Budapest, 2010. (33. évfolyam)
4. szám április - Jolsvai András: Visszajáró LXXIII. - Orbán György: Kultutca a Rádayból
Mondják meg, mit csináljon az, aki ezen a tavaszon mindenáron meg akarja előzni a korát. Jó, megmondom én. Sétáljon át a tavaszból a nyárba. A Nyárba, hogy egészen pontosak legyünk. Szellemesnek szánt, de nem úgy sikerült bevezetőnk múltán bevallhatom, hogy valójában a Hungária fürdő régi-új homlokzata csábított a Nyár utca környékére visszajárni. A fürdő történetével és felújítása körülményeivel nem untatom önöket, orgánumunk lelkes olvasóit (indokolt itt a többes szám, főszerkesztő úr? – a szerző) (hogyne, kedves szerző úr! Ne vonjon le messzemenő következtetést abból a sajnálatos tényből, hogy nem méltóztatik előfizetni a lapot, amelybe ír! – a főszerkesztő) részletesen megismerhették mindezt Ráday Mihály áldásos városvédelmi tevékeny sége és annak dokumentálása kapcsán. Magam csak annyit mondanék, hogy az a homlokzat tényleg gyönyörű, hosz szú percekig állottam ott, benne gyönyörködendő – s aki látta szétmállott, romos állapotban (minden pesti láthatta, akarta vagy sem, olyan sokáig mutatta nekünk lepusztult arcát), az külön is tud örülni ennek az újjáépítészeti szépségnek, sellőstül, mindenestül. (Tervezte Ágoston Emil mű építész 1906-1907, olvashatjuk oldalvást.) Annál is fényesebb az élmény, mert a fürdő körüli világ, bizony, inkább csak romlott – na jó, stagnált – az elmúlt évtizedekben. Nemrég láttam Gróh Diana szerethető filmjét, a Vespát – a mozi sok fontos jelenete játszódik ezen a szakaszon, felnagyítva mutatva be ennek a környéknek Janus-arcát: a grandiózus építkezések árnyékában megbúvó régi világot. (Azóta, hogy a film készült, leállottak a grandiózus építkezések is, szerencsére a fürdőé nem.) Az egyik bolt a szépségápolók igényeit elégíti ki (viszont a viszonteladók kíméljék!), a másik extraméretű férfiruhákat kínál eladásra, szemben a Péterfy Sándor utcai kórház ernyőfényképszűrő állomása szerénykedik (tüdőszűrésről van szó, ha valaki nem értené), mely rétegfelvételi állomás is egyben. Van itt még computerbontó és túrafelszerelés-bolt, meg minden, mi szem-szájnak ingere. De aztán csak eljön a Nyár utca sarka (mert eddig, ha nem mondtam volna, még a Dohány utcában tébláboltunk), s minthogy a fürdő – illetve itt már a fürdő melletti szálloda – errefelé folytatódik, hát folytatódjunk mi is így. A sarkon – srévizavi a fürdővel – egy könyvesház áll, a bejárati feliratokból megtudhatjuk, hogy „legszebb ajándék a könyv” (holtversenyben az aortával, tehetnénk hozzá, ha tréfás kedvünkben volnánk, mert az, mint köztudott, szívből jön), valamint hogy ehelyütt tavaly december óta ismét árulnak közlönyöket is. A sarok másik oldalán olasznak látszó étterem, Il terzo cerchio, a fordítást önökre bízom. A sarok harmadik pontján hatalmas tábla tájékoztat az építkezés (a fürdőé, ha elvesztették volna a fonalat) területére vonatkozó szabályokról. Megtudhatjuk belőle például, hogy rakodógép hatósugarában tartózkodni tilos, valamint, hogy orrmerevítős lábbeli használata kötelező: hogyan tudja egy cipő megmerevíteni az ember orrát, ezt magyarázza meg nekem valaki. Az utcán befelé haladva egy diákszálló tűnik fel (Marco Polo ról elnevezve – valaki nyilván félreértett valamit), aztán az after music pub (amely nem zene utáni szórakozóhelyet jelent), aztán egy másolástechnikai kft. portálja jön. A páros oldal közepe táján következik a kedvencem: egy közepesen jó bőrben lévő fogtechnikai laboratórium, amelyben régiségeket is vásárolnak. Remélem, a csorba porceláncsészéket mégse építik be a vadonatúj hidakba! A sarkon (viszonylag) frissen épített parkolóház szomorkodik üresen. Tönkrement, ez látszik rajta, még a földszinti üzlethelyiségeknek is befellegzett. (De lehet, hogy csak elhúzódó téli álmukat alusszák.) Ami pedig a páratlan oldalt illeti, ott a közszolgálat dominál. Az utca legelesettebb, legrokkantabb bérházában székel az Erzsébetvárosi Egészségügyi Szolgálat, valamint az Integrált Szociális Szolgáltató. (Bármi legyen is az.) Mindenesetre annyit megállapíthatunk, hogy a kerület zászlaja büszkén lengedez a ház ormán. Innen kintről nem látszik, mire ez a büszkeség. A szomszédban pedig az Arany Jánosról (márványtábla: „a kiváló nevelő”) elnevezett iskola terpeszkedik, a Nyár utcai viszonyokhoz képest egészen izmosan tartva magát. Bárcsak mi mondhatnánk el ezt magunkról. ● 9 BUDAPEST 2010 április Visszajáró LXXIII. Jolsvai András Ferencváros Integrált Városfejlesztési Stratégiájában (IVS) célként fogalmazódik meg a Belső-Ferencváros kulturális negyeddé fejlesztése. A Középső Ferencváros lassanként befejezéshez közelítő rehabilitációjának több mint húsz éves, akár történelminek is nevezhető szakasza végéhez közeledik. A tudatos várospolitika következetes megvalósításával Ferencváros ma Budapest legintenzívebben fejlődő kerülete. Előzmények, tervek, lehetőségek A Ráday utcában már egy évtizede elindított önkormányzati projekt vitathatatlan sikerét mutatja, hogy létrejött a művészeti-kulturális műhelyek hálózata. Különösen erős képviselete van a képzőművészetnek – tíz kiállítóhely és a Grafikai Műhely –, működik három stúdiószínház, két filmes bázis, egy könyvesbolt, több antikvárium; kiadók és szerkesztőségek mellett itt kapott otthont a helytörténeti gyűjtemény, a hagyomány folyamatosságát képviseli a reformátusok Ráday Gyűjteménye, és akár referenciaként is felfogható a Goethe Intézet átköltözése ide az Andrássy útról. Kultucca a Rádayból szöveg: Orbán György, fotó: Sebestyén László 2001-ben szerveztem először könyvheti fesztivált az utcában, a Ráday Könyvesház az egyik műhelye, alakítója a folyamatoknak. Érdekeltségem nyilvánvaló: egy gazdag, sokszínű és szabad kulturális negyed optimális környezete lehet egy belvárosi könyvesboltnak. Úgy is fogalmazhatok, hogy azért veszek részt egy kulturális negyed építésében, hogy működhessen ez a kis műhely. Egy talpalatnyi saját föld a tét. Az érintettségbőlérdekeltségből adódik s következik a „programszerűség”.