Budapest, 2010. (33. évfolyam)
4. szám április - Vargha Mihály (1952-2010)
have ever met in Budapest; it is hard to talk about him in past-tense, since he is very alive in our minds; we do not want to believe it, what happened? Kas Oosterhuis and Ilona Lénárd hady, 2010, március 9. 20:33 Szabatos, érthető a hír, hogy Mihály..., de felfogni képtelen vagyok. Nem várhatom, hogy váratlanul felhív és mindig meglepően megnyerő baritonján emlékeztet valamire, kérdez, vagy megkér? Ne mondjatok ilyet! Nagyon ostobán hangzik. Értelmetlen. Hadas László ligetvari, 2010, március 9. 21:24 .....az élet nem logikus....írott de nem olvasható, még ha sokan hiszik is magukról, hogy képesek erre... nemrég Basa Péter, most Varga Mihály... Hiszem, hogy egyszer minden értelmet nyer, igaz a felismerés nem mindig és nem mindenkinek adatik meg....még csak nem is kiérdemlés kérdése... mit kell megtanulnunk?........ ha valaki elmegy és utána hirtelen űr keletkezik, az azt jelenti nyomot hagyott, ezáltal kegyelmet kapott.... áldás reájuk Masznyik Csaba, 2010, március 9. 21:55 Reimholz Péter halála után (privát) mail-vitába keveredtem Vargha Mihállyal, hogy – szerintem – az általa ide, a Fórumra idézett Petri vers mennyire nem illik Reimholzhoz. Nem csupán Reimholz és Petri alapvetően különböző habitusa miatt, hanem tartalmilag se... Ezen aztán ellevelezgettünk egy kicsit. Most is csak vitatkozni tudok, leginkább Vele: a „Mihály nincs többé” cím, illetve mondat minden tekintetben, majdnem minden tekintetben valótlan, hamis. Mindenki pontosan tudja, hogy Vargha Mihály éppúgy van, mint eddig, függetlenül attól, hogy fizikai valójában mostantól... talán... valóban... mcs viktor, 2010, március 9. 22:15 Pedig én „csak” öt éve ismertem őt. Közgazdászként az építészet számomra megfoghatatlan és értelmezhetetlen tudomány és művészet volt. Öt év Mihály mellett sokkal többet jelentett nekem, mint hogy vele együtt dolgoztam. Könyveket, folyóiratokat olvastam, művészettörténetet tanultam, kiállításokra jártam. Mára már felismerem a különböző stílusjegyeket, megismerem az építészeket, sőt, beszámolókat végül pedig kritikákat írtam az ÉF hasábjaira. Ez pedig az ő érdeme. Mihállyal közösen jártunk lobbizni az építőipari vállalkozásokhoz, hogy pénzt szerezzünk ahhoz, amit csinálunk. Miután hűtlen lettem az újsághoz, mert karrierre vágytam, arra gondoltam, de jó, hogy marad valaki, aki ezt csinálja amíg bírja, mert ez az élete. Végül tehát nem csak mint egykori kollégád, hanem mint fiatal barátod búcsúzom tőled Mihály! Nyugodj Békében! Könyves Viktor arksa, 2010, március 10 - 00:47 Este olvasom... Belém hasít a felismerés: tegnap vettem észre, hogy a táskámban maradt még őszről Mihály kézirata a FUGA-ból. 2000 km-re Budapesttől. Szinte semmit nem hoztam magammal. Csak laptopot. Betűket és mondatokat csak elektronikusan. Kivéve Mihályét. Tegnap elolvastam újra. Ma is. Ugyanaz maradt, s holnap is ugyanaz lesz. Megtisztelő – s most már fájó is. kemtam, 2010, március 10 - 08:18 NEMÁÁÁÁÁR! NEMÁÁÁÁÁR! NEMÁÁÁÁÁR! tewe, 2010, március 10 - 08:23 nem jutok szóhoz... 