Budapest, 2009. (32. évfolyam)

5. szám május - Zeke Gyula: Instant

a pesti bérház, melyet bontani óhajtanak a polgármesterek. Hogy ne álljunk le nyomban pálinkázni az udvar bal sarkából induló, s a szomszé­dos térbe nyúló elsô pultnál, azt nem ne­hezítik meg a kétségkívül jó pálinkák árai. Öles „Bisztró” felirat tartja még magánál a tekintetünket, mielôtt a középsô traktusba lépnénk. Neon-aljzat voltaképp – hajdan tömegével simult a pesti falakon, ma va­dászni kell a maradékait –, melyért fény­csôhagyottan is csinos árat fizettek az Ecse­rin az Instant berendezôi. Három földszinti garzonlakás állt valaha abban az átmeneti térben, amely már az Ó utca 28-as számú ház fedett belsô udvarába vezet. A belépés­hez a beépítéskor két helyen is át kellett törni a ház vagy nyolcvan centiméternyi vastag falát, megérte. Az átjárókon olyan zárt térbe jutunk, amelyrôl csupán azért nem állítom, hogy nincs párja a világon, mert nem láttam az egész világot. Sosemvolt hely ez, s valamiképp is­merôs mégis. Óriás kocka alakú, s minden kiterjedése úgy tíz méteres. Ponyva fedi ezt is, s amint megtudom Fülöp Adrián ­tól – az Instanst tíz fônyi belsôépítész- és berendezôgárdája vezetôjétôl (aki üzletve­zetô maga is) –, nemsokára ez is nyitható lesz. (A falakon kecses rajzolatban újdo­nat ereszek ereszkednek, ezek vezetik el esô esetén a vizet.) Igen élvezem addig is a zártságot, Koffeána mélytengeri ak­váriumának kétéltû lakójaként. A belsô udvar egykori lakásai ma az Instant külön funkcióval ellátott részte­rei, galéria, melynek falain kéthetente cse­rélôdik az anyag, egy újabb bár, melyben a hagymás kacsazsíros kenyér egy ízben megmentett az éhezéstôl, s firkaterem, melyet hiába neveztek ki e célra a tulaj­donosok, a nagy tehetségû vendégség azért mindenhová firkál. Föltelepedünk az udvar betonjára s keramitkockáira helyezett tíz kétszintes márványpult valamelyikéhez, melyek öntöttvas pingvinlábakon állnak, s tekin­tetünket a kék halrajra vetjük. Százszám úsznak lejtmenetben a hátsó bár bejára­ta felé, kék testüket, mint Cousteau kapi ­tány filmjeiben, csillámló fénypászmák világítják át. A sárga vakolattól megfosztott falak téglasoros kôbányai mészkôtömbjei óvón magasodnak fölénk, a fölújított díszkút rézvaránusza a nyelvét nyújtja ránk, a száradó vadszôlôköpeny üres falfoltjá­ról fehér szellem vigyázza mozdulatain­kat, s két alumínium légfúvó ôslényfeje ôrködik a levegô tisztaságán. Az emelet körfolyosói komolyságot ad­nak a térnek, s márványpultunkról csak nagysokára akaródzik lekászálódni, s a pincét is megtekinteni, melyet Zwack úr cége rendezett be a zeneszeretô s táncol­ni is szándékozó fiatalság számára. Te­hetséggel, ami a süllyesztett vakablakok unicumüveg-installációját illeti, s mérsé­kelt képzelettel, gyenge kivitelben a pult­nál, amely félbevágott unicumos üveget óhajt formázni. Mindezek után látogathatunk csak el a fölsô szint helyiségeibe, pedig roncsolt szépségeik ugyancsak megérik a fárad­ságot. Itt is megvan minden szobának a maga arculata, kivált megragadott Paizs Panni munkája, a bárterem pultja fölöt ­ti pet-palack fényrepkény, még inkább Szuhay Balázs hasábalakban összedol ­gozott ablakszárny-kompozíciója, amely az emeleti társalgó mennyezetérôl lóg alá, de ugyanígy a cippzár-szoba, ahol a világûrbe szétnyíló melegítôfölsôn át te­kinthetünk, és Gagarin a kozmoszt sze ­gélyezô cippzár peremérôl tekint le ránk, vagy az a hetvenes évek eleji lakószoba, amelynek tárgyai a nehézkedés törvénye ellenére hevernek a mennyezeten. Semmi sem olyan már, mondja keserûn Fülöp Adrián, mint amilyennek megépí­tették, mindent rongálnak, mindent szét­szednek és mindent elvisznek, amit lehet (azt is, amit nem). A vendégség gyûjtô­romboló szenvedélyének a pillangó-szo­ba nem egy lepkéje esett már áldozatul, megrongálták a medúza-szoba fényálla­tának halogén csápjait, s röpülô öngyúj­tókkal még a kék halrajban is sikerült kárt tenni. Mindenki igyekszik kiszakítani az Instantból is a magának való pillanatot. A többség persze nem ilyen, a többség – mondják – sosem olyan. Csak a világ olyan, amilyen. Mindenesetre színes, és a miénk. (Minden teremnek saját neve és színe van itt, s a kapualjból a tévelygôk segedelmére színfonál vezet felé.) Az Instant egyébiránt fecske- és fekete­rigó családdal is rendelkezik. Bárki meg­tekintheti a fészekbôl korán kipottyant, repülni még nem tudó fiókákat, amíg sö­rözik, és elszaladnak alatta, vagy a vad­szôlôs fal tövében lépegetnek. Miként a falra festett madarak, itt ôk is otthon érzik magukat. ● 13 BUDAPEST 2009 május

Next

/
Oldalképek
Tartalom