Budapest, 2009. (32. évfolyam)
5. szám május - Török András: Simplicissimus Budapestje
Mottó 2 A pirosszemû szörny vad törtetéssel / Az óriás homályba berobog, / Most készülôdik a májusi éjjel, / De éjtôl nem félnek a városok! Íme e homály is az üvegtetôkön / Villámos fény nyel gyúl ki hirtelen, / A pirosszemû szörny is visszahôköl / És gôzpárát piheg félelmesen. Megindul a nagy törtetés, roham, / Mindenki ugrál és némán rohan, / A paloták hívólag integetnek: Száz földi fénye ég a pesti estnek. / S minden utat halvány rózsásra fest / A nagy, gyönyörû dáma: Budapest! JUHÁSZ GYULA: BUDAPEST (1906) Idôstoppolás, gondolatksérletként Biztos volt, hogy úgyse lehet. A második háború után, amikor elôbb jött a szegénység, majd a diktatúra, kombinálva az új iránti beteges világvonzalommal. Ha az ember az Andrássy út torkolatának régi fényképeit nézegeti, fájó hiányérzete támad a Foncière biztositó egykori kupolája, a Margit-híd melletti Palatinus házak bástyái miatt. Bár vannak biztató jelek – az utcanevek, a környéknevek visszaálltak a rendszerváltás után. Az elsô heves szívdobogás akkor támadt Simplicissimus kebelében, amikor megnyilt a Callas az Andrássy út 20-ban, és ô is csak nagy nehézségek árán tudta felidézni, hogy mi volt a helyén közvetlenül azelôtt – hát az Operaház bérletpénztára... Nahát akkor innét kiindulva álmodozzunk... Kinek mi hiányzik a legjobban? Alkossunk kislistát, nagylistát. A kislistában olyasmi, ami csak pénz kérdése – vagy elsôsorban az. A nagylistába a még nagyobb lehetetlenségek tartoznak. Na hát a kislistába tartoznak a Szervita téri Török bankház tetején az atlasz, a szörnyû Kossuth szobor visszacseréje az eredeti, csüggedô csoportra, és hogy nagyobbat is álmodjunk: az Erzsébet téri Nemzeti Szalon visszaépítése. Most nézzük a nagylistát. Hát a régi Erzsébet-híd visszaépítése – akár kulisszaaggatással. A Tabán visszavarázsolása. A pesti régi szállodasor és a Lloyd palota. A Királyi Palota Hauszmann féle homlokzata, a nevezetes álkupolával egyetemben. Legalább kivülrôl. Tovább is van, sokkal tovább. Mindez szépen helyettesíthetô lenne egyetlen merész, nevetséges gondolatkísérlettel... Ha az amerikaiak mégis a Balkánon szálltak volna partra... Maximum az oroszok 1955-ös kimenetele (à la Ausztria). Kis országnak – kislista. Esetleg. A Lordok Háza hûlt helye Ma nem kelt különösebb feltûnést a gyorsétteremlánc forgalmas üzemegysége. Pedig valaha nagyhírû Népbüfé mûködött itt, melyet 1951-ben alakítottak ki, önkiszolgáló rendszerben. A környékbeliek azonban nem nagyon használták ezt a nevet. Ôk úgy hívták: „Lordok Háza”. Ide jártak a helybeliek és az átszálló utasok, valamint az akkor még hajlékkal rendelkezô hajléktalanok. Köztük is volt egy gyakori típus, amely olyan nagy számban fordult elô, hogy a személyzet nevet is adott neki: „lövô”. Az a bizonyos személy állandóan lesben állt, s arra várt, hogy egy becsületes dolgozó ember sietségében elfelejtsen valamit. Szalvétát, villát, egy szelet kenyeret. Az illetô ilyenkor visszament a pulthoz, ámde a tálcáját nem kapta fel, és nem vitte magával (hogyisne, hogy kockáztassa nehezen megszerzett ülô vagy állóhelyét!) hanem anélkül indult el. Ekkor jött el a lövô ideje. Odarontott a