Budapest, 2009. (32. évfolyam)
8. szám augusztus - Antal Ildikó: Elektromosság a háztartásban
vizes-, teás-, tejes- és kávéskannák, szamovárok, teafôzôk, kávéfôzôk, ételmelegítôk, fôzôlapok. Ezek a készülékek teljességgel megfeleltek az akkori világszínvonalnak. Sajnos a Ganz-gyár – egyéb gyártmányai elôtérbe kerülésével – a háztartási gépek gyártását néhány év múlva beszüntette. Az 1920-ban megalakult Magyar Elekthermax Rt. gyártmányai is széles skálát öleltek fel. Kínálatukban villamos tûzhelyek, forróvíz-tárolók, vasalók, kávé- és teafôzôk, kenyérpirítók és villamos fûtôkészülékek szerepeltek, sôt még villanymotoros vajköpülôt és ezüst evôeszköz tisztítására való gépet is ajánlottak. Magyarországon több kis cég is foglalkozott háztartási készülékek forgalmazásával, azonban ezek javarészt külföldrôl behozott alkatrészek összeszerelésével készültek. A villamos háztartási készülékek szélesebb körû elterjedése csak az 1920-as évek után valósult meg, aminek több magyarázata is van. Legfôképp az 1920-as évek nehéz gazdasági helyzete gátolta a gyárak fejlôdését. A villamos áram nagyon drága volt, s a villamosítás is lassú ütemben folyt, ráadásul a hálózatokat csak a világítási teljesítmény figyelembevételével készítették. Egy-egy lakáson belül a vezetékeket csupán 5-6 amperre méretezték. A villamos fôzés elterjedéséhez két fontos tényezôre: a készülékek tökéletesítésére és az energia árának csökkentésére volt szükség. Az 1930-as évekre valósultak meg a villamosított háztartás – így a villamosított konyha – mûszaki és gazdasági feltételei. Kiépültek a nagy hálózatok, a villamos energiát erômûvek szolgáltatták. Budapest energiaellátását a Kelenföldi és a Bánhidai Erômû biztosította. Mindezeknek köszönhetôen a hazai háztartások villamosenergia-fogyasztása az 1930-as évek végére jelentôsen megnôtt, azonban a külföldhöz viszonyítva még mindig igen alacsony volt. Így a magyarországi villamosítás további fejlôdésének egyik fontos elôfeltétele a fogyasztás fokozásának elérése lett. Az áramszolgáltatók felismerték, hogy amíg az ipari fogyasztás erôsen ki van téve a gazdasági élet hullámzásának, addig a háztartási fogyasztás annak változásaitól sokkal kisebb mértékben függ. Külföldi statisztikákra építve kimutatták, hogy a fogyasztóterület fejlesztése részben ki tudja egyenlíteni az ipari fogyasztásban beálló esetleges csökkenést is. Ezen megfontolásokból a villamosenergia-szolgáltatók saját eszközeikkel próbálták elôsegíteni a háztartási fogyasztás terjedését. Az áramszolgáltató társaságok a növelés érdekében olcsó árszabást, valamint az elektromos háztartási eszközökhöz való kedvezô hozzájutást biztosítottak, részletfizetés vagy bérlet formájában. Ezzel egyidejûleg erôs propagandát indítottak el, ami teljesen beleillett az 1930-as évek hazai iparpártoló politikájába, valamint a magyar áruk vásárlására ösztönzô mozgalmakba. Az 1932. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron Budapest Székesfôváros Elektromos Mûvei az „Elektromos Ház” pavilonjában villamos háztartási készülékek egész sorát mutatta be. Ugyanebben az évben a Honvéd utca 22. szám alatt megnyitották állandó, 1400 m2 alapterületû kiállításukat is, amelynek célja a villamos háztartási és kisebb ipari készülékek bemutatása és ismertetése, a háziasszonyok gyakorlati „kiképzése”, valamint megfelelô szakmai tanácsadás volt. A tûzhelyekkel, forróvíztárolóval, hûtôszekrényekkel berendezett villamos „gyakorló konyhában” rendszeres fôzô-sütô bemutatók és tanfolyamok tették kézzelfoghatóvá a villamos háztartási készülékek elônyeit. Reklám és tájékoztatás céljából Budapest Székesfôváros Elektromos Mûvei elindította a villamos energia felhasználását népszerûsítô „Villamos Fogyasztók Lapja” címû újságot. A képekkel és rajzokkal illusztrált lapot a mérôleolvasók havonta kézbesítették a lakossági fogyasztóknak. A díjtalanul eljuttatott lap a villamos háztartási készülékek használatát ösztönözte, széleskörûen tájékoztatta az áramfogyasztókat az ôket érdeklô, a szolgáltatással összefüggô kérdésekrôl, az ügyintézéssel kapcsolatos teendôkrôl, valamint az aktualitásokról. Közérthetô módon ismertették a háztartási készülékek biztonságos, balesetmentes és gazdaságos használatát, de az áramütéses balesetek elkerülése érdekében írtak azok okairól is. A háziasszonyok számára kitûnô ételrecepteket is közölt az újság, amelyekben gyakran kiemelték a villamos konyhai eszközök használatát: „Gombás hal. A megtisztított halat (fogas, süllô, kecsege) kívül-belül jól megsózzuk, hosszúkás tûzálló tálba tesszük és behintjük szeletekre vágott champignon gombával. Vajjal és tejföllel egy félóra alatt villanyos sütôben pirosra sütjük.” (Villamos Fogyasztók Lapja, 1939.) A képes keresztrejtvény sikeres megfejtôi között 10 és 30 pengô közötti értékes háztartási eszközöket sorsoltak ki. Csak tájékoztatásul: háztartási vasalókat már 10 pengôtôl árultak, egy fémbôl készült, finoman nikkelezett, önmûködô kenyérfordítóval ellátott szabványos kenyérpirító 18 pengôbe került, egy másfél literes szabványos kivitelû teafôzôedényt 21 pengôért, egy 1000 wattos, tûzben zománcozott állványra szerelt, simára esztergályozott munkalappal ellátott szabványos fôzôlapot pedig 25 pengôért lehetett beszerezni. (Kivonatos villamos árjegyzék,1940, Szalay István, Budapest, valamint: Villa-23 BUDAPEST 2009 augusztus Budapest Székesfôváros Elektromos Mûvei állandó villamos kiállítása a fôzôtanfolyam helyiségével A Villamos Fogyasztók Lapja hasábjain szavazással egybekötött hölgyválaszokat várt a szerkesztôség
