Budapest, 2010. (33. évfolyam)
4. szám április - Zeke Gyula: Kosztolányival a Barossban
Kosztolányi Dezső százhuszonöt évvel ezelőtt, 1885. március 29-én született. Szabadkán, amint ismeretes, nem Budapesten. Ám evvel nem áll magában az irodalmi modernség alakjai közt. Nagy többségük hozzá hasonlóan valahol máshol látta meg a napvilágot, s fiatalon, vendégként érkezett a fővárosba, hogy azután mindenestől neki adja életét és műveit. Ő 1903 őszén telepedett Pestre, s a bécsi egyetemi szemesztertől, valamint otthoni és külföldi útjai kisebbnagyobb megszakításaitól eltekintve szinte a teljes alkotói életét itt élte le. Nekünk, mai olvasóinak minden nap fontos, amelyet szelleme és szavai társaságában tölthetünk, s ez a nem is oly kerek évforduló ártatlan alkalom csupán a boldogság felmutatására, amelyet lényével és írásaival okozott, s amely nélkül a magyar irodalmat már elképzelni sem volnánk képesek. Ám emellett adósságtörlesztés is, amellyel végre nem a Valutaalapnak, hanem városi és szellemi önbecsülésünk alapjainak tartozunk. Ne beszéljünk most az irodalomtörténet Kosztolányival szembeni adósságairól, seperjünk csak a saját portánk előtt, Budapest utcáin, melyeken járt, s amelyeknek a verseiben és számtalan kisebb-nagyobb írásában ő kamatostól visszaadott mindent, illatot, révületet, színeket, amit tőlük kapott. Mi viszont, gondatlan utódok, még a házakat sem jelöltük meg, pesti vándorlásának szegényes álom-állomásait, melyekben lakott, mindössze a már érett megtelepedés budai helyszínén, az 1944-es bomba által elpusztított Tábor utcai ház helyére épített társasház falán áll egy bronzplakett és emléktábla, fehér felületén a Hajnali részegség emlékezetes, a házat illető önbeteljesítő soraival. (A téren, amely Budán a nevét viseli, sosem lakott.) A VIII. kerület illetékeseinek sem jutott eddig eszébe, hogy – mondjuk Karinthy Hadik-táblájának mintájára – valami módon jelezzék a valahai Baross kávéház falán a Balszélfogó asztaltársaság bő évtizedes jelenlétét, amelynek Kosztolányi ugyan nem volt az alapítói közt, ám megérkezését követően rövidesen a középponti alakjává vált. (A Baross utca 45. számú, 1891-ben emelt bérház egykori kávéházi tere ma kaszinóként üzemel.) Szívszorító látni, nézzék csak meg alaposan a kávéház egykori külső képeit és a ház mai téglafalát, ahogyan az épület helyettünk is emlékezik. A sarkon ma is jól kivehetők az 1894 és 1897 közt ott, az első emeleten berendezkedett Nemzeti Szalon háborúban (vagy később, ez még kiderítésre vár) levert sarokstukkó-címerének árnyvonalai, amelyet utóbb a kávéház szinte megörökölt tőle. Fölötte azután már gyengébben, de Kosztolányival a Barossban Részletek Halasi Andor emlékirataiból szöveg: Zeke Gyula, fotó: Sebestyén László 6 BUDAPEST 2010 április
