Budapest, 2009. (32. évfolyam)
5. szám május - Kirschner Péter: Kölcsönfenyő visszajár
Évekkel ezelôtt azzal lepte meg a budapestieket néhány fiatal, hogy gyökeres fenyôt kölcsönzött karácsonyra. A nálunk szokatlan ötletet Ferjentsik Viola hozta magával Németországból, és nagyon hamar segítôkre talált. Vibráló személyiségként képes volt a legképtelenebb akcióhoz is azonnal társakat megnyerni. Velük és akkor hozta létre a Rügyecskék Ember- és Környezetvédelmi Közhasznú Alapítványt. A fenyôfakölcsönzésben a Humusz Szövetség volt partnerük. A száz kicsi fenyô két hétig vendégeskedett a családoknál, hogy visszaváltás után budapesti óvodák kertjében állandó helyükre kerüljenek. Tíz év alatt a fák már nagyra nôttek, de a Rügyecskék mindig gondoskodott az utánpótlásról. A gyökeres fenyô divattá vált. Aki egy kicsit szakszerûbben gondoskodik a csemetérôl, annak karácsonyfája hamarosan tovább vándorol valamelyik kertbe. Így indult az alapítvány kis csapatának sikertörténete. Jól csengô nevükkel gyorsan belopták magukat a budapestiek szívébe. Akciókészségükbôl, fiatalos lendületükbôl fakadóan soha nem elégedtek meg egyetlen ötlettel. A következô év tavaszán már a fôváros környéki erdôket takarították: Csepelen, Kistarcsán, a Budai-hegységben. Folytatódott a faültetés, már nem csak karácsonykor. A szervezet összegyûjtött vagyonából újabb csemetéket vásároltak, hogy a Józsefváros mára elhanyagolt, egykor szebb napokat látott tereit, utcáit tegyék szebbé, egészségesebbé. A rendszeresen megszervezett Ózon Fesztivál alkalmasnak tûnt arra, hogy a legkisebbekkel is megszerettessék a természetet, és megértessék velük a környezetvédelem fontosságát. Minden a családban kezdôdik; az elsô állomások egyike a szelektív hulladékgyûjtés. Következett tehát a hulladékudvar felállítása, immáron a városon kívül: Kistarcsán. Ott, ahol az utóbbi években az alapítvány tanyát ütött. A környék felfedezése újabb lehetôség a természet értékeinek megismerésére, játékra, kalandra. A kulturális és történeti emlékeket sorra felkeresô séták, erdei túrák a családok számára is vonzóak. Vajon mi késztet egy tipikusan városi csapatot, civil szervezetet, hogy kivonuljon? Kiss Edgár, aki ma az alapítványt vezeti, a növe kedésben látja az okot. Ahogy jöttek az újabb ötletek, egyre több dologgal foglalkoztak. Részt vettek ételosztásban, a Roosevelt téri fák védelmének akciójában, kerekes székesek felvonulásának, békedemonstrációknak a megszervezésében. Természetesen ott voltak minden környezetvédelmi rendezvényen, kerékpáros felvonuláson és autómentes napon. S egy-egy jelentôsebb megmozduláson az önkéntes segítôk sokasága állt melléjük. A hétköznapi aprómunka, a közösség életének szervezése már nem bizonyult ilyen vonzónak. Egyre többen alapítottak családot, kötötte le ôket a kenyérkereset gondja. Kiss Edgár úgy véli, hogy akcionista, örökmozgó környezetvédônek lenni életforma, kicsit talán a hippikére emlékeztet. A kalandvágyók egy része pedig szétspriccelt a világba. Vagy átmentek más szervezetekhez. A nagy lendülethez az alapítás utáni években hozzájárult, hogy sikeresen pályázva jelentôs forrásokhoz jutottak. Ám az ezzel járó adminisztráció, a folyamatos elszámolás, ellenôrzés és a pénzhiány áthidalása felôrölte energiáikat. Amikor elég erôsnek érezték magukat, beszálltak a hátrányos helyzetû romák foglalkoztatási programjába. Több milliós támogatást nyertek, mûhelyeket béreltek és szereltek fel. Varrodát és mûanyag-feldolgozót üzemeltettek. Átképzô, szakképzô tanfolyamokat szerveztek. Mindezt hitelbôl, mert az elnyert támogatást mindig csak utólag és nagyon lassan kapták meg. A program két év után lezárult. A folytatáshoz nincs erô. Újabb hitelfelvételre nem vállalkozik a megfogyatkozott csapat. A mûhelyek ma már üresen állnak. Nem volt elég dolgozni, termelni, ha nincs piaca annak, amit a munkanélküli romák nagy igyekezettel elôállítottak. Mégsem élik meg kudarcként, legfeljebb a tanulságait érdemes másokkal megosztani. Azok egy része, akik megtanultak, begyakoroltak egy szakmát, el tudott helyezkedni. Kerestek tehát újabb lehetôséget a foglalkoztatás bôvítésére, aminek kisebb az adminisztrációja, és nem hozza nehéz helyzetbe ôket. Egy vállalkozó magánadományából indítottak el azt a mentori programot, ami leginkább a klasszikus inaskodásra emlékeztet. Különbözô kisebb iparos, kézmûves mûhelyek (lakatos, cipész, üveges) vesznek magukhoz fiatalokat, akik megtanulnak egy szakmát. Fizetésüket az alapítványtól kapják. Nem utólag, nem késlekedve, és kevesebb papírmunkával. Tíz év telt el a Rügyecskék alapítása óta. Idén születésnapi bulit kellene tartani tortával, lampionokkal. Talán a régi aktivisták, alapítók elhozzák családjukat, gyerekeiket a legújabb bázisra, az isaszegi tanya udvarára. Játszanak, beszélgetnek, fát ültetnek. És biztosan támadnak új ötleteik. Szóba is került már például Cinkotán egy közpark, horgásztó, környezetvédelmi tanulóhely kialakítása. A természet bölcsessége, hogy a tavaszi fagyokra számítva rejtett rügyek állnak készenlétben az elfagyottak helyett. Kiss Edgár most a saját rejtett rügyecskéiket keresi, hogy Isaszegen indítson újra mindent. ● Kölcsönfenyô visszajár Kirschner Péter 37 BUDAPEST 2009 május CIVILIÁDA fotó: Sebestyén László
