Budapest, 2009. (32. évfolyam)
5. szám május - Aradi Péter: Budapest, Budapest, te csodás!
Ahol vasárnap rám az Oktogonon vár a babám, s ahol a Zserbo-bo-bo-bo-bóba jár a mamám. (Ábrahám Pál–Harmath Imre : Ahol az em ber felmászik a fára) Pannónia-szálló és Vadászkürt, Ó, a disztingvált különterem! Pertis hegedûje, jaj, hová tûnt? És a Grill, a kis Parisien? Jánoshegyi reggeli utána, És a sikk, amellyel vétkezünk − Isten veled, szívünk minden álma, Isten veled, édes életünk! Ó, Király-díj, póló, zsúr meg estély, Pezsgôzés meg Zserbo-bo-bo-bo, Néha nyáron egy vidéki kastély, Ezt szerettük ez nekünk való. (Hubay Miklós–Vas István–Ránki György : Egy szerelem három éjszakája) A második világháború végnapjait élô Budapesten játszódó musical (más mûfaji meghatározás szerint zenés tragédia) egyik legismertebb betétdalában Melitta a kényelmes, úri élettôl búcsúzik, melyhez a lóverseny (a százezer koronás Király-díj) éppúgy hozzátartozott, mint az elegáns vendéglôk, cukrászdák és szórakozóhelyek látogatása. Az 1960-ban bemutatott darab idézett soraiban Vas István mindezt kitûnôen összefoglalta néhány jellemezô hely és név beiktatásával. A Pannónia Szálló 1867-ben épült, az akkori Belsô Kerepesi úton (ma Rákóczi út 5.). Földszintjén mûködött az 1880-90-es években Pest egyik leghíresebb kávéháza. Az Aranykéz utcai parkolóház helyén állott egykori Vadászkürt szállodát Pollack Mihály tervezte, vendéglôje az egyik leg drágább étterem volt Pesten. Itt játszott zenekarával Pertis Pál , a húszas-harmin cas évek egyik legnagyobb cigányprímása, Pertis Jenô zeneszerzô édesapja. A Parisi en Grill a Paulay Ede u. 35. alatt (a mai Új Színház) helyén mûködött, nyári lokálja a Margitszigeten a legelegánsabb közönség szórakozóhelye volt. Ezt az 1930-as évek közepén lebontották. Nem úgy a legutóbb idézett két dalban elôforduló Gerbeaud-t (Zserbo-bo-bo-bót), amely szerencsére megvan, akárcsak A vén budai hársfákban em legetett Ruszwurm. A Parisien Grillben átmulatott éjszaka után János-hegyi reggeli dukált az úri társaságnak, hogy aztán a természet lágy ölén „sikkesen vétkezhessenek”. A János-hegy valószínûleg a pásztorórák kedvelt helyszíne lehetett, Eisemann Mihály és Szilágyi László 1932-es, Zsákbamacska címû operettjében is oda hívja a szerelmes hölgy szíve választottját, akit – micsoda véletlen! – éppen Jánosnak hívnak. János, legyen fenn a János-hegyen, Délután odavárom. János, nekem nehogy álmos legyen, Mert én azt ki nem állom! Jaj, Jani, szeretném hallani, Szerelmet vallani, Csak ez a kívánságom! János, legyen fenn a János-hegyen Estére odavárom. Nyáron, hogyha beáll a sportszezon, Randevúzni csak egy helyen rezon. Ha jön a vasárnap, a boltok bezárnak, Meghívom a babámat. Randevú-dalokból egyébként egész kis csokorra valót szedhetünk össze. Más ösz szefüggésben idéztük már A régi nyár címû operettbôl a Legyen a Horváth-kertben, Bu dán címû dalt, de ugyanebben a darabban elhangzik egy másik híres randevú-dal is, a Hétre ma várom a Nemzetinél. Hétre ma várom a Nemzetinél, ott, ahol a hatos megáll! Este az Emke cigánya zenél, ha nem jön el, szívem de fáj! De ott lesz, ugyebár? Lesem, hogy jön-e már! Miránk egy icike-picike mozi vár! Hétre ma várom a Nemzetinél ott, ahol a hatos megáll! Vajon melyik mozi várt rájuk? Talán az a 290 személyes terem, amely 1928-ban, a dal megírásának évében a Palace nevet viselte, késôbb Bástyaként ismertük, de már vagy tíz éve az is bezárt. A dal megihlette a Pa-dö-dö együttest – Falusi Mariannt és Lang Györgyi t –, akik megírták szarkasztikus mai változatát. 7-re ma várlak a Nemzetinél Ezt ígérted a hét elején Jöttem mentem keresgéltem Astoria, Blaha Lujza, Deák tér Ott nincs is Nemzeti Rákóczi tér, Oktogon A hatos jár a Moszkva téren Kiszálltam, de ott sincs Nemzeti (...) Eisemannak egy másik népszerû operettjében, a Békeffi Istvánnal 1932-ben írt Egy csók és más semmiben szerepel egy par excellence mozis dal, a Hallod-e Rozika, te . Hallod-e Rozika, te, Gyerünk a moziba be, Tudok egy olyan mozit, hogy valami csuda. Az se baj, ugye Rozi, Messze van az a mozi, És ez a legjobb mozi, tudja egész Buda. Nincs ottan hangosfilm, csak zongora, És szól a Liszt-rapszódia És csókolódzik minden emberfia. Hallod-e Rozika te, Gyerünk a moziba be, Tudok egy olyan mozit, hogy valami csuda. 5 BUDAPEST 2009 május Állunk a bástya szélén, szerelmes lettem én... forrás: FSZEK Budapest Gyûjtemény
