Budapest, 2009. (32. évfolyam)
7. szám július - Nagy Béla: A pesti udvar
Ugyanakkor a tér nem értelmezhetô önmagában, határai nélkül. Ez az építészet azon sajátszerûségébôl következik, hogy az absztrakt alakzat önmagában nem látható, nem definiálható. Ha azonban egy felülettel lehatárolva láthatóvá válik, akkor a lehatároló felület minôsége már másodlagos üzenetet közvetít, sugároz az udvarra is. Nyilvánvalóan egészen máshogy érezzük magunkat két ugyanakkorában, ha az egyik nyers vályogfalait fehérre meszelték, a másikét meg matt fekete csiszolt gránitlapokkal burkolták. Az egyik világos, a napfényt szétszóró, puha és szabálytalan felülete más érzetet kelt, mint a kemény és a fényt elnyelô másik. És megint más a hangulata egy vakolt, egy vadszôlôvel befuttatott vagy egy egyszerû téglafalnak. Vajon szükséges-e, hogy épületrészek határolják? Ha nem homlokzat, hanem csak egy fal alkotja a térelhatárolást, akkor megváltozik-e az udvar térisége? Nem. Sôt, még izgalmasabbá válik. Az Andrássy út eleje házainak elkeskenyedô udvarát több helyen díszes fal választotta el a Paulay Ede utcai épületekétôl. A mára lepusztult, eredetileg plasztikusan megformált fal és a parányi udvart díszítô kút látványa megadta a megérkezés hangulatát az épület fénykorában. A finom díszítés ma is érzékelhetôen áttûnik az elszürkült, málló vakolat alól. Vajon udvar-e a passzázs? A Belvárosban gyakori az ilyen lefedett tér. Miközben a pasz százst kísérô üzletek kialakítása vetekszik a környezô gyalogosutcákra tájoltakkal, itt a „kinn is vagyok, benn is vagyok” játékos kettôssége különleges hangulatot formál. A pesti udvar lényege azonban teljesen más. A kolostorudvar logikáját a városi környezetbe átörökítô zártudvaros beépítés belsô udvara egyidejûleg hordozza a szabadság és a teljes társadalmi kontroll kettôsségét. A többlakásos épület gangján meghúzódó szoba-konyha a nagyvárosi élet szabadságának tartozéka. Az utcákon és a tereken a nagyváros nyüzsgô forgatagában elrejtôzô polgár ismeretlensége a szabadság érzetét adja. A gangos ház udvara a komplementer, a kiegészítô fogalom. Itt semmi sem történhet a többiek tudtán kívül. Mindenki ismer mindenkit, ha másért nem, hát azért, mert minden nap legalább reggel és este elmegy a gangon a szomszéd nyitott ablaka elôtt, és hát legalább beköszönni illik. A szomszédok szeme láttára ismerkednek a fiatalok, mindenki tudja mikor és kivel csókolózott a szomszéd kislány, az udvarban nônek fel a gyerekek, és itt pletykálnak az öregek... Az udvar a társadalom egyik komplex helyi sejtje. Lazább, mint a család, de majdnem olyan szoros. Olyan szigorú társadalmi kontroll mûködik itt, mint akár az Alcatrazban. Ugyanakkor ez az ellenôrzés ennek a körülépített világnak az egyik erôssége, a biztonság. Hogy nyitott ajtók mellett lehet élni, mindenki mindenkit ismer a szokásaival együtt, és ha valami nem a megszokott rendben mûködik, valakinek biztosan feltûnik. Legyen az egy ottfelejtett ruhadarab, egy idegen megjelenése vagy éppen a mozgás hiánya... Ez a csodálatos társadalmi egység még ma is alig ismeri a diszkriminációt. A gangos ház jó. Gang és reneszánsz? De persze a gangos ház nem igazán jó, mert általában sötét, nyirkos, kellemetlenül visszhangos. Rosszak a légtérarányai, és általában hiányzik belôle a zöld is. Az udvar szintjének megemelésével és tetôkertté formálásával jelentôsen javulhat a légtérarány, néha a nap is besüt, és a megszületô tetôkert kellemes, új környezetet teremt. A kialakuló új zárt terek, helyiségek alkalmasak lehetnek parkolók, tárolók vagy üzletek elhe-6 BUDAPEST 2009 július Üzletudvar a Váci utcában