7 évig naponta mosolyogtunk, hallgattam a történeteit, harcoltunk egymással/egymás mellett, az Építészfórumért. Ő volt az, akihez mindig, minden ügyben lehetett segítségért fordulni, mert mindig, mindenkinek ott volt. Azt hittem, ez örökké így marad. Hiányozni fogsz. Nyugodj békében. Emil marianna, 2010, március 10 - 09:22 Nem tudom pontosan, de sejtéseim vannak arról, hogy a felszínt elhagyva hogyan is működik az életünk. Múlt héten hívott fel telefonon, hogy megkérjen, írjak önálló cikkeket az ÉF részére. Kis idő múltán személyesen is találkoztunk volna. Amikor még mi is az Újlipótvárosban laktunk, néha összefutottunk az utcán, mindig volt ideje néhány perces beszélgetésekre. Szörnyű, hogy ilyen fiatalon mennek el a legjobb embereink. Részvétem a családjának. csj plotarf, 2010, március 10 - 09:37 Mihályban az volt nekem a legjobb, hogy a 21 év alatt, mióta ismerem, mindig jelen volt valahogy a háttérben, fel-felbukkant, telefonon, utcán, koncerten folyton egymásba botlottunk, a napi munkán kívül is. és én is sokat köszönhetek neki, ezzel biztos rengetegen vagyunk így. lélekben aztán pláne fiatal volt, kérdezgettem is mindig, hogy csinálja. nagyon fogsz hiányozni. gondolok majd rád a koncerteken, de nem fogjuk tudni már megbeszélni, olyan szörnyű. nyugodj békében, Mihály. Plótár Fati bandg, 2010, március 10 - 10:19 Misi! Ne tedd ezt! Zöldi Anna, 2010, március 10 - 11:34 meghalt, a születésnapomon halt meg, a mondat közepén. az ő történetének messze nem volt vége, most mégis ott van a pont. én túléltem a saját halálomat, neki nem sikerült. Patetikusan fogom fel az életet, és azzal vígasztalom magam: talán rám bízott valamit. Építész Továbbképző, 2010, március 10 - 15:08 nem ismertük nagyon közelről, mégis sokszor, lelkesen segített nekünk (Ő és a csapata is) messze túl leírt szerződéses pontokon, sokszor megelőzve azokat, akiknek igazán kellene. neki most már könnyebb, nekünk még keserűbb lesz. Nyugodj Békében! Fontana Vera, Szendrei Zsolt, Építész Továbbképző DSterner, 2010, március 10 - 19:44 Nagyon sajnálom. Mindig szívesen olvastam az írásait. Örülnék ha megjelennének majd idővel, valamilyen gyűjteményes formában. Még egyszer őszinte részvétem. Pirx pilóta, 2010, március 10 - 21:27 Ismert és elismert, köztiszteletben álló szakmai (köz)szereplőként is kollegiális tisztelettel és figyelemmel fordultál felénk, fiatal építészekhez. Köszönjük, Mihály. me>mo [Kádár Bálint, Mészáros Ábel, Riedel Miklós Márton] bujatt, 2010, március 11 - 02:16 nehez barmit mondani, irni, hianyozni fog. bujdoso attila kalibela, 2010, március 11 - 11:30 4 BUDAPEST 2010 április Mihály aktív tagja volt tervtanácsunknak – szokásosan gondolataiba mélyedve hallgatta a mindenkori vitát, s szólt hozzá, megosztva kiérlelt véleményét partnereivel. Építészfóruma részletes és szakértő tájékoztatást adott közönségének a jó vagy kevésbé sikeres tervekről. Intenzív érdeklődéssel figyelte pályázatainkat, Budapest kiemelt projektjei sorsának alakulását. Beszámolói nyomán nem csak a szakma, de a szélesebb nyilvánosság is megismerhette a hiteles tényeket, munkánk kritikus elemeit. Együtt jártuk be a Fővárosi Nívódíjra jelölt épületek helyszíneit, körültekintő, csendes de határozott szavú társunkként segítette a döntést. Amelyet mindig értékelvű és következetes véleményével formált, meghatározó erővel. Hiányozni fog. Konstruktív, de kritikus szemlélete, csendes szavú, barátságos önmaga. Hetekkel váratlan s megdöbbentő halála után sem tudom elfogadni, hogy nincs többé velünk. Hogy nem lesz már soha köztünk. Beleznay Éva, Budapest leköszönt főépítésze
