Budapest, 2010. (33. évfolyam)
5. szám május - Nagy-Budapest városrendezése: II. Lakó-, ipari-, és zöldterületek
Ezekhez az ipari területekhez járulnak még a főváros több részén kijelölt vegyes ipari és lakóterületek, amelyeken kisebb, nem zavaró üzemek a lakóházakkal vegyesen helyezhetők el. Ilyeneket a terv főként a külsőbb városrészek központjainak a közelében jelöl ki, hogy ezzel is elősegítse a munka és lakóhely kapcsolatát és a főváros decentralizálását. A zöldterületek elégtelensége minden nagyváros közös és súlyos problémája. Budapesten még annyiban szerencsésebb a helyzet, hogy Budán sok az erdő, s itt vannak a villanegyedek, a Gellérthegy, a Városmajor, a Tabán. A pesti oldalon azonban óriási területek nélkülözik az üdülést, felfrissülést nyújtó zöld területeket. Sűrűn beépített városrészekben nagyobb zöldfelületeket nyitni úgyszólván leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Ezért helyesebb kisebb, de összefüggő zöldsávokról gondoskodni, amelyek a meglévő nagyobb parkokat egymással összekötik és egységes, összefüggő rendszert alkotnak. A nagybudapesti általános rendezési tervben e parksávok rendszere úgy készült, hogy egyrészt sugárirányú, a város belsejéig ék alakban behatoló parksávok, másrészt körirányú, ún. periferikus parksávok vannak tervbe véve. A sugárirányú sávok a város szélén lévő nagyobb zöldterületekhez – erdőkhöz, ligetekhez – vezetnek, a körirányú sávok pedig összekötik ezeket a külső nagyobb zöldterületeket egymással. Egy ilyen tervezett sugárirányú zöld ék pl. az, amelyik a Rákosi gyakorlótér, Kerepesi temető területét a Józsefvároson keresztül a Múzeum kerttel kötné össze. Az egyik körirányú parksáv pedig – az ún. nagy zöldgyűrű – a Városliget – régi Lóversenytér – Kerepesi Temető – Népliget zöldfelületeit kötné össze, sőt parksávok alakjában mind északon, mind délen kijutna a Dunáig. Az összekötő sávok persze keskenyek, helyenként csak széles, fasoros utakból állnának, a lényeges azonban az, hogy meglegyen az összeköttetés, s hogy így a városon belül zöld környezetben hosszabb sétákat is lehessen tenni. Említettük, hogy a lakó-, az ipari- és a zöldterületeken, e három alapkategórián kívül minden városban vannak bizonyos különleges területek is. Ilyen Budapesten az ún. City; a Belváros és a belső Lipótváros területe, ahol a legfőbb hivatalokat, közintézményeket kell elhelyezni, s ahol az üzleti élet is összpontosul. Erre a területre különleges gondot kell fordítani, úgyszintén a budai Vár területére, ahol viszont a történeti jelleget kell kidomborítani. Igen fontos továbbá a gyógyfürdők területe, mert Budapest fürdővárossá fejlesztése nagyrészt ezeknek a kialakításán múlik. Ennek egyik alapkövetelménye a fürdőterületek egységes fejlesztése, kiépítése, és egymással való összeköttetése. A déli, a középső és az északi fürdőcsoportokat egymással a Duna partján sétánnyal kell összekötni. Gondoskodni kell arról is, hogy a zajos, átmenő forgalomtól mentesüljenek. Egy nagyváros kellős közepében így kialakított gyógyfürdőterület olyan különleges értéket és vonzóerőt jelent, ami Budapest idegenforgalmát és hírnevét nagymértékben fokozhatja. Ezekben foglalhattuk össze röviden a nagy-budapesti általános városrendezési terv egyik fő részének, a terület-felhasználási tervnek a lényegét, és ez az az alap, amiből minden részletesebb kérdés, tehát az egyes kisebb területek részletes felhasználása és kiképzése során ki kell indulni. Következő alkalommal ismertetjük az általános rendezési terv másik, kevésbé fontos részét: a forgalmi utak hálózatát. ● a képek forrása: FSZEK Budapest gyűjtemény 27 BUDAPEST 2010 május A Marx (ma Nyugati) tér terve, 1955
