Budapest, 2009. (32. évfolyam)
5. szám május - Aradi Péter: Budapest, Budapest, te csodás!
a szíve fûti. (...) Sok végzet indult itt útjára, Uram, és lent kézlegyintve kongott a Krisztina-templom bölcs hangja.” Eisemann Mihály írt rendkívüli sikerû operettet Bástyasétány 77 címmel. 1957-ben, zenés rádiójáték formájában hangzott el elôször, a budapesti színházi bemutatóra egy évvel késôbb került sor. Az elôadás legnagyobb slágere A vén budai hársfák , amit a rádiófelvételnek köszönhetôen mindmáig Ajtay Andor hangján hallgathatunk, bár késôbb másokkal is rögzítették. A vén budai hársfák békésen suttognak, Elpihen a lombokon a szél, Már Hold ragyog a bástyán, s úgy érzed boldog vagy, Lágyan egy kis kéz kezedhez ér. Oly jólesik a légyott este, a Ruszwurmnál, Mint a mese, halk muzsika száll, Fölrepül egy sóhaj, csók fakad a csókkal, Nyár tüze, vagy hó van, áll a bál, Jöjj ide a Várba, nem maradsz te árva, Mert valaki várva vár! A bástya Fényes Szabolcs–Szenes Iván Ti budai kék hegyek címû dalában is felbukkan. Ti budai alkonyok, fényetek rám ragyog. Állunk a bástya szélén, szerelmes lettem én. A szerelmesek nemcsak a Szigeten, a Várban sétálhattak: összebújhattak az Attila utca, Alagút utca és Krisztina körút közé szorult Horváth-kertben is. Volt tulajdonosáról, Szentgyörgyi Horváth Zsig mondról kapta a nevét, aki annak idején Balatonfüreden az elsô Anna-bált rendezte a leánya kedvéért. Még állt a parkban a Budai Színkör deszkaépülete, ahonnan kiszûrôdtek a dallamok. Van egy édes kis zug Budán, Oda szerelmes jár csupán. A nagy fák alatt kis padok, S úgy ragyognak a csillagok. A kis nyári szerelmeket, Elfeledni sosem lehet. Volt egy kislány, faluról jött fel ide, És százan suttogják ezt a fülibe. Legyen a Horváth-kertben, Budán, Szombaton este fél nyolc után. Kiszól a színkörbôl a zene, Ragyog az édes két szép szeme. Legyen a Horváth-kertben, Budán, Szombaton este fél nyolc után. Mikor az elsô csillag kigyúl, Kicsike babám hozzám simul. (...) Ott, ahol most a hinta száll, Dérynének a szobra állt. Volt egy nagy-nagy öreg faház, S körülötte kis kocsma száz. Fejbe szállt a könnyû ital, S innen indult a nyári dal, Míg Pestre vitt hajnalban az alagút, Másnapra mindenki így kért randevút. Legyen a Horváth kertben, Budán... (Lajtai Lajos–Békeffi István : A régi nyár címû operettbôl) A közeli Pálya utcában volt a Vén Diófa vendéglô. Ennek kerthelyiségben gyûltek össze a Horváth-kertben lévô Budai Színkör mûvészei az elôadás után, de a külföldi színészek, filmsztárok is szívesen idôztek itt. Van Budán egy kiskocsma a Vén Diófa, Vén Diófa, Vén Diófa. Ott terem csak az igazi régi nóta, régi nóta, régi nóta. Túrós csuszát eszünk finom tepertôvel, Hajnal felé sem törôdünk az idôvel. Ott igazi békebeli jó világ van, A Vén Diófában. Van Budán egy kiskocsma, a Vén Diófa, Vén Diófa, Vén Diófa. Ott terem csak az igazi régi nóta, régi nóta, régi nóta. A girlandos kertje mélyén annyi báj van, És az égen neon helyett holdvilág van. Ott igazi bableves és resztelt máj van, A Vén Diófában. (Fényes Szabolcs–Szenes Iván ) Emlékszünk, nemcsak ebben a krisztinavárosi – ma már nem létezô – kiskocsmában, hanem Óbudán is ettek túrós csuszát. Jöjjön ki Óbudára, egy jó túrós csuszára... Egy mai szám is visszautal erre: Te vagy a kocsiban a duda A túróscsuszás Óbuda (Péterfy Bori & Love Band : Délelôttök a kádba’) Nem tudni, melyik óbudai vendéglôbe hív az invitálás, az azonban (szomorú) tény, hogy mára csupán egyetlen autentikus óbudai kisvendéglô maradt: a Kerék a Bécsi úton. A dalszövegekben lépten-nyomon elôkerülnek kocsmák, vendéglôk, kávéházak, eszpresszók, cukrászdák – hol mint találkahelyek, hol mint emlékképek. Néhány kiragadott példa. Kis kocsma, kis pörkölt, kis korsó sör, tavaly még slágerben ez volt primôr. Holdfényes nyáréjszakán így zenélt a cigány. (Hajdú Imre–Szilágyi László : Voltál-e bol dog már Pesten?) Hol vannak a régi, csókos, pesti éjszakák? Cigányzenés kávéházak, régi cimborák? Hová tûntél tündér-álom, elvitted az ifjúságom. Hol vannak a régi csókos pesti éjszakák? Mintha csak ma lenne, úgy emlékszem még: Pukkant a pezsgô minden dining room-ba’. Omnibuszban ültünk, néztük Ôsbudát, És Gyárfás énekelt az orfeumba’... (Zerkovitz Béla–Szilágyi László : Hol van nak a régi, csókos, pesti éjszakák?) Gyárfás Dezsô (1882–1921), mint kitûnô kupléénekes tette ismertté magát, de operettekben is nagy sikerrel lépett fel, s a Fôvárosi Orfeum közkedvelt komikusa lett. Orfeum címmel könyvet is írt. 4 BUDAPEST 2009 május Eisemann a zongoránál forrás: FSZEK Budapest Gyûjtemény
