Budapest, 2009. (32. évfolyam)
5. szám május - Zappe László: Az ellopott urna - Csontó Sándor: Tollhegyre tűzött pillanatok
A Budapesti Negyed szellemi mûhelye már eddig is számos, tematikus várostörténeti és kultúrtörténeti összeállítással örvendeztette meg az érdeklôdôket. A nemrégiben megjelent – Zeke Gyula író, kávéháztörténész által szerkesztett –, folyóiratban Kosztolányi Dezsô pesti vonatkozású szövegei olvashatók. Külön érdekesség, hogy a dupla szám elsô kötetében (Kosztolányi Dezsô Pesten és Budán) már ismert, könyv alakban közzétett írások, míg a másodikban (Pesti utca) a mai olvasók számára ismeretlen Kosztolányiszövegek találhatók. Bengt Ahlfors, aki svédül ír Helsinkiben, ahol a hetvenes években a svéd színház mûvészeti vezetôje is volt, az öregség szakértôjének tûnhet föl Budapesten. Két darabjával találkozhattunk ugyanis mostanában, a Pinceszínházban múlt ôsszel mutatták be Az utolsó szivar címû darabját, nemrég pedig a Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójában a Hamu és pálinkát. Mindkettô az öregkori szerelemrôl szól. Ahlfors különben írt vagy harminc darabot, melyeket nem ismerünk (Színházkomédia címû munkája jelent meg 1987-ben az Égônarancs: modern finn drámák kötetében Márton Maija-Liisa és Márton András fordításában). Most is Márton András fordította és rendezte mindkét mûvet. Bizonyára az ô ez idô szerinti érdeklôdése emelte ki éppen e témát a szerzô életmûvébôl. A Hamu és pálinka elôadásáról különben elsôsorban Tímár Éva miatt érdemes megemlékezni. Ô játssza az energikus özvegyet, aki férje urnájával egyszerûen elviharzik a temetésrôl, majd hozzálát özvegyi élete bölcs, értelmes elrendezéséhez. Gyermekei és volt menye azonban az ô lakásának árából szeretnék kusza életüket elrendezni, ezért ravaszul kigondolják, hogy a mamát gondnokság alá kellene helyeztetni. Az ilyenfajta mulattató játékok szabályai szerint bomlanak ki szép sorjában múlt és jelen apró családi, házastársi titkai. Az özvegy régi szerelmeire emlékezik, akikkel a férjét csalta, és az elhunyt naplójában is talál egy gyanús bejegyzést. Fia alkoholista semmittevô, volt menye racionális pszichopata, lánya viszont vallási mániákus, és sorra szüli a gyerekeket mindig más férfiaktól, a történet idején éppen ötnél tart. És van még egy a családhoz évtizedek óta ragaszkodó bejárónô is. A kedves fiatalok a meny pszichiáterét szeretnék fölbérelni, hogy a mama beszámíthatatlanságát igazolja, a halálhír nyomán pedig fölbukkan az egyik régi szeretô is. Természetesen csaknem egyszerre érkeznek, és mindenki összekeveri ôket. A szentimentális boldog vég ugyan kicsit korábban és egyszerûbben következik be, mint hogy a félreértések igazán fergetegessé fokozódhatnának, de azért, vagy talán ezért is, felhôtlen szórakozást garantál az elôadás. Székely László szép, kellemes otthont tervezett a parányi játéktérbe, a nyugtató zöld falkulissza praktikusan nyújtja mindazt, ami a cselekmény lebonyolításához szükséges. A hallszerûségként szolgáló teret egy kiugró osztja ketté, amelynek elsô falán az elhunyt képe lóg, alatta a párkány szinte várja a megszöktetett urnát. Oldalról nyílik a fontos szerepet játszó mellékhelyiség, ahová visz szavonulhatnak az éppen fölöslegessé vált szereplôk. Ruttka Andrea meg illôen fölöltöztette a derék finn polgárokat, kivéve természetesen a lappföldi síelésbôl rohanvást érkezô pszichiátert. Az este kellemes indításáról Egri Kati gondoskodik, aki a hazudni képtelen bejárónôt alakítja. Takarítás közben vázolja a kiinduló szituációt, majd rövidesen megérkezik Tímár Éva az urnával, és biztosítja a csodálkozó asszonyt meg a közönséget is szokatlan tettének abszolút értelmes voltáról. Kicsit odamondogat a konvencióknak. Megpiszkálja racionalitás és irracionalitás közkeletû viszonyát. Ez a lázadó öregasszony nem anarchista, hanem csak okos. Friss szellem, aki pontosan fölméri a helyzetét, éberen ügyel és pontosan cselekszik. Talán mondanom sem kell, ô a színen a legfiatalabb. Amikor ôk ketten a színen vannak, biztosítva a publikum derûje. Amikor lassan összegyûlnek a fiatalok, és magukra maradva hozzálátnak a cselszövéshez, akkor picit leül a hangulat. Pedig szépen kidolgozott karaktereket nyújtanak a színészek. Lengyel Tamás szokása szerint kicsit kán tálva nyavalyogja végig az alkoholista fiú szerepét, Varga Klári izgágán célratörô a kíméletlen meny alakjában, Nagy Adrien ne pedig jól használja ki anyás termetét, az érzéssel átitatott butaság mögött sejtet némi érdekérvényesítô képességet. A félreértések szövevényébe bonyolódott régi szeretôt, egy rokonszenvesen mulya, csupa jóindulat öregembert Cs. Németh Lajos érzéssel jeleníti meg, a feladatáról kellôen nem tájékoztatott pszichiátert Mesterházy Gyula alkalma san alakítja. ● Az ellopott urna Zappe László Tollhegyre tûzött pillanatok Kosztolányival a pesti utcán Csontó Sándor 38 BUDAPEST 2009 május
