Budapest, 2009. (32. évfolyam)
11. szám november - Buza Péter: ANNO: Zászlótartók
20 BUDAPEST 2009 november „Mindenekelőtt szeretnénk leszögezni, hogy a könyvecskében díszelgő zászlótartók nem okolhatók azért, hogy történelmünk összevisszasága alatt milyen lobogó lengett bennük” – olvassuk a vitathatatlan tartalmú mondatot az ANNO sorozat, a Tandem Grafikai Stúdió kis könyvremekei legújabb kötetének hátsó borítóján. Pedig Faragó Ist ván – aki nyilvánvalóan a tandemben vele utazó élete párjának, László Zsuzsá nak a nevében is elénk tette a maga filozófiáját egy egyébként tőle meglehetősen távol eső témakörben – sokkal szolidabb fiú annál, semhogy bármilyen enyhe lobogással is, de politizáljon. Esztetizál inkább. Meg fotografál. Egyikeként az ország és Budapest legkényesebb ízlésű könyvtervezőinek, tipográfusainak. Mi, akik ezt a lapot szerkesztjük – első változata is az ő munkája volt –, régóta tudjuk róla: a kisujjában van minden, ami ahhoz kell, hogy egy nyomtatvány kielégítse a legválasztékosabb igényeket is. Én pedig, aki szerzőtársa voltam szövegeimmel például ebben a sorozatban megjelent más köteteknek, azt is tudom: makacs és megrögzött viszonya a világ képeihez sokszor indítja arra, hogy egy könyvnek azokat az elemeit is gyarmatosítsa, meghatározza, amelyek kívül esnek érdeklődésén s távol a megjelenés esztétikumától. Megvívjuk évtizedek óta, megvívtuk, s mindketten győzelemmel ezen a hadszíntéren a magunk csatáit. A mini méretű, mégis teljes élvezeti értékű ANNO-kiadványok huszadik darabját alig néhány hónapja, valamikor a nyár elején ünnepeltük az Írók Könyvesboltjában: a kerékpárokról szólót. És most itt a huszonegyedik. Húszra lapot húzott Pista, ami biztosan ellenjavallt a kártyás szerencsejáték esetében, de itt és most a kitartó bátorság jele. S az önmegvalósítás újabb sikere – azon a pályán, amelyen mostanában ritkák az igényes és fizetőképes megrendelők. Talán éppen ez az oka, hogy úgy öt esztendeje Faragó döntött: befekteti mun-Urbán Erika azok jelentkezését is örömmel venné, akik Kabosról eddig nem ismert történeteket, sztorikat tudnak, és azokat szívesen megosztanák másokkal. Eddig közel kétszázan kapcsolódtak a nevető-levelező klubhoz, és nem csak Magyarországról: Kanadából, az Egyesült Államokból, Dél-Afrikából is. Érthető, hiszen kevés olyan hely van a Földön, ahol nincsenek magyarok, s azokon a helyeken Kabos László legalább egyszer biztosan megfordult. Hamarosan a személyes találkozásokra, összejövetelekre, baráti beszélgetésekre is sor kerülhet – a levelezés nyomán. Az ötletgazda azt tervezi, hogy Budapesten évente legalább egyszer, szeptember végén, születésének és halálának egymáshoz közeli évfordulóján a Bálint Házban is találkozzanak egymással azok, akik hisznek a nevetés gyógyító erejében. (K. P.) ● ANNO: Zászlótartók Buza Péter fotó: Szémann Tamás
