Budapest, 2009. (32. évfolyam)
5. szám május - Rokob Tibor: Szíria ízei
A pult üveges tetején a magyar szájnak és szemnek egyaránt kuriózumot jelentô édességek sorakoznak, míg alattuk tíz-tizenöt változatban elkészített olívabogyóból lehet választani. Sokan csodálkoznak, amikor elôször látják, hogy Muhi tôkehúst is árul. Apró mélyhûtôben a muszlim vallásnak megfelelô eljárással levágott állatok várnak a további feldolgozásra. A birkákat és borjakat maga a tulajdonos neveli Dabas melletti farmján. S az áru csak a kóser technikához hasonlítható, úgynevezett halal vágás után kerülhet a városba. A boltban két alkalmazott dolgozik. Míg a hölgy a címkézés és az árufeltöltés munkáját látja el, addig a hentes kicsontozza, apróra darabolja, gyakran meg is darálja a húst. Minden zsírt, inat kimetsz belôle, majd kérésre befûszerezve kiporciózza, apró zacskókba teszi. A hét éve idekerült Németh Józsefet a vendégek csak „doktornak” hívják. E megtisztelô elnevezést nem csupán fehér köpenyével, hanem rendkívül precíz munkájával érdemelte ki. Eleinte még gyakran odaálltak mellé az arab vásárlók, de mára már elfogadták: tudja a dolgát. Általában telefonon rendelik az árut. Sokat elárul a jelenlegi forgalomról, hogy számtalan fôvárosi étterem konyhája innen hozatja az alapanyagot. Az üzlet kétségkívül fölfutóban van. Néhány éve az utca szemközti oldalán újabb, elsôsorban süteményeket és ajándéktárgyakat forgalmazó boltjuk nyílt. S a tulajdonos nemrég megvette a szomszédos fodrászat helyiségét is, nyár végén talán már itt is árusít. A megnövekedett forgalom miatt az állandóan cserélôdô árukészlet kezdi kinôni az üzletet. Még ma is sok a véletlenül beesô kíváncsiskodó, de eny nyi év után már kialakult az állandó vásárlóköre. Vevôinek nagy része budapesti. Sok keleti útról hazatérô magyar próbálja visszaidézni segítségével az ott megismert ízeket. Míg mások mindig újabb dolgokat szeretnének kipróbálni konyhájukban. Üres kézzel senki sem megy el. Valami csak megtetszik neki. Ha esetleg mégse, az üzlet akkor is valami csekély ajándékkal viszonozza az érdeklôdést. Chouman Mohamed Kheir szavai szerint nem véletlenül nyitotta meg éppen itt, a XI. kerületben boltját. A hangulatos utcánál nagyobb jelentôsége volt a sok itt élô külföldinek. Eleinte fogalma sem volt, hogy mi kell a magyar piacra. Korábban senki nem kereste a felvágottjait, de ma már erre is nagy az igény. A bárányok forgalma is ötszöröse a nyitás utáni idôszaknak. Nem is beszélve a fûszerekrôl, amelyek közül eleinte csak húsz-harmincfélét lehetett itt megvenni. Ma e szám háromszázra bôvült. Átlagban napi ötszáz ember tér be a reggel fél tíztôl egészen este tizenegyig nyitva tartó boltba. Meglepôen jó a kapcsolat a házzal. Néhány magyar árut – tej, kenyér, csoki, rágógumi – csak miattuk tartanak. A beszélgetésünk alatt szinte folyamatosan csörgô telefon gazdájának nagyon sokat jelent ez a kis üzlet. Még a családi nyaralások alatt is állandóan vásárol, kereskedik. Így mindig hatalmas csomagokkal érkezik haza a família. Szülôhazájában is beszédtéma lett a boltja, amit gazdája szinte állandóan csinosítana, fejlesztene. Párja szerint már-már hiányzik neki, ha nem lehet a közelében. Hitelt csak az araboknak ad, hiszen a keleti kultúrákban ez így szokás. Ugyanígy igaz az alkudozásra is. A pestiek meg se próbálják, ám a keletrôl érkezôknek mindez szinte kötelezô. A mindig mosolygós, vidám fônök érezhetôen rendkívül büszke országára, elvégre – meséli – világelsô az olajos magvak termesztésében. Csak szülôvárosa környékén több mint egymillió pisztáciafa található. Ennek ellenére szeret Budapesten élni. Úgy érzi, befogadták. Bár rendszeresen jár haza, úgy gondolja, nem igaz a mondás, hogy az embernek csak egy hazája lehet. Arab barátaival együtt gyakran gyújtanak vízipipára a bolt elôtt. Ennek különleges illata szinte mindig elôcsalja a közelben lakókat, akik már megszokták a csöppnyi arab világot Újbuda szívében. Talán már hiányozna is nekik. ● 19 BUDAPEST 2009 május
