Budapest, 2009. (32. évfolyam)
5. szám május - Kovács Péter: Pestnek Ősbudavára se (volt) jó!
sy úton át szállították át fogattal az akkor már tetszhalott állapotban, üvegkoporsóban fekvô férfit. Heltai Jenô A Hét 1896. június 7-i számában jelentette meg a Dalok Ôs-Budavárából címû ciklusát. Ekképpen ír róla: „Az alvó ember sohse kér ebédet, / Az alvó embert kerüli a vétek. / Az alvó ember békeszeretô, / Alvó fakírnak nem kell szeretô. / Már konstatálták hosszú angolok, / Alvó fakírnak lenni szép dolog. / Alvó fakírnak lenni nem nehéz, / Aludni kell csak, ennyi az egész.” (A fakír dala) Sok érdekességet említettek meg a korabeli lapok a mulatónegyed vendéglátóhelyeirôl is. Kivonult a Ligetbe, mindenki aki számított Pest és Buda korcsmárosai közül. Ugyancsak A Hétben volt olvasható: „Ôs-Budában ... a francia restaurant vendégei valósággal közönség elôtt esznek. Az utca felôl lévô asztalok körül mindig nagy kör képzôdik, sôt a sátrakba is egész csapat kiváncsi néz be a vendéglô udvarából. S ez a közönség a tetszésnyilvánítástól sem tartózkodik, ha egy vendég például libát rendel, halk bravók hangzanak fel. A homárt és a pulykát mindig az igazi tetszés moraja kíséri a vendég asztalához, s Pommery (Reimsbôl származó francia pezsgô) nevének említésére mindig felhangzik egy pár férfias éljen.” Többször el is marasztalták a korabeli sajtóban a vállalkozást, mert nem termelt ki új primadonnákat, költôket, zeneszerzôket, és mert kevés magyar produkciót mutatott be a nagyközönségnek. Ezen kívül azt is nehezményezték, hogy a mulatónegyed tönkretette a város több vendéglôsét, kávéháztulajdonosát. Itt hajnalig lehetett mulatni zeneszó mellett, míg Pest és Buda más utcáiban éjjel egykor be kellett szüntetni a zenét a szórakozóhelyeken. Az étterem- és kávéháztulajdonosok 1899-ben Gundel János ipartársulati elnök vezetésével petícióban kérték Halmos János polgármestert, hogy Ôs-Budavára engedélyét vonják be. De akkor már talán feleslegesen. Napjai meg voltak számlálva. A rengeteg látványosság, a sokáig nyitva tartó vendéglátó helyek és a hírverés ellenére a vállalkozás már az elsô évben is veszteségesnek bizonyult. Csak kedvezô idôjárás és magas látogatottság esetén hozott némi bevételt. Egy idô után a negyed varázsa és újdonságíze jelentôsen csökkent, híre kétessé vált, a szezonális bérleteket nem tudták értékesíteni, a mûvészek többször jelenetet rendeztek fizetségük elmaradása miatt. A színmûvészek nem vállalták tovább a fellépést, elôadások, mutatványok maradtak el. 1900-ra a városvezetés végül fizetésképtelenség miatt zárta be a létesítményt. A hitelezôk a pénzüket követelték a részvénytársaságtól. Árverésre hirdették meg, de senki nem akarta megvenni. Végül Fried mann Adolf vállalkozó, már 1901-ben, zenepavilon építésére kért engedélyt a várostól, és további hat évre bérbe vette az egész területet. Aztán, 1907-ben Ôsbudavára végleg bezárta kapuit. Bár veszteségesen mûködött, meghatározó eleme volt az ezredéves ünnepségeknek, és sok mûvészt is megihletett. A mulatónegyed sok, az ezredéves évfordulóra elkészített ideiglenes építménnyel ellentétben 1896-ot követôen is fennmaradt, és még egy évtizedig képviselte azt a hangulatot, melynek jegyében megszületett. S máig emlékszik rá Budapest históriai képekre érzékeny, mûvelt közönsége. ● A képek forrása: FSZEK Budapest Gyûjtemény 25 BUDAPEST 2009 május A mulatónegyed bejárata átjárót képezett a millenniumi kiállítás területére. A székesfehérvári kaput mintázó bejáratnál török lovasok álltak ôrt
