Budapest, 2009. (32. évfolyam)
11. szám november - Levelező nevető
19 BUDAPEST 2009 november és szórakoztató főútvonalán. Amely most szigorúan elválaszt egymástól két történelmi városrészt, az Erzsébetvárost (VII. kerület) és a Józsefvárost (VIII. kerület). A Rákóczi úti fesztivál első napja valamiféle közös tervezés jegyében telt, szakmai fórumnak mutatta magát, amelynek ötleteit, javaslatait talán csak évek múltán látjuk majd megvalósulni. A „vásárló-sugárút” ötletéhez most éppen a régi patinás áruházak hiányoznak – a Verseny, Csillag, Extra Otthon, Lottó, Corvin – amelyeket csak egy varázsló tudna feltámasztani haló poraikból. A második nap már a civileké volt, akik hírét vették a programoknak, és kíváncsian benyitottak a máskor zárva tartott kapukon, kihasználták egyes kereskedők csábító ajánlatait, vagy éppen arra jártak, amikor rázendítettek az utcazenészek. A mostoha időjárás inkább a zárt helyen zajló programoknak kedvezett. Az ELTE aulája gyermekzsivajtól volt hangos, a gyerekek a szokásos kézműves foglalkozások mellett megtervezhették a jövő Rákóczi útját. Az előnyomott fekete-fehér grafikai vázlatok, akár a hímzések, a kicsik keze nyomán váltak színesebbé. Az már jelez valamit szemléletükből, hogy a zöld filctollat használták a leggyakrabban. Ugyanúgy, mint a street art pályázatra beküldött tervek készítői: Mészáros Dóra az első díjas „Köz téri szoba” vagy Serly Valéria , a „Lugas a központ felett” alkotója. A kívánság-falon is ez lett a divat: „Fákat, szélesebb járdát, hogy több ember csodálhassa meg a szép épületeket”, „Több nyilvános illemhelyet és hulladéktárolót”, „Sok növényt”. Az „Erzsi és Józsi – Városrészek találkozása” közösségi programjai felvonultattak minden szokásos eszközt, amivel az egyre többször jelentkező helyi fesztiválok csalogatják a nagyérdeműt. Ami ezt a programot kicsit mássá tette, színesítette, azok a felfedező séták voltak, amelyek a máskor elzárt helyekre is elvezették az érdeklődőket. Azt nem tudom, hogy a Rákóczi út 11-be bejutottak-e, mert ott igazán rejtélyes felirat fogadta az arra járót: „A mi házunk az Öreghölgy sarokház”. (A megfejtőknek a szerkesztőség felajánl egy valódi sarokházat, feltéve, hogy ez a sütemény még létezik.) A második napon a kereskedők lelkesedése alábbhagyott. A beharangozott kedvezményekhez többségük nem kapcsolt hozzá hosszabb nyitva tartást, legalább a fesztivál meghirdetett idejéig. Az ínycsiklandozónak ígérkező Rákóczi-túrós-készítő versenyre éppen az a Rákóczi sütöde nem jelentkezett, amelyik erről vált városszerte, sőt még azon túl is híressé. Sebaj, a Bástya cukrászai megmentették a „fejedelmi sütemény” becsületét. A programsorozat egyik legnépszerűbb eseményének a Blaha Lujza téri lufieregetés bizonyult. Az emberek léggömbök szalagjaira írták fel, milyen Rákóczi utat szeretnének. Azután szélnek eresztették az üzenetet. Ki tudja, célba érnek-e? ● Civilek, egykori pályatársak, barátok, tisztelők gyűltek össze szeptember végén a Révay utcai Bálint Közösségi Háznál, ahol leleplezték Kabos László , a „Kiskabos”, „a vörös Kabos” – kinek hogy tetszik – emléktábláját. A magyar kabaré utánozhatatlan humorú alakja alapítója és öt évtizeden keresztül tagja volt a szomszédos épületben működő egykori Vidám Színpadnak. Vidám Színpad már nincs, kabarétörténelmet író hőseivel már csak a televízió szapora ismétlő műsoraiban találkozhatunk. Mintha a szerkesztők megfogadták volna ars poeticáját: a nevetés gyógyszer. Az emléktábla állítása lehetne akár magánügy, hiszen a kezdeményező nem más, mint Urbán Erika színművész, aki 33 éven keresztül a színpadon és azon kívül is életét kitöltő párja volt. Valakinek mindenképpen őriznie kell Kabos szellemét, ápolni emlékét, de nem a megszokott módon. Urbán Erika azt szeretné, ha a nevetés gyógyszerét adhatná tovább mindenkinek, aki egy-egy rossz napon, az életét, sorsát befolyásoló nehéz helyzetben rászorul egy-egy adagra. Lehet-e hitelesebb, kipróbáltabb orvosság, mint ami Mauthausen poklából is hazahozta Kabos Lászlót, és elindította az ötletekben, poénokban, hihetetlen történetekben bővelkedő komikus színészi pályán. Minden számában, szerepében saját személyes élményeire épített, mindig magát adta. Innen jött az ötlet, hogy elinduljon egy levelező nevető klub, egyelőre e-mailen, megalapozva egy későbbi nevető-gyógyító honlapot. Aki úgy érzi, szüksége van vigasztaló, humorral, nevetéssel gyógyító tanácsra, vagy ellenkezőleg: neki van olyan története, amellyel vigaszt, optimizmust nyújthat másoknak, csak jelentkeznie kell a kiskabos@nevetés.eu címen. Levelező nevető
