Budapest, 2010. (33. évfolyam)
5. szám május - Kozák Gyula: A „Rottenbiller
1956 előtt zarándokhellyé vált. Szinte éjjel-nappal tartott a vendégjárás, hajnalig folytak a viták, itták a méregerős teákat, s olyan problémákról diskuráltak, amelyekről az első nyilvánosságban az idő tájt nem eshetett szó. A „vonzásköréhez” tartozók első generációjából, tehát a forradalom előttről csak a legismertebbeket említem: ide járt Anna Margit , Bálint End re, Fekete Nagy Béla, Gedő Ilka, Hamvas Béla, Korniss Dezső, Kotányi Attila, Ligeti György, Mándy Stefánia, Márkus Anna, Mezei Árpád, Mérei Ferenc, Mészöly Miklós, Ország Lili, Pán Imre, Román József, Pilinszky János, Szabó Lajos, Szentkuthy Miklós, Tábor Béla... Szinte vég nélkül sorolhatnánk, hogy a korszak szellemi elitjéből ki mindenki tartotta fontosnak a „Rottenbillerhez” tartozni. A levert forradalom után közülük sokan végleg elhagyták az országot, egy náluk fiatalabb generáció forgolódott itt ezután esténként, éjszakánként: Juhász Sándor, Kovásznai György, Körner Éva, Kurtág György, Passuth Krisztina, Tábor Ádám, de persze mind a régiek is, akik itthon maradtak. A lakás lakói és rendszeres vendégeik, a barátok valamennyien megegyeztek abban, hogy Vajda Lajos a huszadik század legjelentősebb magyar festője. Művei ott éltek velük a lakásban, kevés a falon, a zömük mappákban, ágyak mélyén, polcok tetején. Vajda Júlia csak ritkán vette elő és mutatta meg azokat. A „képnézés” jelentős eseménynek számított, olyannyira, hogy időpontjait a jelenlévők feljegyzéseiben, naplóiban is fellelhetjük, mint megörökítésre érdemes programot. 1956 után megváltozott az addigra kialakult pezsgő élet. Bálint Endre Párizsba, Vajda Júlia ikreivel Svédországba költözött, átmenetileg csaknem kiürült a lakás. Az asszony ugyan hazatért gyermekeivel, de Jakovits József 1965-ben a véglegesnek szánt amerikai emigrációt választotta, s őt fia, Iván is követte 1967-ben. A közben felnövő második generáció, Bálint Endre fia, a költő Pisti „becsempészte” a lakásba a Halász Péter -féle (Squat)-színházat, de aztán ennek az avantgarde szobateátrumnak is mennie kellett az országból. Ahogy a rendszer „puhult” a Párizsból hazatért Bálint Endre végül műtermet kapott a XI. kerületi Budafoki úton, érdemes és kiváló művész lett, majd a rendszerváltás után, halála előtt egy évvel a Kossuth-díjat is megkapta. Vajda Júliát is „megjutalmazták” – a halála előtti évben – egy műcsarnoki életmű-kiállítással. 1988-ban Jakovits visszatért Magyarországra, a Széchenyi Művészeti Akadémia tagja lett. Vajda Lajosnak pedig 1986-ban múzeuma nyílt Szentendrén. De ezt az özvegye már nem érhette meg. A Rottenbiller utcai lakás 1982-ben, Vajda Júlia halálával, örökre megszűnt szellemi szigetnek lenni. Hatása, az ott sorsukat megélőké azonban máig őrzött emléke a főváros és a magyarság művészettörténetének. Jeles hely. ● 13 BUDAPEST 2010 május Vajda Júlia: Gömb kapuban, akril, vászon, 90x80 cm, 1977
