Budapest, 2010. (33. évfolyam)
6. szám június - Buzás Kálmán: Négy Dreher Pesten
telték a szakma művelői. Élete alkonyán – éppen kétszáz esztendeje, 1810. június 10-én – ajándékozta meg a sors örökössel, aki továbbvihette az atyai üzletet. Fia, Anton Dreher, a későbbi „sörkirály”, tíz esztendős volt apja halálakor, így csak iskolai tanulmányai befejeztével kezdhette – az atyai végakaratnak megfelelően – kitanulni tudományát Ausztriában, később Bajorországban. Münchenben kötött barátságot Gabriel Seidlmayer rel, s együtt indultak „legénykedni” Angliába, szakmájuk akkori fellegvárába. Az ipari kémkedés azonban nem ment könnyen. Az angolok, írek féltve őrizték titkaikat, így a két fiatalembernek minden ravaszságára szüksége volt, hogy tudásukat gyarapítva, ne üres kézzel térjenek haza. A legenda szerint Dreher üreges sétapálcát hordott, ebbe vett mintát az „üzemlátogatások” során a gyártás különböző fázisaiban, melyet aztán éjjel megvizsgált, s titkos jegyzeteket, receptúrákat készített. 1836-ban érkezett vissza Schwechatra, ahol egy új, úgynevezett alsóerjesztésű technológiát vezetett be, amellyel aztán meghódította a világot. Eredménye a mai napig is jól ismert „Lagerbier”, azaz az ászoksör. Ez a technológia azonban új feltételeket követelt a gyártás során, mégpedig tartósan hideg tároló pincéket. Dreher nem késlekedett, Schwechaton megépítette az elsőket. Közben azonban híreket hallott Schmidt Péter pesti születésű, Bajorországban tanult mesterről, aki Steinbruchban (azaz a mai Kőbánya területén), rendezte be üzemét, s elirigyelte tőle a kiegyenlített hőmérsékletű, egyenletes páratartalmú pincejáratokat. Elutazott hát Pestre, megvásárolta Perlmutter Jakab serházát, s birtokba vette az alatta lévő kőlabirintust. Így került az új termék Kőbányára, ahol Dreher rövidesen négymillió liter sört termelt évente. A hozzávaló kitűnő s bőséges kútvíz a mészkő hozadéka volt, de új kutat is fúratott, sőt bélelt pinceszellőzőket építtetett, melyek a mai napig ott sorakoznak Óhegyen. Furcsa és meghökkentő ötlete volt, hogy bérbe vette a soroksári Dunaágat, ahol jeget vágatott a sör hűtésére. Ez idő tájt bérelt és vásárolt újabb telkeket is, közben bővült a gyár, és Dreher lakóházat is emelt a családnak. A birodalom felépült. A további nagyratörő tervek kibontakozását azonban a sors megállította. 1863. december 27-én meghalt a „király”. Utóda, a 14 esztendős ifjabb Dreher Antal örökölte az ausztriai Schwechaton, a magyarországi Kőbányán, a délvidéki Triesztben és a csehországi Mischelobitban a hatalmasra duzzadt vállalkozást – de neki is tanulnia kellett, míg végül beülhetett az elnöki székbe. Eközben a cég vezetésével megbízott munkatársak – Deiglmayer Ágoston és Aich Ferenc – „sajátjukként” irányították a gyárat. A harmadik Antal 1870-ben, nagykorúsága első esztendejében vehette át a kormánypálcát. Ekkor már több mint tízmillió liter, 1885-ben pedig több mint húszmillió litert termelt évente a gyár. (Ez mintegy tízszerese a mai termelésnek.) A felszíni 357.410 négyzetméteres terület alatt 95.252 négy-10 BUDAPEST 2010 június A kétszáz esztendeje született II. Anton Dreher, a „sörkirály” A Trianont követő recesszió „édes” terméke a Dreher-Maule csokoládé
