Budapest, 2010. (33. évfolyam)
4. szám április - Fodor Béla: Nem esett messze…
kák Tanácsánál mérnök, 1935-től a budapesti műszaki és gazdaságtudományi egyetem középkori építészeti tanszékén adjunktus lett. A műszaki doktori oklevelet 1940-ben szerezte meg. Fő kutatási területe a középkori magyar építészet története: vitathatatlanul itt is a családi hagyományokat követi. Apjának szinte minden műemlékvédelmi munkájában részt vesz, ott van a zsámbéki premontrei kolostor feltárásánál, az esztergomi középkori királyi palota rekonstruálásánál, ami a magyar műemlékvédelem egyik legjelentősebb ásatási és helyreállítási munkálata volt. Később önállóan is számos jelentős műemléki feltárást, konzerválást és helyreállítást végzett. Az ő nevéhez fűződik a margitszigeti domonkos kolostor sírkápolnájának feltárása, a zsámbéki és a felsőörsi templom helyreállítása, a székesfehérvári régi bazilika kőtárának építése. Ezenkívül kutatta a pesti belvárosi templom építésének történetét, és dolgozott a budavári Mária Magdolna helyőrségi templom feltárásánál is. Budapest szempontjából a legmaradandóbb alkotása minden bizonnyal a margitszigeti domonkos kolostor feltárása és bemutatása kapcsán végzett ásatása, amivel szintén apja munkáját folytatta. Az első szakszerű ásatásokat a kolostor helyének és alaprajzának a rekonstruálására ugyanis éppen Lux Kálmán végezte el a Fővárosi Közmunkák Tanácsának megbízásából 1923-ban. Ezután hosszú évekig nem történt semmi, de 1937-ben a romok állapota már annyira aggasztó volt, hogy attól kellett tartani, örökre megsemmisülnek. Ekkor fordult Lux Géza ismét a Közmunkák Tanácsához, hogy az állagmegóvó munkákat tegye lehetővé. Ez meg is történt, és az ásatások megkezdését egy szerencsés körülmény is segítette. A főváros ez időben határozta el, hogy Kaffka Péter műépítész tervei szerint egy szabadtéri színpadot épít a szigeten, a víztorony közelében. Az építéshez jelentős mennyiségű földre volt szükség, amit leggazdaságosabban a kolostor romjait elborító földhalmokból lehetett kitermelni. Így, mintegy „melléktermékként”, Lux Géza vezetésével megindulhatott a tudományos igényű feltáró munka. Ennek eredményeként egy kápolna romjai, valamint több száz szobortöredék került elő a földből. A korabeli szakma tudományos szenzációként tálalta a leleteket, ünnepelte a fiatal szakembert. Lux Gézáról, a magánemberről keveset tudunk. Kortársai kiemelték művészi rajzkészségét, valamint azt, hogy lelkes természetjáró. Természetesen turistaútjain is főleg a műemlékekre figyelt. Azt sem tudjuk, hogy mit keresett 1945. áprilisában az akkor Németországhoz, ma Csehországhoz tartozó Asch városában. A szomorú tény azonban tény marad: április 25-én ott lett légitámadás áldozata. Napjainkra mind az apa, mind a fiú neve a feledés homályába merült. Nevüket nem őrzi sem intézmény, sem emléktábla, sem díj. Pedig, ha manapság az esztergomi várkápolnában vagy a margitszigeti kolostorban gyönyörködünk, azt jó részt az ő munkájuknak, tehetségüknek köszönhetjük. ● 34 BUDAPEST 2010 április Díszítő motívumok a pesti plébánia templom épületében A belvárosi templom rekonstrukciós vázlata A szigeti kolostorrom (Lux Géza rajzai)
