Budapest, 2010. (33. évfolyam)
4. szám április - Vargha Mihály (1952-2010)
Éljünk úgy, hogy nyomot hagyjunk. Misi ezt tette. Jól tette. Nem neki kellett volna következnie, igazságtalan a sors. Angelus Robi HIHETETLEN! Szeretetreméltó, kedves, okos fiú – és milyen fiatal! Mezei Én viszont nem küldtem el neki nyomban a narancslekvár receptjét. Életem végéig verhetem a fejemet a betonba. Saly Most olvasom... és nem tudom elhinni, a törzsasztalon úgy váltunk el, hogy hívjuk egymást. Megbeszéltük, hogy a Vigadó téri toronydarura felmászva befényképezünk a tetőnélküli tőzsdepalotába. S amikor belekeveredtem az irodaházak címlistáiba, végtelen türelemmel igazított útba. sebestyénlaci Őszinte részvétem a Családnak. Nekem a halállal kapcsolatban most Szókratész jutott eszembe aki bíráit így oktatta: Most azt hiszitek, hogy megbüntettek engem azzal, hogy halálra ítéltek, pedig azt sem tudjátok, hogy mi a halál. Így azt sem lehet, tudni, hogy a halál az jó vagy rossz dolog. Az életben éppen az a csoda, hogy nem kell örökké élni! Faragó Balázs Nem tudom, mit is mondhatnék sok szép szavatok után. A héten a harmadik jó barátomat, ismerősömet veszítettem el. Kirschner Péter Valószínűtlen. Teljesen élő, eleven ... emlék. Buzinkay G. Ahogy Géza mondja, valószínűtlen és hihetetlen. Őrzöm keddi mosolyát, kedves szavait. Vigyázzunk egymásra! Hidvégi Violetta Kedves barátaim, mellékelek egy fényképet, nem különösen jót – mert eszembe jutott, hogy a Törzsasztalnak vannak olyan új tagjai, akiknél nem rögzültek még a nevek. Ők most keresik az arcot, mint a Sodrásban című film alatt a nézők. Azt hiszem én ismertem a legrégebben, kb. 1980 óta. A Nemzeti Színházban dolgoztam, ő meg a Színháztechnikai Szemlénél. Úgy éreztem: íme egy szövetséges, akivel meg lehet(ne) változtatni a gyűlöletesen áporodott (színházi) világot. Török András Uramisten, elszorult a torkom, könnybe lábadt a szemem, pár napja kértem tőle képeket egy cikkemhez, vidám, energikus hangja most is a fülemben cseng (azt mondta, Buza urat jól megszorongatja majd a fotók áráért). Csontó Sanyi Utóirat a törzsasztal mellől: Sziasztok, én nem tudtam megszólalni Mihály halálakor, de most, a temetés után elmondom, hogy az ÓVÁS!-nak azon a tüntetésén, amikor a Holló utca 11. lebontása ellen tiltakoztunk, Mihály egy A/4-es oldal nyolcadrésze nagyságú cédulán egy Weöres verset osztott szét. Idemásolom, úgy, ahogy a cetlin van: Weöres Sándor: Erő A nyugvás, mely kész a lendületre, változékony izmokban pihen, Egy parancs az agyból, s hirtelen dermedt kövek épülnek kövekre s emelkedik Cordoba mecsetje vagy Siena dómja ékesen Más parancs, és engedelmesen omlik minden törmelékbe veszve. Erő hatja át mind e világot, erő, mely sok építésért áldott, erő, mely bontásért átkozott. A lány, ki egy korty vizet hozott, a jót s rosszat egyként megitatja, mert kedvese, testvére, vagy atyja. (Ének a határtalanról, Magvető, Budapest, 1980) Sziasztok, Kema http://epiteszforum.hu/ Mély fájdalommal tudatjuk, hogy az epiteszforum.hu alapítója, főszerkesztője, kedves kollégánk, barátunk, Vargha Mihály 2010. március 8-án, életének 58. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt. Nem találjuk a szavakat ... Marci hívott fel ma reggel, Pityi meghalt. Tegnap összeesett az utcán, és meghalt. Nem tudom felfogni, mert nem lehet. Óráról órára kétségbeejtőbb a hiány. Végignéztem sok ezer képet, kerestelek, de mindig te fotóztál, rólad alig van kép. Edit megtalált egy veled készült titkos interjút, Könyves Viktor és Könyves-Ruzsányi Edit kérdezett 2008. november 30-án az építészet nyilvánosságáról... az életedről... S jönnek az e-mailek neked címezve, az emberek szólnak hozzád, megköszönnek valamit, kérnek, hívnak, olvasd el, küdd vissza, válaszolj... de Mihály már nincs többé. [e] zsuppanandras, 2010, március 9. 19:53 Ma délelőtt, amikor megérkezett az SMS, csak néztem bután a betűket. Ennek nincs értelme, ez nem lehet. Nem lehet felfogni. Mindig azt gondoltam, hogy még legalább húsz évig fogja csinálni. Házakra és tervekre vadászik, kora hajnalban átírja a napi laptervet (hányszor dühöngtünk emiatt!), megbeszélésekre jár, kritikákat ír (egyszerre legalább három lapba), kiadványt szerkeszt, színháztechnikai terveket készít, konferenciákra és kiállításokra jár, fotózik. Nem volt öreg, nem volt megfáradt, nem készült a visszavonulásra. Jó lett volna leülni vele egy tea mellett nyugodtan beszélgetni építészetről, közéletről, de ilyesmire sosem volt ideje. Igazi kultúraszervező ember volt, aki mindenhol ott akart lenni, mindenkit ismert, és aki körül mindig jó dolgok keletkeztek. Mihály, nyugodj békében. Borzasztóan sajnálom, hogy azt a teát már soha nem tudjuk meginni... HI, 2010, március 9. 20:10 Mindig azt gondoltam, hogyha valaki aktívan és hasznosan él, akkor valamiféle védelmet élvez. Hát Misi, erre rácáfoltál. Huszti István Kas Oosterhuis ..., 2010, március 9. 20:11 We are completely shocked, Mihály is one the most integer and knowledgable persons we 3 BUDAPEST 2010 április A főpolgármester közleménye 2010. március 10-én, amit a Főpolgármesteri Hivatal Sajtóirodáján keresztül juttatott el a sajtónak és az Építészfórumnak: Fájdalommal és megrendüléssel értesültem arról, hogy Vargha Mihály építészeti szakíró, az Építészfórum alapító főszerkesztője 58 éves korában elhunyt. Vargha Mihály hosszú ideje írt fáradhatatlan lelkesedéssel a szeme előtt folyamatosan alakuló fővárosról. Nagy ívű tanulmányaiban kérlelhetetlen kritikával illette a magyarországi építészet egyes történéseit, értékítéleteit mindig a személyes meggyőződés és a jobbítás őszinte szándéka vezérelte. A magyarországi építészeti közélet meghatározó alakjaként munkásságát minden lehetséges fórumon elismerték. 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, valamint az építészeti kultúra magas szintű terjesztéséért a Molnár Péter Emlékdíjat. Talán a sors akarta így, mindenesetre Vargha Mihály alig három nappal azelőtt távozott közülünk, hogy átadhattam volna neki a Fővárosi Önkormányzat Csengery Antal Díját, amellyel olyan újságírókat jutalmazunk, akik hosszú időn át a legalaposabb, leghitelesebb, legrészletesebb tájékoztatást adták, illetve adják Budapest életéről, fejlődéséről. Családja, barátai és tisztelői fájdalmában személyesen is osztozom, és Budapest valamennyi polgára nevében őszinte részvétemet szeretném kifejezni. Demszky Gábor, főpolgármester
