Budapest, 2010. (33. évfolyam)
5. szám május - Bajor Zoltán: A természet (védelem) városi határai
1958-ban és 1959-ben – Pécsi Márton szer kesztésében – adták ki a 2009-ig utolsó két jelentős művet a fővárosról Budapest természeti képe és Budapest természeti földrajza címmel. Őket követően mostanáig nem történt újabb monografikus kísérlet az e tárgyra vonatkozó tudás összefoglalása szándékával, bár sokan (Rakonczay Zoltán, Székely Kin ga, Simon Tibor, Schmidt Egon, Seregélyes Tibor, Szél Győző, Terpó András, Hegedűs Ábel, Pintér Balázs), számos tanulmányban publikálták értékes kutatási eredményeiket a város botanikai, zoológiai, geológiai sajátosságairól. A jelenkori, immár kiforrott jogi alapokon nyugvó, intézményesített természetvédelem időszakában a főváros maga is meglehetősen korán komoly figyelmet szentelt értékei védelmének. Az országban az elsők között, 1944-ben nyilvánították védetté a Pálvölgyi-barlang feletti területet, az alatta húzódó barlang fennmaradása érdekében. Az azóta eltelt időszakban újabb és újabb értékelemeket vontak védelem alá, 1999-ben például újabb hetet, de tény az is, hogy ez a folyamat – annak ellenére, hogy lenne még mit megvédeni – az utóbbi évtizedben megtorpant. Legek és folytatás Néhány kuriózum, a „legek” köréből. A legkisebb, mindössze 0,8 hektár kiterjedésű Balogh Ádám-szikla szinte eltörpül a Budai Tájvédelmi Körzet, majd’ háromezer hektáros (Budapesten belül található) részéhez képest. A főváros második kerületében több mint ötven a barlangok száma, tizenhat a természetvédett területeké. A fővárosi védettséget élvező értékelemek száma – a felszínen és a felszín alatt – meghaladja a háromszázat. Nincs még egy ilyen nagyvárosa Európának. A nagyváros határain belül megfigyelt 254 madárfaj az ország madár faunájának 64 százalékát képviseli. Több, mint 150 természeti oltalom alatt álló növény fajról van tudomásunk, ami hazai flóránk védett részének közel egynegyede, ráadásul ezek között három is akad, amely hazánkban sehol máshol nem fordul elő! A sorozat, amely ezeknek a kivételes adottságoknak a bemutatására összpontosít, a következő folytatásban már sokkal konkrétabb és talán vonzóbb formában próbálja majd bemutatni a BUDAPEST olvasóinak Budapestnek ezt a varázslatos és sokak előtt rejtve maradt arcát. A szerző reményei szerint ennek nyomán többen leszünk majd budapestiek, akiknek fontos, hogy természeti értékeinket a jövőnek, késő unokáinknak is megőrizzük. ● 9 BUDAPEST 2010 május A város egyik leggyakoribb, állandó madara a védett vörösbegy A hazánkban ritka pannon gyík a főváros több pontján talált élőhelyet A széncinege az egyik legismertebb budapesti madár. Előszeretettel látogatja a téli madáretetőket a városi kertekben
