárva a felszíni nyugalmas egyenest. Beljebb viszont tízméteres belmagasságú, néhol kétszintes csarnokok nyűgöznek, de azokat a területeket lezárták; még csak az hiányozna, hogy némely kalandos természet fogja magát, és megkockáztatva egy rendes diszkvalifikációt, inkább felfedezőútra induljon. De ilyesmiről szó sincs, zúdulnak a gépek barlangból ki, emelkedőre fel, vakuk villannak, zene dübörög, az egyik futam igazi presztízsharc; de hiszen mindegyik az, mert aki hajlandó és képes fás domboldalon, tikkadt aszfalton, lépcsőn, meredélyen, verőfényben és homályban hatvan-hetven-nyolcvan percen keresztül önerőből vágtatni, annak önmaga előtt is mélységes kalapemelés jár. A nézők többsége közben láthatatlanságellenes mellényt öltött, és ügyesen szökkenget át a pályán, amikor éppen nem jön senki. A bejárós , elkerített részeken a föld alá is benézhet – persze csak saját felelősségre –, és szemlélheti, mit hagyott ki, vagy éppenséggel mire készüljön kies túrái során, hogy később akár valamely sportegyesület mezét ölthesse magára. Aki inkább a szemét legeltetné, sem marad hoppon, megtekintheti a sportszerforgalmazók seregszemléjét, ahol a pályakerékpártól a hegyiig, a kiegészítő cuccokon át (sárga mellény hirtelenjött futamelsőség esetére helyben kapható) mindent beszerezhet. Lassanként a közönség megtalálja helyét, és a cross-hangulatban már-már esélylatolgatás is szóba jön. Végül eredmény születik: a profi bajnok tizenhét körrel és két perc előnnyel lett első, de ugyanabban a futamban voltak egyetlen kört teljesítő befutók is. Délutánra mindenki túl van mindenen, a kicsődített haverok részletes élménybeszámolóban részesülnek, barátnők ájultan hallgatják a kizárólag bennfentes által átélhető vérmes jeleneteket, majd a mezőny túratempóra kapcsolva a Stefánia felé veszi az irányt, hol verejtékkel szerzett magabiztossággal nyomja le a városi hobbistákat. ● 13 BUDAPEST 2010 június
