Budapest, 2009. (32. évfolyam)
5. szám május - Haba Péter: Mert a cápa szája tátva...
Minden jel arra mutat, hogy két világsztár építész, Zaha Hadid és Hani Rashid terve zett épületei nem, vagy legalábbis jó ideig nem fognak megvalósulni. Rendre rebesgetik Budapesttel kapcsolatban a brit Sir Norman Fostert is, de az ô projektje(i)rôl biztosat egyelôre nem lehet tudni. Aztán itt van a szintén messze földön ismert Do minique Perrault – s bár munkálkodását nem kísérte olyan nagy hírverés, mint az elôzôekét, közeledik a befejezéshez Nagyenyed utcai irodaháza, amit Ekler Dezsô vel közösen terveztek, s valamiért a Vörösmarty téri új palota (Budapest, 2008/2. február) sem „durrant akkorát”, nagyrészt még ma is kong az ürességtôl. Úgy tûnik viszont, hogy a „nagy várakozások” közül a holland Kas Oosterhuis és munkatársai (ONL építészmûhely) Közraktárak-beli CET-je e rossz elôjelek ellenére célegyenesbe került. Megvan a jogerôs építési engedély, sôt már a tervezett átadási dátum is ismert: 2010 nyara. És valóban: a helyszínen megkezdték a szükséges bontásokat és a terepmunkát. A Közraktárak két megmaradó, egymással párhuzamosan húzódó épülete (az A és C jelûek) közé ékelôdô, illetve a tôlük délre elhelyezkedô területet elfoglaló hatalmas acélvázas szerkezetû multifunkcionális létesítmény neve CET, a betûszó a Central European Time – közép-európai idô – rövidítése. A Boráros tér felé esô B épületbôl csak egy rövid szakaszt tartanak meg – erre a beruházó szerint azért van szükség, mert a szabályozás elôírja, hogy az épületegyüttes hatvan százalékának meg kell maradnia. Az A és C épület északi (a Corvinus [valahai Közgáz] Egyetem felé esô) végébôl – a szabályoknak megfelelôen – húsz-húsz méretnyit elbontanak, a véghomlokzatokat eredeti formájukban visszaépítve. A két ház közötti folyosót lefedô acélüveg-szerkezet az északi bejáratnál nyeregtetôszerû, fönt hegyesen elôrenyúló, homorú üvegfallal lezárt formaként indul, majd dél felé haladva fokozatosan íves alakzatba megy át. Kiszabadulva a régi házak keretébôl gömbölyded lesz, alsó részénél ferde síkban lemetszett formát ölt – az egész olyan, mint egy felcsapó farkú cethal. A hossztengely mindkét végén transzparens a ház – a Nehru-parkra, illetve a Közgáz és a Nagycsarnok terére nyílik kilátás. Az építész dinamikus térként képzeli el a hosszú elôcsarnokot: míg a tér határolófalai déli irányban összetartanak, addig a lefedés ezzel párhuzamosan szélesedik és magasodik. A cetfej földszintjén éttermeket, kávéházakat alakítanak ki. Az elsô emeleten javarészt irodahelyiségek lesznek, a „cethal gyomrában”, a második emeleten 1200 férôhelyes rendezvényteret alakítanak ki. Az eltérô méretû és arányú (vagyis az épülettest ívét követô), háromszögû homlokzati elemek váltakozva üvegbôl és alumíniumból lesznek. A B épület megtartandó „szeletének” végeire üvegfalak kerülnek. A tervet egyes hazai szakmai körök nagy elismeréssel, mások vegyes érzelmekkel fogadták, miközben egy közismert modellezôszoftvereket fejlesztô cég díját is elnyerte. A magyar hatóságok pedig többnyire teljesen értetlenül álltak a Magyarországon merôben szokatlan tervezési elvek alapján megalkotott koncepció elôtt – az egyre inkább ásatag helyi szabályozásnak megfelelôen próbálták szabni-varrni, átgyúrni. Ezen persze nem lehet csodálkozni, hiszen a terv lényegében az úgynevezett digitális építészet anyagi formába öntött változatá-Mert a cápa szája tátva... Haba Péter Budapesten évek óta föl-fölmerül, hogy nemzetközi mezônyben ismert építészeket kellene meghívni egy-egy kiemelt jelentôségû új épület megtervezésére, „hogy ismét felkerüljünk a világ építészeti térképére”. Külön szálon fut most a Városháza Fórum ügye – s mindeközben hamarosan el is készülhet egy ilyen épület a pesti Duna parton, a Vámház tértôl délre. 14 BUDAPEST 2009 május fotó: Sebestyén László forrás: FSZEK Budapest Gyûjtemény
