Budapest, 2010. (33. évfolyam)
4. szám április - Párizs ege alatt
létre a Párizsi Egyetem felügyelete alatt. Jóllehet az időszak kedvezőnek tűnt a kétoldalú kapcsolatok kialakítására, a háború utáni magyar politikai helyzetben tevékenységük eleinte csak a tudományos területre szorítkozhatott. Majd miután az addig főleg csak értelmiségi körökben ismert intézmény 1961-ben a Szegfű utcába költözött, lehetővé vált, hogy közönséget is fogadjon. Számos előadást és filmvetítést rendeztek, s kiállítótermükben nagy visz szhangot kiváltó kiállításokat szerveztek magyar és francia művészek részvételével. Hamarosan szűk lett a Szegfű utca, de csak 1992-ben valósult meg a nagy álom, székházuk felavatása. Azóta a Budapestért Díjjal 2001-ben kitüntetett intézet jelentős szerepet játszik fővárosunk kulturális életében. A legtöbben persze a francia nyelv miatt keresik fel. Minthogy mintegy negyven ország, valamint nemzetközi szervezetek sokaságának hivatalos nyelve, nálunk is egyre többen tanulják. A tanfolyamokra több mint 2500 hallgató iratkozik be évente, akiket harminc főnyi tanári gárda oktat optimális feltételek között. Nagyon népszerű az intézet médiatára, amely egyrészt kulturális és tanulási eszköz, másrészt rengeteg alapvető információt szolgáltat a mai Franciaországról. A multimédiás gyűjtemények több mint 42 ezer dokumentumot őriznek, melyek a helyszínen hozzáférhetők, illetve kölcsönözhetők. A gyermekek számára külön könyvtárrészt hoztak létre. Az intézet feladata a két ország egyetemi és tudományos kapcsolatainak koordinálása is. Innen irányítják az oktató- és diákcserét az egyetemek között, de a tudományos részleg feladata az információk felkutatása és feldolgozása, továbbá olyan rendezvények szervezése, amelyek a francia tudomány és technológia eredményeinek megismertetését szolgálják Magyarországon. François Laquièze, a Francia Intézet igaz gatója igazán nem panaszkodhat arra, hogy üresen maradnak az estéi. Hol egy képzőművészeti, zenei, film- vagy könyvbemutatót nyit meg, hol meg színházi estet vagy tudományos konferenciát köszönt. Könnyen megeshet, hogy feladatai még szaporodni is fognak, bár egyelőre nem tudni, a változások miként érintik a francia kultúra terjesztésének hivatott követeit. Tény, hogy a legfrissebb párizsi hírek szerint a külföldön működő francia kulturális intézetek – a német Goethe és a spanyol Cervantes Intézet mintájára – hamarosan felveszik Victor Hugo nevét. Az átnevezés hátterében az áll, hogy a francia külügyminisztérium egy, a parlament elé már benyújtott törvényjavaslat alapján létrehoz egy állami ügynökséget a kultúra valamennyi területének egyetlen intézményen keresztül történő külföldi képviseletére. A változás nyomán a Victor Hugo Intézet önálló költségvetéssel és imázzsal átveszi majd a külföldön francia kulturális rendezvényeket és egyéb kulturális együttműködéseket szervező CulturesFrance állami költségvetésű szervezet munkáját, de az ügynökséghez tartoznak majd a külföldi kulturális intézetek és a követségek kulturális tanácsosai is. A 135 országban nyelvoktatással foglalkozó Alliance Française központok és a külföldön működő francia gimnáziumok azonban megőrzik autonómiájukat. ● 15 BUDAPEST 2010 április A BUDAPEST főszerkesztője az alábbiak közreadására kötelezte Buza Pétert: Megkövezem (a betűtévesztésért ezúton is elnézést kérve) Buzinkay Gézát, amiért arra kényszerített, hogy beismerjem egész életemben gondosan titkolt felületességem miatt elkövetett legújabb tévedésemet a recenzióban, amelyet Hírharang stb. című antológiájáról előző, márciusi számunkban írtam volt. Ahol is a többnyire elismerő szavak és mondatok környezetében kritika tárgyává tettem – egyebek mellett –, hogy a magyar vezércikk műfaját megalkotó Kossuth Lajostól egyetlen publicisztikát sem közöl. Pedig hármat is beválogatott. Mentségem nincs. Csak a ló négy lábára hivatkozhatom. Meg is teszem. Vágtában könnyű botlani.
