Budapest, 2009. (32. évfolyam)
8. szám augusztus - Zsigmond Gábor: Margit és Gellért
Az idei évben jelentôs felújításon esett át a ma már fôleg turisztikai és városképi jelentôségû sikló. Az 1986. évi újranyitás óta elsô alkalommal emelték le a kocsikat a meredek hegyi pályáról. A pályát, az ún. fékezôkocsikat és más elemeket rendszeresen vizsgálják és karbantartják, a mostani munka azonban kiterjedt az utazóközönség által is használt kocsik teljes mûszaki állapotának, fékszerkezetének és újrafényezésének munkálataira. E különleges közlekedési eszköz önmagában is számos érdekességgel bír, a kocsik – amelyekbôl mindössze kettô van – kialakításának, újjáépítésének, sôt a helyettesítésükre készült egykori terveknek is saját története van. Az eredeti kocsik Az ismert történet szerint gróf Széchenyi Ödön 1868 elején koncessziót nyert egy Buda Várába vezetô gôzsikló építésére, amelyet késôbb egy részvénytársulat vett át. 1868 júliusában kezdôdtek el az építési munkálatok. Az akkori lapok – megfigyeléseken alapuló ismeretei – szerint „átalán véve naponkint az alagút melletti lépcsôn 5500 személy jár föl és le”. A sikló részvé nyesei e tömeg mellett minden bizonnyal további utasokkal is számoltak, akik majd a szerkezet puszta látványától és az általa kínált panorámától kapnak kedvet újabb és újabb utazáshoz. Az eredeti kocsik kialakítását úgy képzelték, hogy elöl egy egészen kicsi, hátul pedig egy óriási kereket kap. Az elôkelô utasok középen a jármû belsejében, míg az egyszerû nép a körülfutó galériában utazik. E változat mûszaki megoldását nem sikerült kidolgozni, de a sikló létesítményeinek (épület, gépészeti berendezések, Margit és Gellért szöveg és fotó: Zsigmond Gábor „A Várhegy. Se sikló, se csukott fiáker, se pöfögô autó ne vigyen föl ide. Meg akarom érdemelni azt a szépet, amivel innen és tul: az ô déli és keleti oldala kedveskedik. A sikló ablakából hirtelen merül föl elôttem a csodás kép. Meglep, mint valami váratlan szerencse. Gyalogszerrel azonban lépésrôl-lépésre küzdök érette. Nem hirtelen ér az öröm, ami szinte fájdalmasan esik, mint mikor p. o. az osztály-sorsjegy nagy nyereménye hull az ember ölébe. A fokonként való gazdagodást nyugodt gyönyörrel illik élvezni. A sikló ajándékot ad, a séta jutalmaz.” Porzó (Ágai Adolf) Utazás Pestrôl – Budapestre 1843–1907 címû kötetében olvashatjuk a fenti sorokat. Porzó még nem tudhatta, hogy felsorolásából késôbb hiányozni fog az autóbusz, a lift, a páternoszter, sôt a mozgólépcsô is. Örömünkre mégis maradt nekünk a sikló. Idén teljesen újjávarázsolt kocsikkal. 12 BUDAPEST 2009 augusztus