tálcához, szurtos kezével kikapta a húst és látványosan beleharapott. Mikor az étel jogos tulajdonosa visszatért, persze kitört a botrány. „Azt hittem, ezt már otthagyta” – védekezett kivétel nélkül mindig a lövô, és készséggel tolta vissza a tálcát a fizetô vendég elé. Annak azonban valahogy sose volt kedve visszavenni tulajdonát. Ment újat venni, és utána új helyet keresni. Ha még le nem járt az ebédideje. Kaland a Zila kávéház elôtt Simplicissimust arra kérték a turizmuserté hölgyei, tartana-e nekik egyetlen délelôttnyi Budapest-vezetést, az új dolgokról – ôk állandóan az íróasztal mellett görnyednek, szeretnék kidugni az orrukat – ôk, akik any nyi újságíró budapesti látogatását intézik. A Gerlóczy Kávéházban kezdôdôtt a túra, ahol a túravezetô elmondta, szerinte mi a két legfontosabb változás 2000 óta: a) a város turisztikai érdekességeinek térbeli bôvülése – búcsú a rezervátumnak; b) a modern látnivalók kritikus tömegének elérése. Interaktív túra lévén, a résztvevôk (köztük két úr) húzhattak három-három kártyát (egy cserelehetôséggel), amelyekbôl a legvágyottabb elem bekerült a sétába. Jártak a Marina parton a Budapest 360° fejlesztés makettjénél, a budapesti Vasaló Háznál, a Corvin-Szigony projektnél, a Széchenyi fürdô régi szárnyában, a Wichmann kocsmánál, a Mátyás téri pléhkrisztusnál, a Callas kávéházban, végül a Kopaszi-gátnál. Bôven volt idô ellensúlyozni az elsô élményt – ami a pestszentlôrinci Zila kávéház elôtti álldogálás volt. A csoport ugyanis tíz perccel tíz elôtt ért oda. Simplicissimus elmondta, hogy Szemere Miklós lövôházának épült 1903-ban, hogy mit jelent a Caput Gloriae Virtus felirat, hogy késôbb a Május 1 strand öltözôje lett az épület, a vele járó állagromlással együtt, hogyan támadt a strand sarkában mûködött Krisztina cukrászda névadója férjében az a gondolat, hogy megszerzi és átépíti a lövôházat kávéház-étteremmé. Ám Simplicissimus hamar kifogyott a szóból, pedig azt is elmondta, hogy annak ellenére, hogy Khell Csörsz, a neves díszlettervezô találta ki az új belsôt, „kicsit sok benne a réz“. Ekkor, tíz perccel tíz óra, a hivatalos nyitás elôtt integetni kezdett a csoport, amire egy ideig nem érkezett válasz. Nagy nehezen megjelent egy tekintélyesebb (fô?) pincér. Tudatták vele, hogy csak körül szeretnének nézni, és tudják, hogy korán van. Kiderült, hogy korai bebocsáttatásról szó sem lehet. Majd tízkor! Pedig akkor már ott toporgott egy idôs törzsvendég, aki egy emeletes torta pléhvázát szerette volna visszaszolgáltatni. Mit volt mit tenni: maradt a büszke elkullogás... Tanulság: nagyon jól megy a Zila, vagy nagyon rosszul van vezetve... Esetleg mind a kettô, egyszerre. 20 Simplicissimus Budapestje * *Mottó: „Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás A hónap egyszeri eseménye alighanem a Fodor Géza emlékkoncert volt a Zenenakadémián. A tiszta Mozart mûsor, Kocsis ujjai, a homogén, egymáshoz ezer szállal fûzôdô közönség okozta gyönyörûség miatt. Szoros versenyben maradt alul a Divatcsarnok „leleplezése“ – végre elôbújtak új bejárati kontúrjai. A hónap tovagyûrûzô esménye mindenképpen az Új Pesti Fôutca építkezésének elkezdése. Ez tipkusan válság utánra tekintô akció – ezért különösen felemelô dolog.
