Budapest, 2010. (33. évfolyam)
1. szám január - Seres Attila: Szívben viselt Itália
„Ha aszerint ítélek, hogy hol voltam a legboldogabb, akkor már a lombard tavaknál jár a fantáziám, és megsimogatom gondolatban e hegyes-völgyes vidéket. De szeretem és kedves nekem Umbria, Toscana, a Via Appia, s Itália minden tája, ciprusokkal, bazilikákkal, történelmi cserepekkel teleszórt dombkeblektől halmos földje. Hisz ezekről festett tájképeim életem egy-egy korszakát jelentik” – olvashattuk Molnár C. Pál val lomását a festő itáliai képeiből rendezett kiállításon, amelynek a budapesti Olasz Kultúrintézet adott otthont. Tablótól tablóig járva feltárult a mester csodás képi vallomása az itáliai természet-szerelemről, de egy idő után azon kaptam magam – meg másokat is –, hogy egyre-másra téved a tekintetem a pazar főlépcső, a kiállítóterem vagy a moziterem egy-egy bravúros építészeti részletére. Az elkalandozás talán bocsánatos bűn, ha tudjuk, hogy a Bródy Sándor utca 8. szám alatti palotát az egyik legnagyobb magyar építész, Ybl Miklós tervezte. Az 1865-ben elkészült épület a korai eklektika neo-reneszánsz irányzatának talán legjellegzetesebb pesti példája, és az első Magyar Országgyűlés Képviselőházának székhelyeként a magyar politika történetének is fontos műemléke. A Képviselőház 1902-ben ugyan elköltözött Duna-parti, végleges lakhelyére, de a Bródy Sándor utcai Ybl-palota jelentős intézmény maradt: vásárokat, kiállításokat rendeztek benne, majd a mozizás őskorában, 1920-ban vetítőtermet hoztak itt létre. Később, egy 1935-ben Rómában aláírt szerződés értelmében – igaz, csak hét évvel később, már a világháború csatazajától kísérve – az épület az olasz állam tulajdonába került. Számos, a homlokzatot és a belső teret egyaránt érintő felújítási munka után a Magyarországi Olasz Kultúrintézet kapott itt helyet, amely hivatalosan 1943. június 21-én nyitotta meg kapuit. S mindmáig ez a legszebb és a legnagyobb a világban szétszórt kilencven olasz kultúrház közül. Igaz, ez fordítva is így van: a hasonló rendeltetésű magyar intézmény, a római Palazzo Falconieri a magyar állam legértékesebb külföldi ingatlana. A Bródy Sándor utcai ház feladatát az alapítók a – politikai berendezkedésüket illetően egyébként is erősen rokonítható – két ország kulturális kapcsolatainak elősegítésében határozták meg, de az intézmény számos szolgáltatást is biztosított az érdeklődőknek: könyvtár, folyóirattár, kulturális és olasz nyelvtanfolyam működött falai között. A történelem zivatara persze nem kímélte: a második világháború alatt az épület súlyos károkat szenvedett, magát az akkori igazgatót, Aldo Bizzarri professzort pedig titkos embermentő tevékenysége megtorlásául letartóztatták, és koncentrációs táborba hurcolták. A háború után ugyan a ház ismét megnyitotta kapuit, de az akkori politikai rezsim számos megszorítást vezetett be a programok szervezésében. Mégis, az Olasz Intézet azon kevesek közé tartozhatott, amelyek ablakot Szívben viselt Itália Seres Attila 22 BUDAPEST 2010 január KÖVETSÉGBEN fotó: Sebestyén László
