Budapest, 2009. (32. évfolyam)

11. szám november - Buza Péter: ANNO: Zászlótartók

20 BUDAPEST 2009 november „Mindenekelőtt szeretnénk leszögezni, hogy a könyvecskében díszelgő zászlótartók nem okolhatók azért, hogy történelmünk össze­visszasága alatt milyen lobogó lengett ben­nük” – olvassuk a vitathatatlan tartalmú mondatot az ANNO sorozat, a Tandem Grafikai Stúdió kis könyvremekei legújabb kötetének hátsó borítóján. Pedig Faragó Ist ­ván – aki nyilvánvalóan a tandemben vele utazó élete párjának, László Zsuzsá nak a nevében is elénk tette a maga filozófiáját egy egyébként tőle meglehetősen távol eső témakörben – sokkal szolidabb fiú annál, semhogy bármilyen enyhe lobogással is, de politizáljon. Esztetizál inkább. Meg fo­tografál. Egyikeként az ország és Budapest legkényesebb ízlésű könyvtervezőinek, ti­pográfusainak. Mi, akik ezt a lapot szerkesztjük – első változata is az ő munkája volt –, régóta tudjuk róla: a kisujjában van minden, ami ahhoz kell, hogy egy nyomtatvány kielégít­se a legválasztékosabb igényeket is. Én pe­dig, aki szerzőtársa voltam szövegeimmel például ebben a sorozatban megjelent más köteteknek, azt is tudom: makacs és meg­rögzött viszonya a világ képeihez sokszor indítja arra, hogy egy könyvnek azokat az elemeit is gyarmatosítsa, meghatározza, amelyek kívül esnek érdeklődésén s távol a megjelenés esztétikumától. Megvívjuk évtizedek óta, megvívtuk, s mindketten győzelemmel ezen a hadszíntéren a ma­gunk csatáit. A mini méretű, mégis teljes élvezeti ér­tékű ANNO-kiadványok huszadik darab­ját alig néhány hónapja, valamikor a nyár elején ünnepeltük az Írók Könyvesboltjá­ban: a kerékpárokról szólót. És most itt a huszonegyedik. Húszra lapot húzott Pista, ami biztosan ellenjavallt a kártyás szeren­csejáték esetében, de itt és most a kitartó bá­torság jele. S az önmegvalósítás újabb sikere – azon a pályán, amelyen mostanában rit­kák az igényes és fizetőképes megrendelők. Talán éppen ez az oka, hogy úgy öt esz­tendeje Faragó döntött: befekteti mun-Urbán Erika azok jelentkezését is öröm­mel venné, akik Kabosról eddig nem ismert történeteket, sztorikat tudnak, és azokat szí­vesen megosztanák másokkal. Eddig közel kétszázan kapcsolódtak a nevető-levelező klubhoz, és nem csak Magyarországról: Ka­nadából, az Egyesült Államokból, Dél-Af­rikából is. Érthető, hiszen kevés olyan hely van a Földön, ahol nincsenek magyarok, s azokon a helyeken Kabos László legalább egyszer biztosan megfordult. Hamarosan a személyes találkozásokra, összejövetelekre, baráti beszélgetésekre is sor kerülhet – a levelezés nyomán. Az ötletgazda azt tervezi, hogy Budapesten évente legalább egyszer, szeptember vé­gén, születésének és halálának egymáshoz közeli évfordulóján a Bálint Házban is ta­lálkozzanak egymással azok, akik hisz­nek a nevetés gyógyító erejében. (K. P.) ● ANNO: Zászlótartók Buza Péter fotó: Szémann Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom